GAZDASÁG- ÉS JOGTUDOMÁNY - A MTA GAZDASÁG- ÉS JOGTUDOMÁNYI OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 12. KÖTET (1978)
12. kötet / 1-2. sz. - Innováció és adaptáció (Akadémiai vitaülés, Budapest 1978. május 11.) - SZABÓ KÁLMÁN alaptanulmánya: Innováció és adaptáció
INNOVÁCIÓ ÉS ADAPTÁCIÓ (Akadémiai vitaülés, Budapest 1978. május 11) Az MTA 1978. évi közgyűlése keretében a Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának közgyűlési osztályülésének napirendjén az „Innováció és adaptáció" szerepelt. A vitaülés előadója Szabó Kálmán akadémikus volt. Korreferensek voltak Osztrovszki György akadémikus, Szalai Sándor akadémikus, Parányi György kandidátus és Bucsi László kandidátus. A vitaülésen Eörsi Gyula akadémikus, osztályelnök elnökölt. Az alábbiakban Szabó Kálmán referátumának alapjául szolgáló tanulmányát és Parányi György írásban is beküldött korreferátumát közöljük. SZABÓ KÁLMÁN INNOVÁCIÓ ÉS ADAPTÁCIÓ (Kísérlet az innováció politikai-gazdaságtani beillesztésére.) Nem tévedünk túl nagyot, ha ezt mondjuk: vannak ma országok, melyekre újdonságtermelés a jellemző s mások, melyek adaptálni tudják a külföldi eredményeket; végül, amelyek erre se nagyon képesek. S mindez a nemzetközi függőségi erőviszonyok közepébe vág. Kiváltságossá teszi aztán minden tény, melyben ki ilyen, ki olyan szempontból korszakváltás, legalábbis időszakzárás és egy újabb időszaknyitás cezúráját látja. Kell-e szólni a hazai extenzív növekedés munkaerő-tartalékának elapadásáról, a társadalmi rétegmobilitás megcsappanásáról, a nemzetközi integráció és a szocialista építés fejlettebb stádiumához érkezéséről; ugyanakkor az ismert globális problémák éles felvetődéséről a világszíntéren? (Nukleáris háború és a leszerelés, környezeti ártalmak és az élelmezés kérdése a fejlődő országok népességszaporodásával összefüggésben.) A jelenlegi világkonstelláció és a történeti időpont a magyar népgazdaság számára méhében hordja az előrehaladás lehetőségét a nemzetek mezőnyében. De nemcsak a társadalmi progresszió élvonalában maradás és a kulturális felemelkedés tekintetében egy pozitívan alakuló szocialista integráció keretei között, hanem civilizatorikusan, tehát technikai és ökonómiai téren is. Ami nélkül a társadalmi előrehaladás sem lehet jól megalapozott. A szituáció azonban magában rejt kedvezőtlenebb eshetőséget is: a hátrábbszorulást anyagi fejlettségi színvonalunk dolgában. Hogy ne ez a rosszabbik lehetőséges jövő következzék be, hanem az a valószínűbb másik, ahhoz nem elég feltételezni a békés egymás mellett élés lenini elvének interkontinentális érvénybenmaradását és a világfejlemények progresszív alakulását a szocializmus, benne hazánk javára. A külső körülmények csakugyan elsődlegesek. De nem lehet a szerencse dolga az, hogy képesek leszünk-e lépést tartani, sőt felzárkózni a fejlett és ezután se stagnáló ipari Gazdaság- és Jogtudomány, MTA IX. Osztályának Közleményei XII. (1978)