Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)

1850-01-13 / 4. szám

Előadott számokból kitetszik, hogy a magyar jégverés elleni biztosító egyesület irányában a kö­zönség részéről 1848-ig olly szépen növekedett a birodalom, miszerint 1847-ben az első évi összeg­hez képest már kilenczszeres volt a betétes. Hogy 1848 és 49-ben a betétes leszállt, az termé­szetesen az országnak ez évekbeni körülményeiben találja magyarázatát. És abból, hogy még 1849-ben, hazánknak e felejthetlen súlyos évében is, csaknem annyi volt a betétes, mint az első esztendőben, vilá­gosan kitetszik, miszerint a közönségnek ez intézet irányában szilárd bizodalma van. De hogy is ne lenne a józan földmivelőnek bizodalma olly intézet iránt, melly az elemi csapá­sok legsulyosbikától, a terményeinket annyiszor tönkre tevő jégveréstől biztosit bennünket, olly cse­kély áldozatért, mellyet csak az nem siethet szíve­sen meghozni vagyonának biztosítására, ki e köz­hasznú egyesületről vagy mit sem tud, vagy saját jövendőjével mit sem törődik . . . Szorgalmas, számító és gondos gazda lehet­­len is hogy fel ne ismerje ez intézetben érdekét, s lehetlen ha róla kellőleg értesül, hogy ne áldozzon szívesen egy két forintot,százoknak megmentéséért! S ez okból különösen kisebb gazdáinkat tesszük fi­­gyelmetessé ez intézetre; nekik kötjük azt nyoma­tékosan szívükre, kik fájdalom, egy jégverés követ­keztében számtalanszor nemcsak egész évi fárado­zásuk gyümölcsét veszítik el, hanem gyakran évek­re kiható zavarokba hozatnak illy csapások által. Ez egyesületben alkalom szolgáltatik, az elemi csa­pások legsúlyosbikától magunkat függetlenekké ten­ni; ragadjuk meg az alkalmat, járuljunk mennél többen hozzá, s értelmes lényekhez illőleg biztosít­suk munkánk gyümölcsét. És mennél többen fogunk ez egyesülethez járulni, annál szilárdabb lesz állá­sa ez intézetnek, és a biztosítási díjak is folyvást mérsékeltebb tételekre szállítathatnak, jóllehet azok jelenleg sem nagyok. Ezen intézet igazgató organism­usa, az alap­szabályok értelme szerint, egy elnök, egy alelnök, huszonnyolc­ kormányzó tag, egy igazgató, s egy jegyzőből állt. A tapasztalás azonban azt bizonyí­totta itt is, miszerint a fényes választmányok, a leg­­czélszerű­tlenebb dolog a világon, mert a sok tag közül, egyik sem érezvén és tartván magát különö­sen kötelezettnek a megjelenésre, számtalanszor megtörtént, hogy a papiroson fényes választmány­ból, csak hírmondónak is alig jelent meg valaki a gyűlésen. Ennél fogva én, a fényes választmányoknak barátja nem vagyok, és megvallom, szívesen látnám , ha e közhasznú egyesület egy elnökre, egy- két kormányzó­ tagra, igazgatóra s egy jegyzőre szo­rítaná hivatalos személyzetét, de ennek aztán elő­forduló munkák esetében hiányozni nem lenne sza­bad. És ezen egyszerűséget, állandóságot az igaz­gatás organismusában, már csak azért is óhajtanám, mert különben, nem is képzelhető, hogy az ügy­kezelésben jártasság és szilárdság lehessen, mert ezek csupán tapasztalásból származnak. Ez egyesület elnöke a minden jónak bő keblű pártfogója, in. Havas József k. t. ur. igazga­tója pedig, az erélyes W­e­i­sz B­e­r­n­á­t úr. El­é­g biztosíték arra, hogy az egyesület ügyei ezentúl is a legszilárdabb vezérletben részesüljenek, és hogy a tapasztalás által javításnak bizonyult intézkedések megtörténjenek. Ezek után még csak két kérelmünk van azon­­. olvasóinkhoz, kik árva hazánk közdolgai iránt ro­­konszenvvel viseltetnek. Első: ne resteljék, az ál­talunk ismertetett nagy hasznú egyesületet megis­mertetni azon gazdáinkkal is, kik valamint más lapo­kat, úgy a mienket sem olvassák; második: adják elő lapunkban őszintén és bizodalommal nézeteiket és kívánságaikat az ismertetett egyesület irányában. Ajánlásuk által sokaknál jótevőkké lehetnek; figyelmeztetésük által pedig — mit hogy szívesen veend az igazgatóság, arról meg vagyok győződve — képesebbé teendik az egyesületet az élet szük­ségeinek mindinkább megfelelni. Ajánljuk hát gazdáinknak még egyszer, a köz­hasznú egyesületet, figyelmükbe. Jövő alkalommal olvasóinkat ezen intézet alapszabályaival fogjuk megismertetni. Korizmics. Kalászok utániból. IV. Hazánk egyetemes termelésének viszony­lag szerfölötti csekélysége, különösen Poroszország mezőgazdasági terményzése irányában, akaratlanul azon kérdésre vezet bennünket: valljon mi lehet oka, hogy Magyarország majd 800­0 m. földdel nagyobb területen, bármilly növény tenyészetére alkalmas középvégalji viszonyok közt, földjének ollyatén physicai minősége mellett, miszerint a ter­mékeny fekete rónaságok s dombok a homokos rész­hez úgy állanak, mint 5 : 1, aránytalanul kevesebb hasznot merít a mezőgazdaságnak különben kevés ápolás mellett is mindig háladatos öléből, mint a ter­mészettől átalában sovány homokos földdel borított, éjszaki fekvésű Poroszország? Csak reá kell pillantanunk e két ország össze­állított párvonalára, s azonnal feltűnik, 1) hogy Po­roszhonban a nem mivelt vagy nem mivelhető (utak, mocsár, szóval haszontalan) föld alig teszi 3/100 ré­szét az egésznek, holott Magyarország területének tehát majd V5 része haszontalanul hever; a­mi pedig használható, annak egy harmad részénél többet erdőség borít, mi annál nyomatékos a körül­mény, minthogy Poroszországnak is körülbelől 1/1 részét erdő fedi ugyan, de itten rendes erdészet vi­tele mellett, a birodalom minden részeibe szerteá­gazó könnyű közlekedésnél fogva, a fának állandóan jó kerete biztos jövedelmi forrásul szol­gál ; nálunk pedig egy részről a közlekedési eszkö­zök hiánya miatt legtöbb erdőink semmit, vagy más

Next