Gazdasági Lapok, 1857 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1857-01-22 / 4. szám
nálati évben, miután már a lóher többé vagy kevésbbé kimaradozik,a füvek annál bujábban nőnnek s a lóher-foltokat pótolják. A második esetben a tiszta fűtermesztés több évre szolgáltat száraz takarmányt, mely a lóherrel vetekedik. És ha kaszálni nem érdemes többé, a füves még ekkor is a szarvasmarhának és utoljára a juhnak meglehetős legelőt nyújt, mely bizonyosan jobb, mint az évek óta legelőnek használt csapások; azt alkalmasint senki sem akarja elvitázni, hogy egy — habár csak középszerű — mesterséges legelő, az éveken keresztül magára hagyott, kiélt természetes legelőnél mindenesetre előbbvaló. A sűrűn begyepesedett legelőn, a sok gyökérmaradvány öregbíti a talaj erejét, fölszántva,mint új törés, jó gabonát terem. Tapasztalati tény,hogy az őszszel feltört legelők a reá következett évben minden trágyázás nélkül kielégítő mennyiségben termettek zabot, aztán megugarolva és trágyázva jó gabnatermést hoztak, s lóherrel és füvekkel bevetve, két-három éven keresztül igen gazdag takarmánytermést szolgáltattak. Azáltal, hogy a szántóföldnek egy részét füvesnek és legelőnek hagyjuk, a gabnatermesztésre szánt területet más oldalról hasonló mértékben kevesbbitjük, s igy a trágyával és munkaerővel kedvezőbb arányba hozzuk. A gabnatermesztésre fordított kisebb tért ekkép jobban és dúsabban megtrágyázhatjuk s a meglevő igás erővel tökéletesebben mivelhetjük. Ez által, és a földnek felváltva legelőül való hosszasabb pihentetésével, miután még a legelő marha trágyája is hasznára válik, a talaj mindig gyarapodik erőben, s idővel hasonlíthatlanul jobb termést is adhat, mint azelőtt, nem elegendő trágyázás és tökéletlenebb munka mellett lehető volt. A növekedő takarmány- és szalmatermések által egyszersmind több trágya készítésére is megvetjük az alapot, s az igáserő szaporítása szintén lehetővé válik. S ha elvégre oda jutottunk, hogy a talaj nemcsak minden oldalról termékenyül, hanem annak tökéletes mivelésére a megkívántató erők is kellő mennyiségben megvannak : csak akkor lehet a talajtól nagyobb terméseket követelni, s a legelős gazdálkodásról egy igényteljesebb váltógazdaságra átmenni, amennyiben a fűtermő terek használati idejét fokozatosan megrövidítjük, s a takarmánytermesztést kisebb, de már termékenyebbé lett térre szorítjuk. Ezek valónak a vezérelvek, melyek szerint a wittingaui jószágon 1839-ben a lóher- és fűtermesztés nagyobb mértékben behozatott s azóta mindinkább terjesztetett, úgy annyira, hogy az jelenleg 965 holdat, vagy az összes terület 36%-ját foglalja el. Kezdetben a szükséges fűmagvakat természetes, hogy vásárolni kellett. A vételár 1839 —1847-ben 33 mázsa és 49 font különféle magért 947 pft 63/4 krra rúgott. De aztán lassan-lassan maga termeszté a gazdaság a szükséges magvakat, s az 1839—1847. időszak alatt összesen 369 mázsa 6572 font, s így átlagosan évenkint 41 mázsa és 7 font termett. 1855-ben a saját termelés már 140 mázsa 52 fontra emelkedett, úgy, hogy a saját szükséglet fedezése után tetemes felesleg maradt, miért készpénzben 746 ft 35*/2 kr pp. jött be a gazdaság javára. Az ekkép tágított lóher- és fűtermesztés által a takarmánytermés tetemesen növekedett. A szálas takarmány a szántóföldeken 1856-ban 17,205 mázsára ment, vagyis a kaszált térről holdankint átalában 24 mázsára. E mellett a takarmánytermő nyomások, 566 darab kisebb-nagyobb szarvasmarhának, még elegendő legelőt is szolgáltattak, s a marhák a legelőn 1856. május 10- től September 30ig, összesen 714 mázsával, vagyis darabonként átalában 126 font élősúlylyal gyarapodtak. A szántóföldön termesztett takarmány, az egész évi takarmányszükség 34%-jét fedezte. Azt gondolhatná valaki, hogy ily kiterjedt takarmánymivelés mellett, a gabnatermelés talán csorbát szenvedett. Koránsem! sőt ellenkezőleg, a dúsabb trágyázás, s a földnek lehetővé vált jobb megmunkálása következtében, a kisebb miveleti téren jóval több gabona termett, mint az előtt a nagyobb gabnatereken, a mint ezt a következő számadási kivonat bizonyítja. Az 1839—1847. évi időszak alatt a házilag kezelt szántóföld 2751 hold volt, 1856. évben pedig 2678 „ „ Ez évben tehát a szántóföld, részenkint bérbe adott 73 holddal kevesbbedett. A gabnatermelés volt : 1839 —1847 1856 tehát 1856-ban időszakban évben több kevesebb mérő mérő mérő mérő. Búzából . . . 1908 - 2058 »/,„ - 1589/16 - -Rozsból . . 6759 — 917415/16 — 2415,5/16 — — Árpából. . . 2215'A - 32491 5/16 - 1034 %« - -Zabból . . . 59831/2 — 5471 *%« - - -511“/,« Hüvelyesekből : 352% — 744 % — 392 összesen 17218‘/2 — 20699’2/16 — 4000,s/,6 — 51 l‘V,6 Tehát 1856-ban, aránylag kisebb téren, több gabona termett 3938 mérővel, vagy 23 percenttel. A tágított takarmánymivelés ennélfogva csökkentette ugyan a gabnavetést, de koránsem a gabnatermést. Sőt inkább eszközül szolgált arra, hogy a gazdaság kevesebb üzletköltséggel több gabonát, s ezáltal nagyobb tiszta hasznot állíthasson elő. De a terjedtebb takarmánytermelés egyszersmind a marhatartás hasznát is nevezetesen emelte, mert a jövedelem : az 1839-1847 időszakban ft. 8510 kr. 13 tehát 1856-ban több kevesb ft. kr. — 402 43 — volt a csirászatból volt a marhaeladásból, a vételár levonása után volt a gyapjúból összesen 25979 8 46060 47% következéskép az 1856-dik évben 20,081 ft és 393/4 krral, vagyis 77 percenttel több, mint az előtt. 5509 11959 25979 11 448 A marhatartás hasznának ime növekedését, kétségkívül a marha jobb és dúsabb táplálkozása szülte. — Világosan kitűnt ez mind a szarvasmarhánál, mind pedig a juhnál. A mig p. o. a csirászat 1839 — 1847-ben egy darab marha után 60 tg vajat és 60 gg sajtot adott évenkint, jelenleg e jövedelmi forrás egy db tehénnél 70?* vajat és 80?* sajtot szolgáltat. Továbbá az 1839—1847. évi időszak alatt, egy darab juhról átalában 1 8 ll38/10o lat gyapjú jött le, holott 1856-ban darabjáról 18 236%oolatot nyírtak. Azon körülménynél fogva, hogy a rétség a maga állapotában maradt, s takarmánytermése bizony nem igen növekedett , a marha jobb táplálkozására a takarmányfélék kétségkívül csak a mesterséges takarmánytérekről kerülhettek ki, következésképen az imént kimutatott nagyobb bruttó jövedelem a marhatartásból, csakis a mesterséges takarmánytermelés érdeme, s e jövedelem a takarmánytermesztésre fordított szántóföldeken holdankint átlagosan 14 ft 4%pontban fejezi ki magát. Érintett jószágomon tehát a kiterjesztett takarmánymivelés, és a rendszeresen űzött fűtermesztés, nagyobb gabnatermelést, s a marhatartásból tetemesen növekedett hasznot eredményezett. Óhajtom, hogy ez eredmények buzdításul szolgáljanak a takarmánytermesztés behozatalára nagyban is, s igen örülnék, ha előadásom által a jó ügynek proselytákat szerezni sikerülne. 23541 13606 35% 16 18032 1646 24% 32 1856 évben ft. kr. 8912 56 Emlékirat a kassai kereskedelmi kamrához. A t. kereskedelmi kamrának 1856. October 25-ről, 703. sz. alatt, a szalánczi üveghuta-igazgatósághoz intézett irata alulirt - hoz megérkezett. Én ezen iratot — amennyiben az egyenesen az üveghutai üzletet illette— egyszerűen az említett igazgatósághoz küldhettem volna, de azon örvendetes körülmény, hogy a t. kamra, jóllehet leginkább az ipart, kereskedést és kézművészeti k-