GAZDASÁG- ÉS JOGTUDOMÁNY - A MTA GAZDASÁG- ÉS JOGTUDOMÁNYI OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 12. KÖTET (1978)

12. kötet / 1-2. sz. - Innováció és adaptáció (Akadémiai vitaülés, Budapest 1978. május 11.) - SZABÓ KÁLMÁN alaptanulmánya: Innováció és adaptáció

INNOVÁCIÓ ÉS ADAPTÁCIÓ (Akadémiai vitaülés, Budapest 1978. május 11) Az MTA 1978. évi közgyűlése keretében a Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának közgyűlési osztályülésének napirendjén az „Innováció és adaptáció" szerepelt. A vitaülés elő­adója Szabó Kálmán akadémikus volt. Korreferensek voltak Osztrovszki György akadémikus, Szalai Sándor akadémikus, Parányi György kandidátus és Bucsi László kandidátus. A vitaülésen Eörsi Gyula akadémikus, osztály­elnök elnökölt. Az alábbiakban Szabó Kálmán referátumának alapjául szolgáló tanulmányát és Parányi György írásban is beküldött korreferátumát közöljük. SZABÓ KÁLMÁN INNOVÁCIÓ ÉS ADAPTÁCIÓ (Kísérlet az innováció politikai-gazdaságtani beillesztésére.) Nem tévedünk túl nagyot, ha ezt mondjuk: vannak ma országok, melyekre újdon­ságtermelés a jellemző s mások, melyek adaptálni tudják a külföldi eredményeket; végül, amelyek erre se nagyon képesek. S mindez a nemzetközi függőségi erőviszonyok köze­pébe vág. Kiváltságossá teszi aztán minden tény, melyben ki ilyen, ki olyan szempontból korszakváltás, legalábbis időszakzárás és egy újabb időszaknyitás cezúráját látja. Kell-e szólni a hazai extenzív növekedés munkaerő-tartalékának elapadásáról, a társadalmi réteg­mobilitás megcsappanásáról, a nemzetközi integráció és a szocialista építés fejlettebb stádiumához érkezéséről; ugyanakkor az ismert globális problémák éles felvetődéséről a világszíntéren? (Nukleáris háború és a leszerelés, környezeti ártalmak és az élelmezés kérdése a fejlődő országok népességszaporodásával összefüggésben.) A jelenlegi világkonstelláció és a történeti időpont a magyar népgazdaság számára méhében hordja az előrehaladás lehetőségét a nemzetek mezőnyében. De nemcsak a társadalmi progresszió élvonalában maradás és a kulturális felemelkedés tekintetében egy pozitívan alakuló szocialista integráció keretei között, hanem civilizatorikusan, tehát technikai és ökonómiai téren is. Ami nélkül a társadalmi előrehaladás sem lehet jól megalapozott. A szituáció azonban magában rejt kedvezőtlenebb eshetőséget is: a hátrábbszorulást anyagi fejlettségi színvonalunk dolgában. Hogy ne ez a rosszabbik lehetőséges jövő következzék be, hanem az a valószínűbb másik, ahhoz nem elég fel­tételezni a békés egymás mellett élés lenini elvének interkontinentális érvényben­maradását és a világfejlemények progresszív alakulását a szocializmus, benne hazánk javára. A külső körülmények csakugyan elsődlegesek. De nem lehet a szerencse dolga az, hogy képesek leszünk-e lépést tartani, sőt felzárkózni a fejlett és ezután se stagnáló ipari­ ­ Gazdaság- és Jogtudomány, MTA IX. Osztályának Közleményei XII. (1978)

Next