Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)
1850-01-13 / 4. szám
Előadott számokból kitetszik, hogy a magyar jégverés elleni biztosító egyesület irányában a közönség részéről 1848-ig olly szépen növekedett a birodalom, miszerint 1847-ben az első évi összeghez képest már kilenczszeres volt a betétes. Hogy 1848 és 49-ben a betétes leszállt, az természetesen az országnak ez évekbeni körülményeiben találja magyarázatát. És abból, hogy még 1849-ben, hazánknak e felejthetlen súlyos évében is, csaknem annyi volt a betétes, mint az első esztendőben, világosan kitetszik, miszerint a közönségnek ez intézet irányában szilárd bizodalma van. De hogy is ne lenne a józan földmivelőnek bizodalma olly intézet iránt, melly az elemi csapások legsulyosbikától, a terményeinket annyiszor tönkre tevő jégveréstől biztosit bennünket, olly csekély áldozatért, mellyet csak az nem siethet szívesen meghozni vagyonának biztosítására, ki e közhasznú egyesületről vagy mit sem tud, vagy saját jövendőjével mit sem törődik . . . Szorgalmas, számító és gondos gazda lehetlen is hogy fel ne ismerje ez intézetben érdekét, s lehetlen ha róla kellőleg értesül, hogy ne áldozzon szívesen egy két forintot,százoknak megmentéséért! S ez okból különösen kisebb gazdáinkat tesszük figyelmetessé ez intézetre; nekik kötjük azt nyomatékosan szívükre, kik fájdalom, egy jégverés következtében számtalanszor nemcsak egész évi fáradozásuk gyümölcsét veszítik el, hanem gyakran évekre kiható zavarokba hozatnak illy csapások által. Ez egyesületben alkalom szolgáltatik, az elemi csapások legsúlyosbikától magunkat függetlenekké tenni; ragadjuk meg az alkalmat, járuljunk mennél többen hozzá, s értelmes lényekhez illőleg biztosítsuk munkánk gyümölcsét. És mennél többen fogunk ez egyesülethez járulni, annál szilárdabb lesz állása ez intézetnek, és a biztosítási díjak is folyvást mérsékeltebb tételekre szállítathatnak, jóllehet azok jelenleg sem nagyok. Ezen intézet igazgató organismusa, az alapszabályok értelme szerint, egy elnök, egy alelnök, huszonnyolc kormányzó tag, egy igazgató, s egy jegyzőből állt. A tapasztalás azonban azt bizonyította itt is, miszerint a fényes választmányok, a legczélszerűtlenebb dolog a világon, mert a sok tag közül, egyik sem érezvén és tartván magát különösen kötelezettnek a megjelenésre, számtalanszor megtörtént, hogy a papiroson fényes választmányból, csak hírmondónak is alig jelent meg valaki a gyűlésen. Ennél fogva én, a fényes választmányoknak barátja nem vagyok, és megvallom, szívesen látnám , ha e közhasznú egyesület egy elnökre, egy- két kormányzó tagra, igazgatóra s egy jegyzőre szorítaná hivatalos személyzetét, de ennek aztán előforduló munkák esetében hiányozni nem lenne szabad. És ezen egyszerűséget, állandóságot az igazgatás organismusában, már csak azért is óhajtanám, mert különben, nem is képzelhető, hogy az ügykezelésben jártasság és szilárdság lehessen, mert ezek csupán tapasztalásból származnak. Ez egyesület elnöke a minden jónak bő keblű pártfogója, in. Havas József k. t. ur. igazgatója pedig, az erélyes Weisz Bernát úr. Elég biztosíték arra, hogy az egyesület ügyei ezentúl is a legszilárdabb vezérletben részesüljenek, és hogy a tapasztalás által javításnak bizonyult intézkedések megtörténjenek. Ezek után még csak két kérelmünk van azon. olvasóinkhoz, kik árva hazánk közdolgai iránt rokonszenvvel viseltetnek. Első: ne resteljék, az általunk ismertetett nagy hasznú egyesületet megismertetni azon gazdáinkkal is, kik valamint más lapokat, úgy a mienket sem olvassák; második: adják elő lapunkban őszintén és bizodalommal nézeteiket és kívánságaikat az ismertetett egyesület irányában. Ajánlásuk által sokaknál jótevőkké lehetnek; figyelmeztetésük által pedig — mit hogy szívesen veend az igazgatóság, arról meg vagyok győződve — képesebbé teendik az egyesületet az élet szükségeinek mindinkább megfelelni. Ajánljuk hát gazdáinknak még egyszer, a közhasznú egyesületet, figyelmükbe. Jövő alkalommal olvasóinkat ezen intézet alapszabályaival fogjuk megismertetni. Korizmics. Kalászok utániból. IV. Hazánk egyetemes termelésének viszonylag szerfölötti csekélysége, különösen Poroszország mezőgazdasági terményzése irányában, akaratlanul azon kérdésre vezet bennünket: valljon mi lehet oka, hogy Magyarország majd 8000 m. földdel nagyobb területen, bármilly növény tenyészetére alkalmas középvégalji viszonyok közt, földjének ollyatén physicai minősége mellett, miszerint a termékeny fekete rónaságok s dombok a homokos részhez úgy állanak, mint 5 : 1, aránytalanul kevesebb hasznot merít a mezőgazdaságnak különben kevés ápolás mellett is mindig háladatos öléből, mint a természettől átalában sovány homokos földdel borított, éjszaki fekvésű Poroszország? Csak reá kell pillantanunk e két ország összeállított párvonalára, s azonnal feltűnik, 1) hogy Poroszhonban a nem mivelt vagy nem mivelhető (utak, mocsár, szóval haszontalan) föld alig teszi 3/100 részét az egésznek, holott Magyarország területének tehát majd V5 része haszontalanul hever; ami pedig használható, annak egy harmad részénél többet erdőség borít, mi annál nyomatékos a körülmény, minthogy Poroszországnak is körülbelől 1/1 részét erdő fedi ugyan, de itten rendes erdészet vitele mellett, a birodalom minden részeibe szerteágazó könnyű közlekedésnél fogva, a fának állandóan jó kerete biztos jövedelmi forrásul szolgál ; nálunk pedig egy részről a közlekedési eszközök hiánya miatt legtöbb erdőink semmit, vagy más