GAZDASÁG- ÉS JOGTUDOMÁNY - A MTA GAZDASÁG- ÉS JOGTUDOMÁNYI OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 12. KÖTET (1978)
12. kötet / 1-2. sz. - Innováció és adaptáció (Akadémiai vitaülés, Budapest 1978. május 11.) - SZABÓ KÁLMÁN alaptanulmánya: Innováció és adaptáció
a SZABÓ KÁLMÁN országok sorába, avagy visszaszorulni, és hagyni magunkat megelőzni! Ebből a szemszögből — mint mondani szokás — sorsunk a mi kezünkben van. Meglevő és majd a további távlati politikai és gazdaságfejlesztési programjaink alapján erősebb nemzeti összefogásra és még nagyobb nyitottságra van szükség önmagunk között és a világ felé. Mindenek felett azonban tettek, gyakorlati erőfeszítések kellenek hatékony termelő munkára, mely a körültekintést, a megbízhatóságot természetes vezérlő elvének tekinti. De a termelőmunka részeként és ennek érdekében szükség van az összes alkotótevékenység kibontakoztatására is. A kínálkozó és soha vissza nem térő kedvező esélyeket ui. nem lehet másképp a javunkra fordítani, a jelentkező veszélyeket elhárítani, a hátrányokat minimálisra szorítani. A cselekvésprogramból nem hiányozhat sem az innováció, sem az adaptáció. A világarénában való helytállásunk és előbbre sorolódásunk ügye meglehet éppen azon fordul meg, képesek leszünk-e ennek a programnak a tengelyébe állítani mindazt az objektív és szubjektív tényezőt, amely egyáltalán e két fogalom körébe vonandó. Csomópont ez, amelyben a kérdések kérdései összpontosulnak. Ki tudjuk-e jobban aknázni nagyra nőtt intellektuális potenciálunkat?Ezáltal mellesleg láthatjuk, valóban annyit ér-e, amennyit a képzettek, a kutatók, az egyetemek és tudományos intézetek száma szerint gondolunk. Annak a kérdése, hogy anyagi kultúránkat képesek vagyunk-e felzárkóztatni szellemi potenciálunk szintjére! Egyáltalán termelőerőinkkel összhangba hozni termelési viszonyaink, sőt felépítményünk számos elemét, egész gazdaságunkat hozzáigazítani a számunkra keservesen átrendeződött világpiac tényeihez, túladva végre a hosszú ideje magunkkal cipelt, ostorozott gyengeségeinken. Ezek a jelentékeny gyakorlati, s mondhatjuk, történeti aktualitások diktálják közvetlen célomat: keresni az innováció ökonómiailag megragadható sajátosságait a vele rokon vagy a hozzá kapcsolódó egyéb fogalmakkal; aztán a társadalmi jelenség világban elfoglalt helyzete, a fejlődés dinamizmusában játszott szerepe alapján felvázolni az innováció szerves beillesztésének tudományos célszerűségét a politikai gazdaságtan tradicionális kategória-rendszerébe, illetve megmutatni a művelet ugrópontjait, véghezvitelének lehetséges útjait. Mondanivalóm tehát merőben elméleti igényű! Dehát a kérdésnek oly sok praktikus szakirodalma és fóruma van. És mi lehetne alkalmasabb arra, hogy nyílt teret nyújtson elméleti gondolatok számára, ha nem az Akadémia? Kivált, ha annyira összetett témával kapcsolatosak, mint az innováció, melynek interdiszciplináris mivoltja mindenkinek eleve nyilvánvaló! Elöljáróban hadd szögezzem le: az innováció politikai gazdaságtani beillesztésére tett kísérlet nem akarja kisajátítani a fogalmat. Nem óhajtja elzárni attól, ami amúgy is lehetetlen, hogy köznyelvileg latinosan használják az újítás, az újat teremtés értelmében. Más tudományok művelőinek illetékessége sem vitatható, hogy saját módszereikkel kimunkált szabatos tartalmat tulajdonítva nekik, építsék be önnön logikai rendjükbe, akár pedig mint műszaki vagy ökonómiai jelenség bizonyos aspektusait megragadva kutatásaik eszközéül használják. (Kell a hasonlat? Mily jól megfér egymással s ma már zavart sem okoz, az érték közgazdasági és az érték szociológiai-etikai normatív fogalma!) Nehézségeket támaszt viszont ma már az a szakadék, mely az innováció túlzottan leszűkített értelmezése és másfelől túlságosan is szélesre tárt értelmezése között tátong. A leszűkítés hol a tudományos-technikai szintáttörő vívmányok körére történik (jobbára kutatók részéről), hol a találmányszint alatti kisebb műszaki újításokra vonatkozik. Gazdaság- és Jogtudomány, MTA IX. Osztályának Közleményei XII. (1978)