Független Magyarország, 1905. augusztus (4. évfolyam, 1211-1241. szám)

1905-08-01 / 1211. szám

1905. augusztus 1. FÜGGE­LEM MAGYAROBBSÁG 5 ■............... .... ......... • ■■■ II........... rí......... ■ . .1. ............. '■'■re,. Azonban a türelmetlenséggel nem tarthat lépést az alkotás. Az alkotás nehéz és a régi rosszból jó újat csinálni még nehezebb. Az előléptetés, a kinevezés lehet, hogy meg lesz most, sőt bizonyosan tudjuk, hogy meg lesz, lehet hogy pár száz, lehet, hogy pár ezer embernek hoz majd örömet a háza tájára, de ezzel nincs kimentve e téren a sérelem, mert mindaddig, míg az üzletvezetőségek az altisz­tek és szolgákkal szemben a múlt év augusz­tusi fizetésrendezést előléptetésnek veszik és ettől fogva állapítják meg a várakozási időket, mindaddig van ok az elégedetlenségre és ezen a legfájóbb téren. Itt kell valami remediumot találni, a törvényt a törvény szellemében kell végrehajtani és nem szabad abba semmit belemagyarázni. Ez szól az előléptetésről. A kinevezésekkel kapcsolatos a második ál­landó sérelem, a csillagok dolga az első foko­zatokban. Nem tudom, hogy van-e a mávnak matematikusa, aki ki tudná kalkulálni, meny­nyit takarít meg az államvasút, hogy korpótlé­kot ad előléptetés helyett. Azt hiszem, nagyon csekélyke eredményt érne el hosszú fejtörés után, de ha volna is megtakarítás és ha ez a megta­karítás tetemes is volna, nem ér fel értékben abban az elkedvetlenedésben, melyet az alkalmazottak között támaszt és mely a munka unott elvégzé­sében nyilvánul és közvetve, tömegben esetleg nagyobb kiadást okoz, mint az állítólagos meg­takarítás. A legjózanabb vasúti, azaz inkább üzleti po­litika még mindig az volt, mely a személyzet kielégítésével igyekszik fokozni a munkakedvet. Budde porosz vasútminiszter csak a télen mondta , hogy sokkal okosabb önként megadni a személyzetnek azt, ami illeti, mint erőszakkal rácsikartatni a felsőbbségtől. És hét millió már­kával emelte az amúgy is óriási személyzeti járandóságot. Hát ami Poroszországban jó, az nálunk se lehet rossz és rá kell egyszer már térni arra az útra, hogy önként is adnak a személyzetnek, nemcsak követelésre. A szövetség dolga : jog a szabadságra. Ez már nemcsak vasutasügy, ez az állampolgár legelemibb joga, melytől, ha megfosztják, annál inkább kívánja. Tessék csak visszaemlékezni a «memorandum» jelszavára. Szegény bakterek lázongtak érte, azt se tudták mi van benne, emberek őrültek meg miatta, úgy gondoltak reá, mint üldözött fogalomra és annál epedőb­­ben kívánták. Ma a vasutas a szövetség által vél meg­szabadulni összes bajaitól és ezért ez a fana­tikus ragaszkodás és államférfim bölcseség ezt mielőbb megadni. Fel tudnak-e emelkedni erre a magaslatra az intéző körök ? A pragmatika kérdése meg oly szorosan függ össze a jó szolgálat kérdésével, hogy előre ki­térni nem lehet. A régi szolgálati rendtartást a vasutasok gyűlölik, úton-útfélen leszólják, pedig ez szerződés volna a vasút és alkalmazottja között. Mit ér az olyan szerződés, melylyel az egyik szerződő fél állandóan elégedetlen ? Ha rossz a szerződés, jobbat kell csinálni, mielőtt nem késő. A kor szelleme megköveteli és ami jó volt két év előtt, mert hallgatagon tűrték, abban a percben rossz, midőn állandóan zúgo­lódnak ellene és ma már égető és nyilt kér­dés, melyet elhallgatni és figyelmen kívü­l hagyni nem lehet. Íme, élnek még a vasutas sérelmek, orvos­lásra várnak és reméljük, hogy ez nemsokára be is következik. Addig — semper idem! *** Tömeges nyugdíjazások és elő­léptetések a mávnál. Vörös László keres­kedelemügyi miniszter — mint a «Pol. Ért.» hallomás alapján jelenti — folyó év augusztus havában mintegy százötvennyolc 60 éven felüli máv. tisztviselőt szándékozik nyugdíjazni s ezzel el akarja érni a fiatalabb tisztviselők gyorsabb előmenetelét. Ugyanez alkalommal körülbelül egyezerkétszáz máv. alkalmazottat léptet elő. Az­­ erre vonatkozó előterjesztések már az augusztus hó 5-én tartandó igazgatósági ülés elé kerülnek. Ludvigh Gyula szabadsága. L­u­d­v­i­g­h Gyula, a máv. igazgatóságának elnöke — mint Szepesbéláról jelentik — augusztus hó 3-án utazik el onnan Budapesten át Ostendele. Távolléte alatt Marx János miniszteri tanácsos, a máv. igazgató­ságának elnök­helyettese végzi az elnöki teendőket. *** Az olasz vasutak államosítása. R­ó­m­á­­b­ó­l táviratozzák lapunknak . A kamara folytatja a vasutakkal való elszámolás ügyének tárgyalását. Több képviselő után C­a­r­c­o­n­a kincstári kancellár szólal fel és kifejti, hogy a javaslatba hozott műve­let az ország pénzügyi és gazdasági viszonyaira való tekintettel előnyösnek bizonyult. Szóló tudatá­ban van annak, hogy kötelességét mindenképen megtette és hathatósan megóvta az állam érdekeit. Fortis miniszterelnök megvilágítja a kormány tevékenységét és azt mondja, hogy nem szabad a kormány rovására inni a­­múlt idők hibáit. A kor­mány határozatai alapjául ama számadásokat vette, amelyeket az előbbeni kormányról kineve­zett bizottság készített elő. A mostani kormány a vitágért sem akarja a felelősséget elődeire hárítani és teljesen magára vállalja úgy a parlament, mint az ország színe előtt. A kormány, mely a kamarát egybehívta a cégből, hogy felvilágosítással szolgáljon, azt óhajtotta volna, hogy ellen­j­avaslatokat terjesszenek be. El kell oszlatni azokat az ellenmondásokat, amelyek a közvéleményt nyugtala­nítják. A vitás összeg nem 100 milliós szám, hanem viszonylag szerény tétel. Nem arról van szó, hogy a társulatokat 600 millióval ajándékozzák meg, amint állították. A kormánynak az a fölfogása, hogy nem volna­ helyénvaló az ilyen dolog­ban föltenni a bizalmi kérdést, mert azt óhajtja, hogy az összes képviselők le­szavazása ment legyen minden politikai előíté­lettől. Nagy politikai fontosságú kívánalom, hogy az országban fölmerült kétségek szét­­foszoljanak. A parlament egybehívása hasznosnak bizonyult, mert megvilágosodott egy olyan kérdés, amelyet­lletőleg az országnak joga van azt kívánni, hogy abban megegyezzék a kormány és a parlament avégből, hogy érdekeik megvédessenek. G­i­a­n­­turco a következő napirendet terjeszti elő: A ka­mara megerősödve a kabinet iránt való bizalmában, fölszólítja a kormányt, fontolja meg a földközi-ten­geri, adriai és szicíliai vasúti társulatokkal való el­számolás kérdését, vegye számításba az e tekintet­ben lefolytatott vitát, gondoskodjék a nem vitás összegek folyósításáról és áttér a napirendre. For­ti­s miniszterelnök kijelentette, hogy a Gianturco­­féle a napirendet elfogadja. Erre a napirend első részét, amelyben a kormánynak bizalmat sza­vaznak, név szerint való szavazással, 268 sza­vazattal 112 ellenében, elfogadják. A napirend második részét egyszerű szavazással fo­gadják el. Az ülést berekesztik és a kamarát hatá­rozatlan időre elnapolják. *„* Vasutasok mulatsága. Az alakuló Máv. Te­metkezési Segélyegylet alapja javára 1905 augusztus 5-én Szombathelyen a Szőkeföldi sörház kerti helyi­ségében táncmulatságot rendez. Belépődíj személyen­ként 1 korona, családjegy 2 korona 40 fillér. Kez­dete este 8 órakor, zsebórája sem! Hiába hord drága aranyórát vastag aranylánccal, ha az óra nem jár pontosan, vagy késik, vagy siet s minduntalan igazítani kell. Ezért, aki jól járó, pontos és megbízható zsebórát akar, az Schönwald Imre magyar órásmester és ékszer­gyárosnál Pécsett vásároljon. Az országos hirű órásmester magyar gyártmányú órái a legpontosabb időjelzők s tíz évi jótállással küldi arany, ezüst zsebóráit s azok mind művészi kivitelűek, erős szerkezetűek s kiállják a versenyt a svájci zseb­órákkal is. Adakozzunk Schmorl Bernát sír­emlékére ! Vasutasodhoz! Vasutas előfizetőinket érte­sítjük, hogy e rovatunkban díjmentesen közöljük hirdetéseiket, ha állomáshelyük fel­cserélése végett kartársaikhoz akarnak for­dulni. Akik tehát ilyen hirdetést közzétenni kívánnak, küldjék be hozzánk a szöveget. Mely nőtlen vagy nős állomásfelvigyázó cserélne velem a pozsonyi forgalmi főnökség területére a bal­parti vagy az aradi áv. területének bármely álllo­­mására ? Jelige.: «Sz. J.» Melyik váltóőr volna hajlandó velem cserélni Karánsebesre ? Természetbeni lakásom, kertem és földem van. Jószágtartás megengedve. 24 órás szol­gálat után 24 óra szabad. Ajánlatokat Szegedről vagy a zenta—újvidéki vonalról kérek. Jelige: «Könnyű s­z o l­g á l­a t. 3». Mely váltóőr vagy málházó cserélne velem Vág­­újhelyre a lipótvár—pozsonyi, vagy a pozsony— budapesti vonalról ? Biztosító berendezés van. 24 óra szolgálat, 24 óra szabad. Könnyű szolgálat, természetbeni lakás. Jószágtartás. Jelige: «Komoly ajánlat.» Aki levélben óhajt választ, és szíveskedjék címzéssel és bélyeggel ellátott borítékot be­küldeni. Kinek pénze van, mindene van, azt ének­lik a honnevillei harangokban. Sok emberrel meg­történik azonban, ha van is pénze, nincs mindene, például még egy jól járó, az időt pontosan mutató KÜLFÖLDI SZEMLE. Budapest, július 31. Vilmos császárnak Oszkár királyival és Miklós cárral történt, valamint Keresztély dán királylyal történendő találkozását Angliában úgy magyarázzák, hogy a császár egy nagy északi szö­vetséget akar létesíteni Anglia ellen. Anglia azonban elejét akarja venni ennek és ezért olyan tüntetésre készül, amelyik világszerte feltűnést fog kelteni. És az angolok azt remélik, hogy az északi országok ennek következtében vissza fognak riadni minden olyan dologtól, ami Angliát sértené. Anglia tüntetése a következő lesz: Mihelyt a francia hajóraj vissza­adta az angol kikötőben az angol hajóraj látogatá­sát, egy hatalmas angol hajórajt vonnak össze, amely végig fog vonulni Dánia, Svédország és Németország partjain. Az összes berlini lapok izgatott hangon tárgyalják ezt a flottatüntetést és konstatálják, hogy háború esetén Németország nem veheti fel az angol flottával a versenyt. Az angol csatornahajóraj, amely a Keleti-tengeren fog gyakorlatokat végezni, olyan erős, hogy legénysége eléri a német csata­flotta létszámát. Az angol csatornahajórajt ezenfelül, miután gyakorlatokat fog végezni, felderítő cirkálóhajók és torpedónaszád-flottilák is fogják kísérni. Az angol hajórajnak a Balti-tengeren tervezett gya­­korlatát tiltakozásnak tekintik a német császár skan­dináv politikája ellen és különösen Vilmos csá­szárnak ama szándéka ellen, hogy Dániától a Belt elzárását követelje. Ha Dánia erre rááll, a Balti-tengerbe v­a­l­ó b­ej­utás szinte lehetetlen lesz. A hír oly sú­lyos, hogy alig hihető el. Egyébként alig tehető fel, hogy Keresztély király ebben a dologban a kezdést megragadja. Kopenhágai körök, amelyek Németország­gal összeköttetésben vannak, határozottan tagadják, hogy Vilmos császár ily tervekkel foglalkoznék. . . * . . A szerb pótválasztásokon megválasztottak három kormánypárti önálló radikálist, öt ó-radikálist, négy liberálist és két nacionalistát. Összesen a kormány­pártnak tehát nyolcvanegy mandátuma van százhatvanból. Az arány tehát olyan, hogy a szkupstina eredményes működése ki van zárva. Koalícióra nincs kilátás, mert ezidőszerint egyik ellenzéki párt sem hajlandó, hogy beolvadjon a kormánypártba. Senki sem sejti, hogy milyen lesz az új kabinet. A jelenlegi ugyanis csak ideiglenes­en csak a választások vezetésére és a folyó ügyek vite­lére volt megbízatása.­­ Még egy pótválasztás lesz Rokupeljében augusztus 6-án. A pótválasztáson eddig tíz városban 10,520 vá­lasztó szavazott. Megválasztottak 3 kormánypárti radikálist, 5 mérsékelt radikást, 2 nacionalistát. Még egy választás eredménye ismeretlen, Prokulje város­ból. A végső eredmény­e szerint 81 önálló radikális, 55 mérsékelt radikális, 13 nacionalista, 4 liberális, 4 progresszista, 2 szocialista, 1 parasztpárti. * . .T! Napról-napra jobban megszilárdult az a vélemény, hogy a björkei császártalálkozáson a norvég trón is szóbakerült. Egy párisi jelentés szerint a norvég trónra Eitel Frigyes herceg, a német császár második fia van kiszemelve. Eitel Frigyes Vilmos Keresztély Károly herceg Potsdamban született 1883. július 7-én, s eszerint most töltötte be huszon­kettedik életévét. Egy évvel fiatalabb, mint bátyja, a trónörökös. Egyetemi tanulmányait Bonnban foly­tatta s két év előtt császári apja főhadnagygyá ne­vezte ki a porosz hadseregben. Főhadnagyi rangot visel a 34. számú I. Vilmos császár nevét viselő közös hadseregbeli gyalogezredben. Róla szárnyalt

Next