Gazdák Lapja, 1904. november (3. évfolyam, 45-48. szám)

1904-11-04 / 45. szám

. évfolyam. Szatmár, 1904. nov. 4. A SZATMÁRMEGYEI GAZD. EGYESÜLET­, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERS. EGYLET, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZ EGYLET­ ÉS AZ ÉSZAKÉ. VÁRM. SZÖVETK. SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Verbőci­ utca 5. sz. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megren­delések, reklamációk és hirdetési ajánlatok is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon 14. szám Előfizetési ára egész évre 6 koronás. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület­, valamint a Szatmármegyei Lóverseny Egylet­ tagjai díjmentesen kapják. Meghívó: (P) A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület f. hó 2-án tartott igazgató választmányi ülésén le nem tárgyalt ügydarabok elintézése céljából f. hó 9-én d. e. 11 órakor a városháza tanács­termében ismét igazgatósági ülést tart, melyre a választmány tagjait tisztelettel meghívom. Szatmár, 1904. november hó 2. Domahidy Sándor elnök. T­á­r­g­y­a­k: I. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. II. Csikó legelő ügye. III. Szőlőtelep ügye. IV. Biharvármegyei Gazdasági Egyesület átiratai . 1) A nemzetgazdasági és mezőgazdasági szak­képzés tárgyában. 2) Munkás ügyek tárgyában. V. Őszi közgyűlés határidejének megállapitása. VI. Hátralékok behajtása. VII. Uj tagok felvétele illetve törlése. Ahányan vagyunk, annyifelé húzunk! Tagadhatatlanul a haladás utján vagyunk. A hosszú időn keresztül háttérbe szorult me­zőgazdasági ügyek fejlődnek, a gazdák érde­keik érvényesítése iránt határozott törekvést árulnak el, mely szimptómák kedvező kilátá­sokat ébresztenek a gazdasági élet fejlesztését szívükön viselő vezetőkben. Csakhogy az az a baj, hogy e törekvés szűk korlátok között mozog. A cél természetesen az, hogy a mezőgaz­dasági érdekek érvényesülhessenek minden vo­nalon. Hisz minden lépten nyomon azt kellett tapasztalnunk, hogy a gazda érdekei számba nem jönnek, a földbirtok nem egyéb egy jó fejős tehénnél, sőt annál is rosszabb, mert et­től a bőven tejelő fejős­­ tehéntől nemcsak az erőtakarmányt, de még a jó féle szénát is el­spórolták. Ez a tehén pedig a tejét még­sem apaszthatta el, tej­adóban ellátta az államháztar­tás ezer féle s évről-évre növekvő kiadásait, ellenben soványodott annyira, hogy utóbb már életben tartása komoly feladatot kezdett képezni. Csak a helyzet kényszere hozta magával, hogy az újabb időkben némi gondot fordítanak ennek a jó fejős tehénnek ha nem is a felja­vítására, de a kondícióban tartására. Az ilyen kényszerült kedvezésben azon­ban sok köszönet nincs, mert annak állandó­sága nagyon kétséges.­­ Az biztosítva csak akkor lenne, ha azt a földbirtokosok kellő szervez­kedése biztosítaná. Az a sok százezer gazda, annak a sok millió földbirtoknak a tulajdonosa óriási hatal­mat volna képes kifejteni, ha összetartana. Ké­pes volna arra, hogy minden vonalon érvénye­süljön saját erejéből, minden kérdésben a me­zőgazdaság érdekei legyenek első­sorban az irányadók. Az összetartás azonban hiányzik. Hiányzik nem azért, mintha egy szívvel mindnyája­ne látná be sanyarú helyzetében elhagyatottságát, hanem hiányzik,­ azért, mert a mellékérdekek valamennyit százfelé vonják. A mi szerencsétlenségünk az, hogy sok­félék vagyunk, sokféleképen gondolkodunk s egyéni véleményünket közös érdekeinknek alá­vetni nem tudjuk. Azt a hatalmas gazdaosztályt széthúzzák a nemzetiségi kérdések, a felekezeti szempon­tok, a párt­politika és még az Isten tudja, hány­féle olyan másodrendű érdek, melynek mind csak akkor lenne szabad érvényre jutni, ha a minden előtt fő érdekünket, a saját gazda érdekünket nem érintik.

Next