Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)

1850-05-30 / 43. szám

Pest, május 30. 43 GAZDASÁGI LAPOK. Szerkeszti s kiadja: Korizmics László. „Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat“ TARTALOM: A vizmosta árkokról, vonatkozólag a földszin oltalmazására. Vége. (Horváth). —Érdekes közlemények. X. A szarvasmarha gyarapodása az elfogyasztott takarmányhoz képest. — Kereskedelmi hírek. — Pénzkeret és termény-ár. — Hirdetés. A vizmosta árkokról, vonatkozólag a földszin oltalmazására. (Vége.) Azon esetben, ha az oldal-vizvezető csator­­nácskák kivitele a leírt módon lehetetlen , vagy ha lehetséges is, de a szükséges pézsanyag, és karók­nak való fa bőségben kéznél találtatnék, a kereszt­­töltések tetejét teknyás idomra pözskévékkel úgy, és olly erősen lehet készíteni, hogy azon a viz köz­vetlen átmehessen; de ekkor egyszersmind a töl­tésnek pözsépitkezéssel elő- és utó­ ágyazatot is kell adni, hogy a viz a töltés alá, elöl vagy hátul mély­séget, mi­által a töltés fenállása veszélyeztetnék, ne moshasson. Úgy szinte kétfelöl a töltést a partokba elegendőleg benyújtva, jól bekötni szükség, hogy a viz a töltést valamikép a part oldalánál meg ne ke­rülhesse, s ott rést ne törhessen. Minthogy ez eset­ben a vízmosta árok egész tájbeli vizeivel, a tölté­seknek kell közvetlen megmérkőzniök, szükséges ezeket erősebbre, és szám szerint egygyel vagy ket­tővel többre építeni, mint különben, ha t. i. a víz­vezeték létrehozása lehetséges. Épen ezért egy­szersmind látni való , hogy a töltéseket megkerülő csatornácskák készítése, a­hol csak a kivitel lehet­­ségre mutat, mindég biztosabb módot nyújt. Szük­séges még átalában az árkok eredetét is megerő­síteni , hogy a beszivárgó vizek szaggatásainak ellentállva , fölőbb ne növekedhessenek. Illy eljárás mellett egyes, bármilly nagy erős­ségű árkokat, csakhogy szinte megfelelő erősségű töltésekkel zárattassanak, el lehet fojtani, és saját hordalékjaik által, habár huzamos­ idő alatt is, mi egyébként a dolog lényegére nem tartozik, feltölteni. A feliszapolásokat a fűzfaültetés nyomban kövesse, és erre a legnagyobb szorgalom fordíttassék, mert ez köti meg végkép az árok feltöltését. Lehetnek, kik úgy vélekednek, miszerint ezen töltések nagyon hosszú idő alatt eszközölvén a vízmosás feltöltését, kellőleg nem felelnek meg az óhajtott czélnak. Ezek feledik a főczélt, melly nem a vízmosások mielőbbi feltöltése, hanem az iszap-hordalék vagy kőragad­­vány kiömlésének akadályozása a folyóktól, utaktól és az alsóbb jó földektől. Többször látunk tetemes területben egész hegyoldalakat, mellyek fölülről lefelé párhuzamos vonalakban, például a volt mesgyék és barázdák nyomain, végkép elárkosodva, haszonvehetetlenül állanak. Ezeket következőleg lehet orvosolni. A hegytalp hosszában, a mint az árkok torkolatai vég­ződnek, ezekkel kereszthuzamban ásattassék egy csatorna, olly fenék-esettel, miszerint abban a viz a hegyoldalnak egyik vagy másik vége felé, miként előleges vizsgálat után alkalmas­nak mutatkozik — mérsékelt folyást nyerjen. A kiásott föld, töltés idomban — a következő csatornáknál is — mind az alsó szélre hányattassák, és főleg az árkoknak a csatorna­vonalba eső torkolatai jól betöltessenek. A hegyoldal lejtőségéhez mérten, 15—40 öl szél­iességre ásattassék keresztül minden árkon a má­sodik csatorna, de ez a hegyoldalban olly vonal­­zattal vezettessék, miszerint az alsó csatorna sejtjé­hez képest ellenkező irányban nyerje fenék­ esetét. Hasonló észrevétel mellett ásattassanak több illy csatornák a hegyoldali árkokon keresztül, és pedig a meredekebb hegyoldalakban sűrűbben, mindaddig fölfelé haladva, míg az utolsó, közel a hegytető­höz, az árkok eredetére esik. E szerint az egész hegyoldal keresztben bizonyos táblákra leszen fel­osztva. Most a keresztcsatornák egymással össze­kapcsoltatnak, illetőleg a legfelső csatornába szi­várgott víz a hegyoldal egyik, vagy másik végére, miként előbbről már meghatároztatott — mérsékelt folyással levezettetik, ezen ponttól, ha a lejtőség alá felé nem fölötte nagy, egyenesen, ellenkező 43 1850.

Next