Gazdák Lapja, 1902. június (1. évfolyam, 25. szám)

1902-06-19 / 25. szám

a »vj^uijL­vo Ttt/ xrv­o^aiuaia/A. I. évfolyam. Szatmár, 1902. június 19. 25-ik szám. GAZDÁK LAPJA. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET­, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY­EGYLET ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden csütörtökön. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai a „Szamos“ csütörtöki számával együtt ingyen kapják. — Cserepéldányok a szerkesztő czímére küldendők. — Szerkeszti: Posxvék Nándor egyl. titkár. Titkári hivatal Szatmár, Bercsényi­ utcza 1. szám, hova a reklamácziók is intézendők. Losonczi József, A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület igazgató választmányának egy érde­mekben gazdag tagja ismét kidőlt az élők sorából. A közgazdasági élet és pénzügy terén sok ismerettel, széles látképességgel bíró munkás tagját vesztette benne a társa­dalom, kinek több intézmény létrehozása, felvirágoztatásában elévülhetetlen érdemei vannak. Temetése f. hó 15-én, vasárnap délután impozáns megnyilatkozása volt Szat­már város előkelősége s a vármegye számos tagja részvétének, kegyeletének. A Szat­mári Gőzmalom Társulat külön gyászjelentést adott ki vezérigazgatója elhunytéról, Lovaink értékesítéséről. Hazánkban a rohamosan fejlődő lótenyész­tés mind aktuálisabb kérdéssé teszi a lóanyag megfelelő értékesítését. Minthogy pedig hadá­szati czélokra nagymennyiségű és kiváló anyagra van szükség, melyet természetesen jobban is fizetnek, első­rendű kérdéssé vált, hogy a had­sereg számára alkalmas anyagot produkáljanak a tenyésztők, hogy a hadsereg lószükségletét el­láthassák. Lótenyésztésünk további fejlődése azon­ban minden­esetre abban az arányban fog emel­kedni, amint az alkalmas anyagot értékesíteni lehet s igy eminens kérdéssé vált, hogy a ka­tonai czélokra szükséges lóanyag direkt kerüljön a hadsereg kezébe, nem pedig kereskedők utján, mely utóbbi esetben a fizetett ár nagy része nem a tenyésztő, hanem a kereskedő kezében marad. A kormányzatot tényleg ily intencziók ve­zetik s a katonai seavató bizottságok utasítva vannak direkt vásárlásra s csak annyit vesznek kereskedők útján, amennyit direkt beszerezni nem tudnak. Ismerve a kormánynak ez irányelvét, mégis csodálatosnak tűnik fel, hogy a hadsereg ló­szükségletének nagy részét kereskedők szállít­ják s ugyancsak abból az anyagból, amit a ló­avató bizottságok már kiszíneltek. Az előbbi években a Szatmármegyei Gaz­dasági Egyesület a miskolczi lóavató bizottság­nak kezére játszani akarva, minden évben nagy mennyiségű lóanyagot gyűjtött össze mindaddig, míg 2 évvel ezelőtt mintegy 150 darabból álló felhajtásból egyetlen darabot sem tartottak al­kalmasnak. Ekkor az egyesület visszalépett az ily spec­iális vásárok további rendezésétől, ne­hogy a tenyésztőket további csalódásnak, hiába való költségnek és elkeseredésnek tegye ki. Ez esetből kiindulva foglalkoztunk annak idején a „Szamos“ hasábjain azzal a kérdéssel, hogy mi az oka a direkt vásárlásoknál követett túlságos pedantériának s hogy magyarázható meg az a körülmény, hogy a bizottság által nem akc­eptált lovak egy része kereskedő útján mégis a hadsereg kezébe kerül. E tagadhatatlanul feltűnő jelenség a te­nyésztők egy részében azt a gondolatot ébreszt-

Next