Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)

1850-01-13 / 4. szám

4 m­m Pest, jan. 13. Szerkeszti s kiadja: Korizmics László. „Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat“ TARTALOM: Jígverés ellen kölcsönösen biztosító magyar egyesület. (Korizmics). Kalászok utamból IV. (Mórocz). Adatok némelly takarmányfélék táp-értékéről. — Csatornák és vaspályák közti párvonal. Kormányi körrendelet az adó ügyében. — Különféle. — Pénzkeret és termény-ár. Hirdetések. 1850. LAPOK. Jégverés ellen kölcsönösen biztositó magyar egyesület. Úgy vagyunk mi szegény magyarok most, mint a szélvészektől partra vetett gályának, halál veszélyekből újra ébredező lakója; vagy mint a jámbor földmives, egy vetései fölött elvonult iszo­nyú zivatar után: amaz, bánatos szívvel vizsgálja hajóját, emez vetéseit; s mindenik azt nézi, hogy a sors mit hagyott még számára meg használhatót. A használhatót, könnyes szemekkel összegyűjti ez is, amaz is, és a sors végzésén megnyugodva, uj erők­kel lát mindenik czélja után. Hazánk fölé is iszonyú zivatart hozott a sors keze; sulyja alatt nemzeti kincseink mindenike szen­vedett: a szépen fejlődött nemzetiségnek lehulltak számos virágai; társadalmi életünk legerősb hala­dásában megállt; közhasznú egyesületeink alapjuk­ban rendítettek meg; szóval: anyagi és szellemi életünk minden rétegein meglátszik a sors keze; s a vett sebek begyógyulását mindenesetre nem egy két nap hozandja meg. De a nemzet, melly élni tud, bármilly nagyok legyenek is az ötét ért csapások, élni fog; és leg­nagyobb szerencsétlenségünk a volna, ha bánatba merülve tétlenül néznénk az életet, s elhagynék re­pülni jövendőnk dajkáját, a hatalmunkban álló jelent. Azon közhasznú intézeteink közül, mellyek a vész napjait átélték, s mellyek a gazda közönség fi­gyelmét különösen igénybe vehetik, a „jégverés ellen biztositó magyar egyesületet“ akarjuk ez­úttal enlékezetbe hozni. Ezen intézet, nemcsak kiállta a vihar súlyát, de jótékony hatását, annak közepette is folyton gyakorolta, és talán azon egyetlen közintézete volt hazánknak, melly a sze­rencsétlenség napjaiban is sebeket gyógyító nem­­zőként működött aránylagos körében. E jótékony egyesület czélja: a jégverés által károsult gazdák veszteségét, kölcsönös kárpótlás által érezhetlenné tenni. Midőn azonban ezt telje­síti, önkénytelen egy erkölcsi hivatásnak is megfe­lel, s ez a sújtott egyesek felsegítéséből áll. E ket­tős czél úgy éretik el, hogy a társulatba lépők, biztosított terményeik értéke után némi csekély ösz­­szeget, 2—3—4—5%-ot fizetnek évenkint, és e betétei által lehető káraik kölcsönös fedezését biz­tosítják egymásnak. Az illy intézet tehát szintúgy emberbaráti, mint nyerészkedő, s korunknak, melly humánus és számitó egyaránt, kétségkívül egyik leg­­czélszerübb institutioja. Ennél fogva illy intézetek Europa minden mi­­veltebb népeinél léteznek, s közülök némellyike nagyszerű kiterjedésre jutott el. Hivének, hogy né­hányat megemlítsünk : a párisi, dijoni, halberstadti, milánói, gothai, hamburgi, berlini, anhalt-kötheni, lipcsei stb. Német földön az első már 1797-ben ke­letkezett Neustrelitzben. Az anhalt-kötheni intézet­ben, 1821-ben a biztosított érték 5­/2 millió tallér­ra ment;ugyan­ekkor a halberstadtiban 31/­3 millióra; az 1822-ben állapított berliniben pedig 16 millió tallérra; a lipcseiben végre, melly 1823-ban kelet­kezett, 1837-ben 8 millió tallérnyi érték volt bizto­sítva. A mi magyar egyesületünk 1843-ban kelet­kezett, s a betételek eddig következőleg állottak, u.m. 1843-ban volt 4,440 p. f. 1844-ben— 7,602 „ „ 1845-ben— 23,526 ,, ,, 1846-ban— 18,210 „ „ 1847-ben— 36,619 „ „ 1848-ban— 9,107 „ „ 1849-ben— 3,039 „ „ Hét év alatt összesen 102,543 p. f.

Next