GAZDASÁG- ÉS JOGTUDOMÁNY - A MTA GAZDASÁG- ÉS JOGTUDOMÁNYI OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 15. KÖTET (1981)
15. kötet / 1-2. sz. - KIRÁLY TIBOR: Büntetőjog és a garanciák
2 KIRÁLY TIBOR Az Odysseia, a béke idejébe helyezett eposz, nem nélkülözi a bűnt, a szenvedést, a bűnhődést. Odysseus kegyetlen bosszút állt a feleségét zaklató kérőkön, mind lenyilazta, kíméletlenül kivégezte őket. (S mi volt a bűnük, mit vetett a szemükre? „ ... fölemésztettétek a házam / Szolgálólányaimat letepertétek ti erővel / Még éltem s feleségül akartátok ti a nőmet, / Nem féltetek az isteneket ..." A hűtlen szolgálólányokat fia, Télemachos, megszégyenítő halállal, akasztással végezte ki és az áruló szolgának Melantheusznak orrát, fülét, végtagjait levágták, szemérmét kitépték és a kutyáknak vetették.4 A Kalevalába foglalt Kullervo-énekek nemzetségi harcokról, a foglyok szolgaságra vetéséről, vérbosszúról, vérfertőzésről és bűnhődésről adnak hírt.5 Az említett szemelvények olyan korok nézeteiről és normáiról tanúskodnak, amikor az állam és a jog, vele a büntetőjog és benne a bűncselekmény képzete, még csak születőben volt. Az őstársadalmakban jogi normák és jogban tételezett bűntettek ismeretlenek voltak. Még nem különült el a jog más társadalmi normáktól — a vallási, erkölcsi, technikai normáktól, mint ahogyan nem különült el a hatalmi szervezet sem az emberi csoporttól. Mezopotámiában a Gilgames-eposz után azonban történetileg rövid idő múlva összefoglalják a jogot a Hammurabi törvénykönyvében; a homéroszi eposzok születésével egy időben Hésziodosz fejlett igazságszolgáltatásról tud, hiszen ezt írja: „ ... pénzéhes bíró a jogot... csűri-csavarja", de Zeus leánya Diké „ . . . atyja mellé ülve ... messzire csengő hangon hirdeti meg, hogy a bűnre lecsapjon a bosszú .. ."6 2. Az osztálytársadalom és a jog kialakulásával a bűncselekmény is új szférába lépett át: jogi kategóriává lett. Nem szakadt meg azonban minden kapcsolata korábbi létével. Hasonló tilalmakat és parancsokat tartalmaz, ráépül korábbi fejlődési szakaszára, de új elemeket és minőséget kap. Engels F. korában már közismert volt, és ő maga is írta, hogy a jóról és a rosszról való képzetek népenként, korszakonként változtak, és egymásnak gyakran homlokegyenest ellentmondtak, és rámutatott arra is, hogy minden eddigi erkölcsi elmélet, végső fokon, a mindenkori gazdasági társadalmi helyzet terméke. Ezek a megállapítások érvényesek a büntetőjogra is, amelynek kapcsolata az erkölcsi normarendszerrel ismert és elismert. A büntetőjog korszakonként és népenként változott. Megélte az antik, a feudális, a tőkés jog korszakát és éli a szocialista társadalmak korát. De csak az általánosítás magasabb fokán beszélhetünk „a rabszolgatartó", a „feudális" vagy más társadalom büntetőjogáról, mert ezekben igen jelentékenyen eltérő változatok élnek. Ha csak futólagos pillantást vetünk az ókori büntető törvényekre, megtalálhatjuk néhány fontos jellemvonásukat. Talán a legfeltűnőbb az, hogy a magántulajdon védelme mellett felfedezték és szentesítették a törvény előtti egyenlőtlenséget, mert nem minden ember személye részesült azonos büntetőjogi védelemben. A büntetőjognak ez a vonása végighúzódik egészen a tőkés rendszerek jogáig, amikor is meghirdetik a törvény előtti egyenlőséget.8 A jogegyenlőtlenség makacsnak és tartósnak bizonyult. Széchenyi /. Szá- 4 Homérosz, Odysseia, fordította Devecseri Gábor, Bp. 1949. 22. ének, 334-346. old. 5 Kalevala, fordította Vikár Béla, Bp. 1959. 35., 36. ének, 446-456. old. 6 Hésziodosz: Istenek születése. Munkák és napok, fordította: Trencsényi-Waldapfel Imre, 1976. 49. old. 7 Engels, Anti-Dühring Bp. 1974., 93-94. old. 8 Hammurabi törvénye szerint: ha szabad ember - „awelum" - másik szabad ember arcát megütötte, egy manó ezüstöt fizetett; ha azonban szolga ütötte meg a szabad ember arcát, a fülét MTA IX. Oszt. Közi. 1-2, 1981