Független Magyarország, 1905. szeptember (4. évfolyam, 1242-1271. szám)

1905-09-01 / 1242. szám

2 FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG-1905. szeptember 1 Hogy a nagy raport hogyan fog végződni, nem tudhatjuk. Rózsás reményekkel Ischl felé nem tekintünk. Jól tudjuk, hogy az , egyetlen ige, amely mint a testamentum­i , varázsvessző a háborgó tengert, csönde­­sítené le ezt az országot, ott nem fog elhangzani. Jól tudjuk, hogy a katonai kérdésben az uralkodó ma ép oly ke­véssé hajlandó engedni, és oly kevéssé hajlandó a nemzet jogát az alkotmányos döntésre elismerni, mint kilenc hónappal ezelőtt. De nincs kizárva, hogy ő, akit a „legalkotmányosabb“ melléknévvel ruház­tak föl, most a döntő percben visszariad attól, hogy tovább haladjon az abszolu­tizmus megkezdett útján s beleegyezzen a törvénytelen erőszak tervezett lépéseibe. Ezt az eshetőséget kombinációba lehet venni s ez irányban az ischli audiencia nagy meglepetéssel is végződhetik. Ami az új programmot és ennek kap­csán a házfeloszlatást illeti, amikről két­ségtelenül szintén szó esik Isichlben , ám lássuk. Más helyen közöljük a kormány félhivatalosának egy elmélkedését e kér­désekről. Szemrehányást tartalmaz az az ellenzékkel szemben, mely szerinte most ijedt dühvel tárgyalja a feloszlatás lehe­tőségét. Soha azt ennél alaptalanabb és komikusabb váddal nem illették. Száz­szor elmondtuk, most is csak ismételhet­jük, hogy a házfeloszlatástól nem félünk. De ne legyen az komédia ismé­telt alkalmazásával, a nép és a képvise­lők kifárasztására, anyagi összetörésére irányuló manőver. Legyen az egyenes és becsületes apelláta a nemzet ítéletére, amely előtt meghajlik minden tényező, amelynek konzekvenciáit levonja az ural­kodó is. Ily formájában örömmel üdvö­zöljük és a diadal biztos tudatában szí­vesen vetjük alá neki magunkat. Ám akár ezt, akár mást határoznak Ischlben, nem sok reménynyel, de féle­lem nélkül is várjuk. Az erőszak jöhet. Nem meglepetés számukra. Vártuk és készen talál bennünket. Egy pillanatig se reméltük, hogy a küzdelmet rózsaágyon fogjuk megvívni. Az üldözés, a bajok, a szenvedések le nem tiporhatnak. Törni talán fogunk, de hajolni nem. Budapest, szeptember 1. Függetlenségi pártszervezősedén. Csengő­dön is (Pestm.) megalakult a függetlenségi párt. Elnöke Holló István nyug. gimnáziumi tanár, alelnöke E­i­­­e­r Márton, vezérbizottsági tagok : H­e­r­g­e­r Péter, Miskolcz­y Dezső, Tem­plom Endre, V­á­r­y Jakab. Dr. Hermann Fe­renc országgyűlési képviselő augusztus hó 27-én tartotta Csengődön beszámoló beszédét. A csengő­­diek ünnepélyesen fogadták: kocsisor és bandérium kisérte a képviselőt Paksból, s Csengődön fehérruhás leányok csokorral, a közönség pedig harsogó éljen­nel fogadta. Holló István pártelnök üdvözölte. Ezután dr. Hermann Ferenc képviselő elmés, de azért tartalmas, felvilágosító előadást tartott vál­ságos helyzetünkről. Utána társasebéd volt több fel­­köszöntővel, amely alkalommal a párt üdvözlő táv­iratot küldött Kossuth Ferencnek, A­p­p­o­n­y­i Albertnek, amelyben kifejezte azt is, hogy az általuk képviselt elvek mellett rendületlenül kitart, zsebek tartalmát, hol az egyik, hol a másik tenyerét, rakva tele a cók­mókkal. Hm! Talán a belső zsebemben lesz ? Kényelmesen ki­gombolja a felsőkabátját és az előbbi módon kutakodik a belső zsebeiben. — Micsoda nyelven beszél maga, hallja ? — kérdi a­ nagymama. — Becsületes magyar nyelven, kérem, nem tudok én azonkívül más nyelven beszélni, talán az apám sem tudott ... de az a levél . . . — Jaj ! — mondja aztán németül, küldjétek el a szemeim elöl ezt az embert, én ezt a piszmogást ki nem állhatom. — No de nős, vagy nőtlen ember küldte, mondja már meg ? — Fagganja Filigranné nagysága. — Az is benne lesz, úgy gondolom, de sehogy sem találom valahogy. Tán csak nem felejtettem otthon? — Ugye olyan őszülő úr irta? — kérdi újra őnagysága. — Azt hiszem az is meg lesz benne írva. Vagy talán lenn felejtettem a kocsin! Meg kell néznem, kérem alásan. — És újra letotyog a kocsihoz. — Meg van már kérem, a másik zsebemben volt, azaz a másik kabátom belső zsebjében. De igaz, azt mondta az úr, hogy először kér­dezzem meg, hogy férjhez ment-e már a kis­asszony ? A kis Turinkó erre a kérdésre először csak úgy egy kicsit, azután pedig teljesen elpirult, egészen a fülecskéje hegyéig. — Hát izé, •— akadozik a mama, — még nem ment férjhez. — No hát akkor azt mondta az uram, hogy adjam át a levelet. A mama és a leány érthető kíváncsisággal vonultak a másik szobába, majdnem széjjel­szedték az összegyűrt borítékot, melyből egy rózsaszínű kis levélke majdnem a földre pot­­­tyant volna, ha a kis fruska esésében el nem kapja. A levélke nagyon rövid, de sokat mondó volt. Mélyen tisztelt Nagysád! Becses engedelmével ismeretségünk révén ma délelőtt tiszteletemet óhajtanám tenni. Hétfalusy Aladár És valami olvashatlan foglalkozás volt aláírva, amelyből csak a fogalmazót lehetett kibetűzíti. A két nő arca egyszerre két hatalmas kérdő­jellé változott, szemeikkel átkutatták a szoba minden zugát, még a menyezetet is, hátha va­lahol ráakadnak Hétfalusy Aladár emlékezetére; a kis Turinkó szép orrocskájának cimpái is ki­tágultak, mintha a szimattal akarta volna erősí­teni emlékező tehetségét. — Ni mama! — mondja végül nagyot lélegzve, nem a­ csokros vad idegen lesz ez ? Csakugyan Hétfalusy Aladár előző nyáron a várossal szomszédos Fenyőliget telepen nyaralt. Csinosan öltözködött, a szabó minden harmad­nap elhozta neki a kivasalt ruhát, kapucnyis haverokkat és fekete szemüveget hordott eső­ben és verőfényben egyaránt. Minden új ven­dégnek bemutatkozott, fiatal lánynak egy csok­rot küldött, de azontúl aztán nem érintkezett senkivel. Olyan nehezen kezelhető ember volt, a mamák minden raffineriája megtört különc­ködésén, azért aztán csak csokros vad idegen­nek hívták a telepen. — Az meglehet, válaszolt a mama, hanem megállj csak, majd mindjárt megtudom én ettől az embertől. — Ugye nagy utat tettek a nagyságos úrral, kérdi mosolygós nyájas arccal a mama a gé­pésztől ? — Bizonyára meg is éhezett. Kérem nagymama, legyen szives adjon ennek a jó embernek valami jó reggelit, mert a korán kelő embernek bizony ilyenkor már jól esik az evés, ugye gépész úr? — Szó ami szó, jót ballagtam reggel négytől, kezeit csókolom, a reggeli is jó volt, amivel a nagyasszony megtraktált, de most már vissza kell mennem, mert az a parancs. — És a nagyságos úr nem jött el ? — Nem kérem. — Talán vasúton jön ? — Azt már én nem tudom, de talán ez is meg van írva a levélben. Nem lehetett ettől az embertől megtudni semmit, de azért nem minden héten esik Filigranéknál olyan takarítás, mint azon va­sárnap. Visszatérőben az automobil két korpulens úrral találkozott, épen visszatérőben voltak reggeli sétájukról, hatszáz méter magasságban fujdogáló északi szélhez öltözve. Amint talál­koznak egymással, a gép hirtelen megáll és leszól a gépész. — Kérem nagyságos uraim, nem méltóztat­­nának egy kis sétát tenni vagy a harmadik faluig, vissza is hoznám nem­sokára. A gép­nek most úgy sincs dolga, tudom, hogy még ilyen kocsin nem ültek, aztán meg errefelé jó emberek laknak, nem árulnak el az uramnak, egy pohár sör még délelőtt sem árt meg. — És csettint a nyelvével a pohár sör reményében. A két úr egymásra néz. — No, felülünk — mondja Nagelfang szabó*­­­mester — úgy sem ültünk még automobilon. — Felülni felülhetnénk, csakhogy nekem tíz órakor orgonálnom kell a templomban — vá­laszol Hűvös Herbert tanító — az meg csak­­ oda másfélórai út. A válság. Budapest, augusztus 31. Fejérváry ma csakugyan elutazott Ischlbe, ahova a király a déltiroli hadgyakorlatról már megérkezett és holnap fogadni fogja a magyar kirendeltség fejét. Az audiencia előzményei, Fejérváry útjának félhivatalos le­tagadása, az a körülmény, hogy az uralkodó Déltirolból kizárólag a kihallgatás miatt utazik vissza Ischlbe, eléggé bizonyítják, hogy fontos okok tették szükségessé ezt a kihallgatást. Az, hogy — mint a bécsi lapok írják — a szeptember 15-én előterjesztendő kormány­­programm tekintetében van szükség felvilágo­sításokra és magyarázatra, csak az egyik kisebb ok. A fő oka annak, hogy Fejérvárynak meg kell jelennie ura előtt, kétségtelenül az, hogy az uralkodó a múltkori koronatanács alkalmával még nem adta meg beleegyezését a táborszer­nagy úgynevezett «erélyes rendszabályaihoz», hanem ezekkel szemben fölöttébb alapos és indokolt kifogásai vannak. Hogyan fog a kihallgatás végződni, sikerülni fog-e Fejérvárynak az uralkodót tervei számára megnyerni? — nem tudhatjuk. Annyi azonban kétségtelen, hogy a holnapi audiencia a jövő fejleményekre és a válság sorsára döntő jelen­tőségű lesz. Híreink a következők: A király Isch­lben, Iseidből táviratoztak . Ö felsége ma reggel a déltiroli hadgyakorlatokról ideérkezett. Ö felsége a mai s a holnapi napot Ischlben tölti, ahon­nan szombaton délben indul a délcsehországi nagygyakorlatokra Stekinába, Fejérváry útra. Báró Fejérváry Géza miniszterelnök, ma titkára, báró Skerlecz Iván kíséretében elutazott Ischlbe, Fejérváryval Bécsig együtt utazott gróf Károlyi György is. Erre vonat­kozólag a félhivatalosak sietnek konstatálni, hogy Károlyi György útjának kizárólag magán­jellege van,­­ mintha a jelentéktelen kis kép­viselő utazásának bárki is politikai jelentőséget tulajdonítana. Bécsből táviratoztak: báró Fejérváry kis késéssel ma délben Bécsbe érkezett és az első délutáni vonattal továbbutazik Ischlbe, hol a király valószínüleg holnap délelőtt különkihall­­gatáson fogadja. Az eddigi intézkedésekből kö­vetkeztetve, Fejérváry Ischlből holnapután ér­kezik vissza Bécsbe és onnan nyomban foly­tatja az utat Budapestre, hova vasárnap fog megérkezni. Fejérváry az államvasutak pályaudva­rán Bécsbe érkezve, a magyar miniszteriuma palotájába hajtatott s a felség személye körüli minisztérium ügyeiről tétetett magának jelentést R­é­v­y Ferenc miniszteri tanácsossal. A minisz­terelnök ezután báró Skerlecz miniszteri titkár kíséretében a pályaudvarra hajtatott, ahon­nan délután 3 óra 30 perckor Ischlbe utazott.

Next