GAZDASÁG- ÉS JOGTUDOMÁNY - A MTA GAZDASÁG- ÉS JOGTUDOMÁNYI OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 15. KÖTET (1981)
15. kötet / 1-2. sz. - KIRÁLY TIBOR: Büntetőjog és a garanciák
A BÜNTETŐJOG ÉS A GARANCIÁK* KIRÁLY TIBOR 1. A régmúltba a mítoszok világába vész el az a pillanat, amikor az ember már értelmével ítélve feltalálta a bűnt és a bűncselekményt. És attól kezdve mindmáig nem szabadulhatott meg tőle; nem tudunk történelmünk akár egy lélegzetvételnyi rövid szakaszáról sem, amikor ne lettek volna bűnök és bűntettek. Az ősi emberi közösségekben már alakultak ki képzetek a jóról és a rosszról, a szabadról és tilosról. A tilalmak, a tabuk olyan lenyűgöző erővel hatottak az emberre, épp oly áthághatatlanoknak látszottak, mint a legyőzhetetlen természeti törvények, és megszegőiket épp oly kérlelhetetlenül sújtotta a törvény, a felette őrködő hatalom, mint azt, aki a tűz, a víz, a jég vagy a föld erőit sértette meg. Az ősi társadalmakban a bűncselekmény még nem jogi, hanem jog előtti, naturális bűncselekmény. Ilyennek csak a törzsön, csoporton belüli cselekményeket — a társak megölését, kifosztását, a saját vallás parancsainak megsértését, az árulást, a közösségi erkölcsök megszegését — tartották. Más csoport tagjának a megölése, az idegen vallási szimbólumok megsértése, a nyílt lopás vagy rablás éppen, hogy hőstett volt. De a törzsön belül is a gyenge csecsemők, a betegek, az őrültek, az agg szülők elpusztítása megengedett és igazolt cselekedet volt. Az emberiség ősi eposzai, amelyek még az állam előtti időket idézik, oly eseményeket írnak le, amelyek bűnről, büntetésről vallanak és arról árulkodnak, hogy az ember ezekről igen korán alkotott magának fogalmakat és elveket. A Gilgames-eposzban tudnak bűnről és büntetésről, de már arról is, hogy ártatlant nem való büntetéssel sújtani. Én isten korholja Enlilt, a főistent, hogy özönvízzel nemcsak a bűnösöket, hanem az ártatlanokat is elpusztította.A későbbi (i. e. 2. ezred végi) mezopotámiai feloldozást kérő könyörgés hosszú bűnjegyzéket tartalmaz, amiből megismerhetjük e kor képzetét a bűnről. A kérelmező elmondja vétkeit: isteneit becsmérelte; hamisan vádaskodott; bírákat, tanúkat vesztegetéssel megkörnyékezvén igaztalan pert nyert; szegény özvegyasszonyt sanyargatott; a megkötözött gúzsát föl nem oldotta; lopott; hamis mértékkel mért; városa rendjét lábbal tiporta, ügyeit elárulta ... stb.3 *A szerző 1980. október 28-án tartott akadémiai székfoglaló előadása. 1 Pinatel, Jean, La société cominogéne, Paris 1971. 8-11. old. Ide tartozó különös intézmény volt a szakrális király gyilkosság, az elgyengült, megöregedett főnök rituális megölése. Valószínű, hogy Álmos vezér eltűnése is ilyen rítust takar. Hahn István: Istenek és népek. Bp. 1980. 60. old. 2 „Aki bűnös, hadd hordozhassa bűne súlyát. . . s miért kellett mindet megölnöd? A bűnös lakolhatott volna özönvíz nélkül. . ." (Gilgames. Az agyagtáblák üzenete, fordította Komoróczy Géza alapján Rákos Sándor. Bp. 1966. 154. old.) 3 Gilgames, 239-242. old. 1 MTA IX. Oszt. Közl. 1-2, 1981 iCADO.