Gazdasági Lapok, 1857 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1857-01-29 / 5. szám
l megismertetni őket azon fogásokkal, miket talán még nem ismernek. Így nevelhet magának minden község, ha kell, akár 5 —10 kertészt, s nem kell egyéb hozzá, mintegy — az ügyet vezérlő bizottmány. De van az Alföldön minden községben iskola is, ugyanezen iskola apró polgárai saját érdekökben és gyönyörűségből, életrevaló tanító vezetése alatt igen sokat tehetnek. Ha az iskolatanító az „Oktatás a gyümölcs-és eperfatenyésztésre“ munkácska szellemében hat, bizonnyal mondom, hogy nemcsak fát teremt maga az iskola eleget, hanem egy messzebb ható erkölcsi jóllétnek is megveti az alapját, melynek legelső gyümölcse lesz, hogy a nép tiszteletben tartja a fákat, a melyeket most néhány gondolatlan, csupa jó kedvében pusztít. Mihelyt ily módon meggyőzzük a népet e hasznos és nemes foglalatosságról; mihelyt látja, hogy fát nemcsak szőlős kertekben, hanem a mezőkön is, anélkül, hogy vetéseinknek kárt tennénk, hasznosan lehet nevelni, mihelyt a nagyobb rész megbarátkozik a faültetés gyönyörű és hasznos foglalatosságával: megszűnik azonnal minden előítélet , melyet a restség kimentése akasztott a szegény fák nyakába, mint a milyen a pusztító verebek szaporodása stb.; megszűnik azon kegyetlenség, mely az ültetéseket egyszer-máskor kajánul tönkre kívánta tenni. Semmivel sem lehet jobban leültetni s a kaján pusztító vágyat kioltani, mint azzal, ha az elpusztított fákat annyiszor a mennyiszer kiirtják — helyre ültetjük. Rajtam történt eset, egy tavaszon a reám bízott tag árka partján támadt fahiányokat kipótolgatván, másnap hírül vettem, hogy ültetett fáimat mind kihuzgálták. Másnap helyre ültettem újra. Harmadnapra viradón újra kihuzgálták, s most már nagyobb boszantás kedvéért, a kihuzgált csemetéket az árokpartra rakták le. Én ismét elültettem, S megunván a kaján pusztító ördögi munkáját, felhagyott a boszantással. , Közszellemmé kell hát tenni a faültetést, s ott, hol a közszellem erkölcse súlylyal hat, azonnal minden pusztítás megszűnik. De — mint érintettem — mind a kezdeményezést, mind a fa szaporítására teendő előkészületeket, a legnagyobb bizonytalanságnak tennék ki, ha azt a községek puszta jóakaratára bíznák. E körül uraim nem egyesek jólléte forog pusztán, hanem itt a haza jóllétéről, a haza jövőjéről van szó, ez a nemzeti gazdaság ügye; nem szabad tehát ezt egyenesen a véletlenre bízni, sem mentegetődzés tárgyává tenni. E téren közösen kell összehatnunk, s kombinált terv szerint tenni az első lépést is. Előre is látható, hogy e téren is egyesülnünk kell, s egyesületileg kell az ügyet megindítani és vezérelni. És hogy a kombinált terv szerinti kivitel még inkább biztosítva legyen, nemcsak önmagunk egyesülésére van szükségünk, hanem felkérnünk a magas kormány mindenre kiterjeszkedő figyelmét és segedelmét is. A m. kormány pártfogásán és segedelmén pedig nincs okunk kétkedni, sőt egész bizalommal folyamodhatunk ez ügyben atyai pártfogásához, mely ügyben éppen a m. kormány adta az első impulzust, már régen tűzvén s osztván jutalmat az Alföld beültetését tárgyazó fatenyésztési munkákra; ezen pártfogásra tehát bizton számíthatunk. Az egyesülésre nézve, nézetem szerint, vidéken kint kellene az egy vidékbe eső helységek és városokból társulatokat képezni, melyek aztán a megyéjükbe eső minden helységben a fenn elmondott módon kezdetnék meg a munkát, s a helységek működéseire felügyelnének, s a tagok buzdítanák a községeket, szintúgy mint a felfogadott kertészeket, az iskolatanítókat és iskolás gyermekeket is. A társulat minden évben közgyűléseket tartana egyszer vagy kétszer, s ott működése sikeréről referálván a választmány, jegyzőkönyveit egyik társulat a másiknak megküldené. Minthogy pedig semminemű társulat pénzerő nélkül nem működhetik, társulati tagokul mindenkit fel kellene hívni, s a lehető legcsekélyebb részvényt, például évenkint 1 pftot fizettetni oly móddal, hogy mihelyt a helységek fái kiültetésre alkalmasokká váltak, ezen befizetett részvényekért a részvényesek meghatározott számú csemetéket kapnának. Úgy is átalános szabályul kívánnám felállítni, hogy az így közjóakarat és közköltségen előállított fákat pénzért adják el, ha mindjárt oly csekélységért is, hogy például a magról nevelt fákból 300—500-at adnak egy pengő forintért. Kívánatos is, hogy olyan nagy mennyiségben neveljenek fákat, hogy ennyit lehessen egy forintért adni. Átalában részemről az ingyen adásnak nem vagyok barátja; az ingyen nyert portékának, bármilyen hasznos legyen is az, nem sok becse van. Miután a községek a társulatok összetartó és vezető szelleménél fogva elegendő fákat neveltek, ugyancsak a társulatok felügyelése alatt kezdenék meg a községek a faültetéseket, s egyúttal 5—10 év múlva kiszemelvén a csatornahelyeket is, megkezdenék az öntöző csatornák közös erővel építését is. Miként gondolnám én a vidékenkinti társulatok felállítását, következő vidékek sorozatából kitűnik. A TISZA MENTÉBEN. 1) Vidék: Kis-Várdától T.-Dobig eső községekből alakulhatna egy vidék és egy társulat, mely figyelmezne a körébe eső helységek fatenyésztésére, és a kiszárasztott mocsárak helyéni faültetésekre. A társulat igazgathatna Tokajból. 2) Vidék: T.-Dobtól Csegéig. E vidékben levő községekből alakulna ismét egy másik társulat. Bele esnének e vidékbe Polgár városa, a hajdú vidék, Újváros, Debreczen — mely utóbbi helyen volna a társulat főösszejövetele. 3) Vidék és társulat: Csegétől Roffig, Tisza-Füred gyűlhelylyel. 4) Vidék: Borhó Czibakházáig.Szolnokban tartván a társulat összejöveteleit. 5) Vidék: Czibakházától Szegedig. H.-M.-Vásárhelyen lenne a központ. 6) Vidék: Szegedtől Ó-Becse vidékén a csajkások kerülete határáig, Zenta főhelylyel. 7) Vidék: A Csajkások kerülete, Tittel főhelylyel. A KRASZNA FOLYÓ MENTÉN 8) Vidék: Az ecsedi láp vidéke, Ecsed központtal. AZ ÉR MENTÉN. 9) Vidék: Irinytől Székelyhidig, Ottomány központtal. 10) Vidék: Székelyhidtól Pocsajig, Diószeg főhelylyel. A BERETTYÓ MENTÉN. 11) Vidék: Margittától Kis-Marjáig, Szalárd központtal. 12) Vidék: Kis-Marjától Füzes-Gyarmatig, B.-Újfalu központtal. 13) Vidék: Füzes-Gyarmattól Túrig, D.-Ványa közhelylyel. 14) Vidék: Bakonyszegtől Kis-Uj-Szállásig, P.-Ladány központtal. A KŐRÖS MENTÉN. 15) Vidék: Keresztszegtől Kőrös-Ladányig eső községek, Vésztő központtal. 16) Vidék: N.-Szalontától Békésig, Sarkad főhelylyel. 17) Vidék: Nagy-Zerindtől Csabáig, Gyula főhelylyel. 18) Vidék: Békéstől Szentesig, Szarvas főhelylyel. A MAROS MENTÉN. 19) Vidék: Pécskától Szegedig, Makó főhelylyel. A BÉG A MENTÉN. 20) Vidék: Temesvártól N.-Becskerekig, Zsomboly (Hatzfeld) főhelylyel stb. Ezen vidékekben alakult megannyi társulat ügyelne tehát mind a fa szaporítására, mind annak állandó helyre ültetéseire, mind végre az öntözendő csatornák elkészíttetésére. Ezen vidékek példájára állhatnának vidéken kint társulatokba azon helységek is, melyek egészen a száraz sikon feküsznek, készíthetnék a már mondott módon előre magokat, s ültethetnék be határaikat fákkal. Sőt a Duna, Sár, Sió, Fertő melletti sikok is követhetnék e példát. Jövő czikkemben szólani fogok a kivitel többi teendőiről. 56