Független Magyarország, 1905. december (4. évfolyam, 1333-1360. szám)

1905-12-01 / 1333. szám

1905. december 1. ' POGGISTLEK Jr MAGYARoSSZÁG ' - „1 '3 i - ■ - .....­­ ....................--------r—-----------------w-mmel választói reform alapján a mandátumok felosztása *3 egyes királyságokban és országokban csak az azok között létrejött megegyezés a­lapján történhetik meg. Szükséges, hogy az Irrakházát megválasztottak bevo­násával reformálják. ' Legközelebbi ülés holnap.­­' --------~'írt Beszámoló: Gróf Benyovs­z­ky Sándor, a dunavecsei választókerület képviselője tegnap tartotta beszámoló beszédét Solton, amely alkalomból öt a választóközönség a legmelegebb ovációban részesí­tette. A beszámolóról Kossuth Ferencet táviratilag üdvözölték • A besztercebányai ellenzék szervezkedése, Besztercebányán tegnap az ellenzék szervezkedése ügyében az előkészítő bizottság ülést tartott. Az fl­é­ven a következő programmot állapították meg: A budapesti vendégek december hó 9-én este 10 órakor érkeznek Besztercebányára. A vasúti főállo­máson dr. Tilless Béla ügyvéd, a vármegyei szövetke­zeti ellenzék elnöke, fogja őket üdvözölni. Az állo­másról hosszú kocsisor fogja őket a Nemzeti­ szállóba kisérni, ahol megvacsoráznak, közben pedig a haza­fias polgárság tiszteletükre fáklyás menetet rendez. Másnap, vasárnap délelőtt 11 órakor lesz a nagy­gyűlés a város főterén, hol a szónokok számára tribünt állítanak föl. Beszélni fognak gróf Batthyány Tivadar és báró Kass Ivor, tótul Hammersberg vagy Smialovszky országgyűlési képviselők. A gyűlés után a kath. legényegyesület helyiségeiben közebéd lesz. A vendégek a délutáni gyorsvonattal a fővárosba utaznak vissza. A vármegyei tisztikar a gyűlésen tes­tületileg vesz részt s ugyanaz nap végleg megalakul­t vármegyei szövetkezeti ellenzék, melynek elnöke dr. T­­ 1r é­s­s Béla ügyvéd s társelnökei Gürtler József kanonok és Jeszenszky Sándor kir. közjegyző lesznek. A válság, Budapest, november­ 90. Két eseményt ural ma a politikai helyzet Fej­érvár­y miniszterelnök váratlan bécsi utazását és Kossuth Ferenc nyilatkozatát. Ez a két esemény minden egyebet háttérbe szorít A miniszterelnök bécsi útjáról két verzió ke­ring politikai körökben. Az egyik az, hogy Fe­­jérváry a kormány lemondásá­t vitte Bécsbe. Lehet, hogy ez a hír inkább csak óhajtás, mint sem faktum, de bizonyos, hogy van alapja. Erre vall az a lázas kapkodás, amely a kor­mány legutóbbi tényeit jellemzi s erre vall az a minisztertanács is, amelyet három napon át tartottak a kormány tagjai. Erre vall végül és legfőképen Kristóffy mai nyilatkozata, amelyet a haladó­ párt közhelyiségében tett. Azt mon­dotta :­­ Fejérváry a minisztertanács határozatait vitte Bécsbe. A további kérdezősködések elöl kitért s arra a kérdésre sem válaszolt, igaz-e, hogy a kor­mány lemond. A kormány az elterjedt hí­­rek szerint azért határozta el a visszavo­nulást, mert nem tudott megállapodásra jutni, föloszlassa-e a­ képviselőházat vagy sem. E fölött a kérdés fölött hosszú és izgatott vita fejlődött ki közöttük, amely annyira elfajult, hogy formálisan összekülön­böztek. Ezt a kérdést tárgyalták a háromnapos miniszteri tanácskozáson is. A minisztertanács a harmadik ülés után végre is abban állapodott meg, hogy beadja a lemondását. A másik verzió szerint, csak részleges m miniszterválság lesz a minisztertanács eredménye. A miniszteri tanácskozáson ugyanis afölött vitatkoztak, mit csináljanak. Erősebb rend­szabályokhoz nyúljanak-e, amelyek között a házfeloszlatás is szerepelne, vagy pedig valami kompromisszum-tervet készítsenek, amelynek se­gítségével megcsinálják a békés kibontakozást. Fe­jérváry, Lányi és Kristóffy amel­lett voltak, hogy még szigorúbb rendszabályok alkalmazhatására felhatalmazást, kell l­érni a s­irálytól. Vörös László és Lukács György ellenben kijelentették, hogy az erőszak folytatását­­sikertelennek és gyűlöletesnek tart­ják s­ nem adják ahhoz beleegyezésüket. A kompról misszum­ot ajánlották, mint amely föl­tétlenül sikerrel jár. Fejérváry, minthogy a kér­désben megegyezni nem tudtak, a királyra bízza a döntést. Ha, amint valószínű, a király az erőszak folytatása mellett dönt, Vörös és Lukács legközelebb kiválnak a kabinetből, amelynek aztán csak a krémje marad meg. Akárhogyan áll is a dolog, nagy reménység­gel nézünk Fejérváry holnapi audienciája elé. Vagy-vagy. Legyen nyílt abszolutismus, vagy menjen a kormány a fenébe. A mai állapot tűrhetetlen. A másik nagy esemény Kossuth Ferenc cikke, amelyben rámutat arra, hogy a függet­lenségi párt mindig is akarta, ma is akarja a választói jog általánosítását. Szóval, új dolgot nem mondott. A függetlenségi pártnak a vá­lasztói jogot illető álláspontját mindenki is­merte, csak az nem, aki nem akarta. Ma azoknak „kétségei“ is eloszoltak. Természe­tes, hogy ezzel a kormánynyal a párt szóba sem ál. Ha a király valóban akarja az általá­nos választói jogot, küldje el a kormányt, s nevezzen ki olyat, amely parlamenti többségre számíthat. Akkor valóvá válik a függetlenségi párt régi óhaja: a nemzet és a nép azonos fo­galommá válik. Mai hiteink ezek: Báró Fejérváry Géza a királynál. Báró Fejérváry Géza miniszterelnök, ma dél­után az 5 óra 15 perckor induló rendes bécsi gyorsvonattal báró S­k­e­r­­­e­s Iván miniszteri titkár kíséretében Bécsbe utazott. A miniszter­elnök elutazása előtt Daróczy Rezső fel­ügyelővel, a nyugati pályaudvar főnökével hosz­­szasabban beszélgetett, m­ig Lányi Bertalan igazságügyminiszter megérkezett. Fejérváry Lá­nyival akkor a vonat indulásáig visszavonult a miniszteri váróterembe s bizalmasan konferált. Bécsből jelentik telefonon : Fejérváry minisz­terelnök báró Skerletz Iván titkára kíséretében 9 óra 15 perckor a Staats-Bahnhof pályaudva­rán megérkezett, ahonnan a Bankgassei ma­gyar miniszteri palotába hajtatott. A király a miniszterelnököt pénteken délelőtt 11 órakor külön kihallgatáson fogadja. ■Politikai körökben elterjedt hírek szerint Fejérváry azért ment Bécsbe, hogy a kor­mány lemondását benyússa a királynak. A lemondás oka állítólag az, hogy a miniszterek között nézeteltérések me­rüdtek föl, föloszlassák-e a képviselőházat, vagy sem. A miniszteri tanácskozás is e miatt a kérdés miatt tartott három napig. A haladó­ párt közhelyiségében ma este csak Kristóffy jelent meg, aki megkérdez­­tetvén, mi a miniszterelnök bécsi útjának­­ a célja , azt felelte: " Fejérváry elvitte " dívnak a mionker­­tanács határozatait. A kormány bukásának hirét, valóságát, ter­mészetesen a késő éjjeli órákban nem ellen­őrizhetjük, de konstatáljuk, hogy nagyon­ sok alapja van. Kossuth Ferenc az általános választói­­ jogról. Kossuth Ferenc a cBudapest­ben cikkért írt az általános választói jogról. A cikkben Kossuth megerősíti, amit mindenki tud s amit csak a függet­lenségi párt ellenségei vontak kétségbe nagyon sok rosszakarattal, hogy a függetlenségi párt most is, mint eddig is volt, föltétlen hive az általános vá­lasztói jognak s behozatalát elodázhatatlan­­nak tartja. Hogy ez igy van, nem győztük eleget hangoztatni a kormány és a szoci­alista párt lapjaival szemben. Kossuth Ferenc természetesen ezzel a kormánynyal nem áll szóba s a válságból való kibontakozást és a választói jog általánosításának törvényerőre emelését csak úgy tartja elérhetőnek, ha a király elküldi a törvénytelen­ kormányát s egy rendes, parlamenti többségre tá-,­maszkodó kormányra bízza a reform megvalósítását. Kossuth cikkéből a következőket közöljük : Magyarországon felforgatják az állam rendjét,, tönkreteszik az alkotmányt, kockáztatják a dro­nasztikus érzelmet, az anarchiával szövetkez­e, nek a társadalmi rend ellen egyetlenegy célért,­ azért, hogy a hadsereg németségével szemben ennek magyar kiegészítő részében a magyarság ne érvényesülhessen és hogy e célt elérhessék, az általános titkos szavazati jog jelszavát tolják előtérbe; Ausztriában pedig ugyanezzel a jel­szóval a németség háttérbe szorítását idé­zik elő. Értse meg ezt józanul gondolkodó ember ! De bármiképen legyen is ez, bármilyen mély­séges eszmezavart és tökéletes képtelenséget árul is el ez a tény a helyzet felismerésében, mégis előttünk áll az a minden más tekintetet domináló jelenség, hogy az uralkodó jogot ajánl a népnek; a népképviselet elvén álló parlament tehát nem állhat ellent annak, hogy a nép megkapja az uralkodó által felajánlott jogot. Azonban feltétlenül szükséges az, hogy ne jogtalanságból szülessék meg a népjog és hogy ne alkotmánysértések egész láncolatának jegyett eredménye, hanem rendes törvényhozási alko­tással jussanak a nép széles rétegei a király, által felajánlott politikai joghoz. Ha tehát a király valóban akarja az általá­­­nos titkos szavazati jogot, távolítsa el azt a kormányt, mely az országgyűlés működését és törvényhozási képességét megakadályozza és a­­mely minden tettével csak széles­íti az űrt, mely a nemzet és királya közt támadt és min­den cselekedetével úgyis megnehezíti a válság békés megoldásának lehetőségét. A cikk így végződik : Még most is módjában állna a királynak az, hogy Magyarországon békés megoldást teremt­hessen és ha meggyőződött affelől, amit Pe­­rathower pózeni polgármesternek mondott, hogy «az általános választói jog behozatala föltétle­nül szükséges és hogy ezt a mozgalmat most már semmi sem tarthatja föl­­ , akkor tegye lehetővé azt, hogy amit ő mint király föl­tétlenül szükségesnek tart, azt egy rendes, al­kotmányos, a parlamenti többség támogatására számítható kormány valósítsa meg. Kossuth Ferenc mai nyilatkozatának gyakorlati következtetését is levonja és a vezérl­ő-b­i­z­o­ttt­ság december hó 4-én tartandó ülésének elő­terjesztést fog tenni, hogy a vezérlő-bizottság a benne lévő pártoknak az általános választói jog dolgában teljesen szabad kezet adjon. Kétségtelen, hogy Kos­suth indítványát el is fogadják, miután a vezérlő­bizottságnak amúgy is csak a néppárti és disszidens tagjai lehetnének ellene, de végre is ők sem zárkóz­hatnak el az idők kényszerűségétől, annál kevésbbé, mert Kossuth a választói jog kérdését az alkotmány­válsággal egyidejűleg akarja megoldani. A kormány sajtója a koalíció vezérének nyilatko­zatát arra akarja fölhasználni, hogy a koalíciót föl­robbantsa. Hiú, szánalmas próbálkozás. A Magyar Nemzet nem is kertel, nyíltan kimondja, hogy: «Kossuth Ferencen áll, hogy e kétértelmű helyzet­nek véget vessen. Tegye meg az általános választói jog érdekében azt, amit Kossuth Lajos annak idején az egyházpolitikai reformok érdekében tett. Szakad­jon el azoktól, akik az általános szavazati jog meg­hiúsításán fáradoznak, és vesse latba tekintélyét,, hogy a parlament tegyen félre minden egyéb kér­dést és oldja meg ezt a feltétlenül szükséges, el­­odázhatatlan pinladatát. Akkor meglesz a kibonta­kozás.» A képviselőház feloszlatása. Minden hivatalos cáfolat dacára tény, hogy a kor­mány nagyban foglalkozik a képviselőház feloszlatá­sának gondolatával. Nem mintha nagy reményekkel nézne az új választások elé, hanem azért, hogy ké­­szen legyen, ha rákényszerítik erre a lépésre. A minisz­terelnök ugyanis december 19-én, ha az ellenzék be akarja nyújtani a vádindítványt, amint, hogy be is nyújtja, királyi kézirattal február 1-ig elnapolja

Next