Gazdasági Lapok, 1857 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1857-01-29 / 5. szám

l megismertetni őket azon fogásokkal, miket talán még nem is­mernek. Így nevelhet magának minden község, ha kell, akár 5 —10 kertészt, s nem kell egyéb hozzá, mintegy — az ügyet ve­zérlő bizottmány. De van az Alföldön minden községben iskola is, ugyanezen iskola apró polgárai saját érdekökben és gyönyörűségből, életre­való tanító vezetése alatt igen sokat tehetnek. Ha az iskolatanító az „Oktatás a gyümölcs-és eperfatenyésztésre“ munkácska szelle­mében hat, bizonnyal mondom, hogy nemcsak fát teremt maga az iskola eleget, hanem egy messzebb ható erkölcsi jóllétnek is megveti az alapját, melynek legelső gyümölcse lesz, hogy a nép tiszteletben tartja a fákat, a melyeket most néhány gondolatlan, csupa jó kedvében pusztít. Mihelyt ily módon meggyőzzük a népet e hasznos és nemes foglalatosságról; mihelyt látja, hogy fát nemcsak szőlős kertek­ben, hanem a mezőkön is, a­nélkül, hogy vetéseinknek kárt ten­nénk, hasznosan lehet nevelni, mihelyt a nagyobb rész megba­rátkozik a faültetés gyönyörű és hasznos foglalatosságával: meg­szűnik azonnal minden előítélet , melyet a restség kimen­tése akasztott a szegény fák nyakába, mint a milyen a pusztító verebek szaporodása stb.; megszűnik azon kegyetlenség, mely az ültetéseket egyszer-máskor kajánul tönkre kívánta tenni. Semmivel sem lehet jobban leültetni s a kaján pusztító vágyat kioltani, mint azzal, ha az elpusztított fákat annyiszor a mennyiszer kiirtják — helyre ültetjük. Rajtam történt eset, egy tavaszon a reám bízott tag árka partján támadt fahiányokat ki­­pótolgatván, más­nap hírül vettem, hogy ültetett fáimat mind kihuzgálták. Másnap helyre ültettem újra. Harmadnapra viradón újra kihuzgálták, s most már nagyobb boszantás kedvéért, a ki­­h­uzgált csemetéket az árokpartra rakták le. Én ismét elültettem, S megunván a kaján pusztító ördögi munkáját, felhagyott a bo­­szantás­sal. , Közszellemmé kell hát tenni a faültetést, s ott, hol a köz­szellem erkölcse súlylyal hat, azonnal minden pusztítás meg­szűnik. De — mint érintettem — mind a kezdeményezést, mind a fa szaporítására teendő előkészületeket, a legnagyobb bizonyta­lanságnak tennék ki, ha azt a községek puszta jóakaratára bíznák. E körül uraim nem egyesek jólléte forog pusztán, hanem itt a haza jóllétéről, a haza jövőjéről van szó, ez a nemzeti gazdaság ügye; nem szabad tehát ezt egyenesen a véletlenre bízni, sem mentegetődzés tárgyává tenni. E téren közösen kell összehatnunk, s kombinált terv szerint tenni az első lépést is. Előre is látható, hogy e téren is egyesülnünk kell, s egye­­sületileg kell az ügyet megindítani és vezérelni. És hogy a kom­binált terv szerinti kivitel még inkább biztosítva legyen, nemcsak önmagunk egyesülésére van szükségünk, hanem felkérnünk a magas kormány mindenre kiterjeszkedő figyelmét és segedelmét is. A m. kormány pártfogásán és segedelmén pedig nincs okunk kétkedni, sőt egész bizalommal folyamodhatunk ez ügyben atyai pártfogásához, mely ügyben éppen a m. kormány adta az első impulzust, már régen tűzvén s osztván jutalmat az Alföld beülte­tését tárgyazó fatenyésztési munkákra; ezen pártfogásra tehát bizton számíthatunk. Az egyesülésre nézve, nézetem szerint, vidéken kint kellene az egy vidékbe eső helységek­ és városokból társulatokat képezni, melyek aztán a megyéjükbe eső minden helységben a fenn el­mondott módon kezdetnék meg a munkát, s a helységek műkö­déseire felügyelnének, s a tagok buzdítanák a községeket, szintúgy mint a felfogadott kertészeket, az iskolatanítókat és iskolás gyer­mekeket is. A társulat minden évben közgyűléseket tartana egy­szer vagy kétszer, s ott működése sikeréről referálván a választ­mány, jegyzőkönyveit egyik társulat a másiknak megküldené. Minthogy pedig semminemű társulat pénzerő nélkül nem működhetik, társulati tagokul mindenkit fel kellene hívni, s a lehető legcsekélyebb részvényt, például évenkint 1 pftot fizettetni oly móddal, hogy mihelyt a helységek fái kiültetésre alkalma­sokká váltak, ezen befizetett részvényekért a részvényesek meg­határozott számú csemetéket kapnának. Úgy is átalános szabályul kívánnám felállítni, hogy az így közjóakarat és közköltségen elő­állított fákat pénzért adják el, ha mindjárt oly csekélységért is, hogy például a magról nevelt fákból 300—500-at adnak egy pengő forintért. Kívánatos is, hogy olyan nagy mennyiségben neveljenek fákat, hogy ennyit lehessen egy forintért adni. Átalá­­ban részemről az ingyen­ adásnak nem vagyok barátja; az ingyen nyert portékának, bármilyen hasznos legyen is az, nem sok be­cse van. Miután a községek a társulatok összetartó és vezető szelle­ménél fogva elegendő fákat neveltek, ugyancsak a társulatok felügyelése alatt kezdenék meg a községek a faültetéseket, s egyúttal 5—10 év múlva kiszemelvén a csatorna­helyeket is, megkezdenék az öntöző csatornák közös erővel­ építését is. Miként gondolnám én a vidékenkinti társulatok felállítását, következő vidékek sorozatából kitűnik. A TISZA MENTÉBEN. 1) Vidék: Kis-Várdától T.-Dobig eső községekből alakul­hatna egy vidék és egy társulat, mely figyelmezne a körébe eső helységek fatenyésztésére, és a kiszárasztott mocsárak helyéni fa­ültetésekre. A társulat igazgathatna Tokajból. 2) Vidék: T.-Dobtól Csegéig. E vidékben levő községekből alakulna ismét egy másik társulat. Bele esnének e vidékbe Polgár városa, a hajdú vidék, Újváros, Debreczen — mely utóbbi helyen volna a társulat főösszejövetele. 3) Vidék és társulat: Csegétől Roffig, Tisza-Füred gyűl­­helylyel. 4) Vidék: B­orhó­ Czibakházáig.Szolnokban tartván a társulat összejöveteleit. 5) Vidék: Czibakházától Szegedig. H.-M.-Vásárhelyen lenne a központ. 6) Vidék: Szegedtől Ó-Becse vidékén a csajkások kerülete határáig, Zenta főhelylyel. 7) Vidék: A Csajkások kerülete, Tittel főhelylyel. A KRASZNA FOLYÓ MENTÉN 8) Vidék: Az ecsedi láp vidéke, Ecsed központtal. AZ ÉR MENTÉN. 9) Vidék: Irinytől Székelyhidig, Ottomány központtal. 10) Vidék: Székelyhidtól Pocsajig, Diószeg főhelylyel. A BERETTYÓ MENTÉN. 11) Vidék: Margittától Kis-Marjáig, Szalárd központtal. 12) Vidék: Kis-Marjától Füzes-Gyarmatig, B.-Újfalu köz­ponttal. 13) Vidék: Füzes-Gyarmattól Túrig, D.-Ványa közhelylyel. 14) Vidék: Bakonyszegtől Kis-Uj-Szállásig, P.-Ladány köz­ponttal. A KŐRÖS MENTÉN. 15) Vidék: Keresztszegtől Kőrös-Ladányig eső községek, Vésztő központtal. 16) Vidék: N.-Szalontától Békésig, Sarkad főhelylyel. 17) Vidék: Nagy-Zerindtől Csabáig, Gyula főhelylyel. 18) Vidék: Békéstől Szentesig, Szarvas főhelylyel. A MAROS MENTÉN. 19) Vidék: Pécskától Szegedig, Makó főhelylyel. A BÉG A MENTÉN. 20) Vidék: Temesvártól N.-Becskerekig, Zsomboly (Hatz­feld) főhelylyel stb. Ezen vidékekben alakult megannyi társulat ügyelne tehát mind a fa szaporítására, mind annak állandó helyre ültetéseire, mind végre az öntözendő csatornák elkészíttetésére. Ezen vidékek példájára állhatnának vidéken kint társula­tokba azon helységek is, melyek egészen a száraz sikon feküsz­­nek, készíthetnék a már mondott módon előre magokat, s ültet­hetnék be határaikat fákkal. Sőt a Duna, Sár, Sió, Fertő melletti sikok is követhetnék e példát. Jövő czikkemben szólani fogok a kivitel többi teendőiről. 56

Next