Gazdasági Lapok, 1857 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1857-01-29 / 5. szám

Megjelenik hetenkint egyszer minden csütörtökön, másfél-két év. Előfizetési díj : egész évre 10, fél évre 5 frt. évnegyedre 2 frt. 30 kr. pp. A hirdetések háromszor halálozott sorának egy­szeri beiktatása 3 pkr.GAZDASÁGI LAPOK „Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.” Előfizethetni helyben a szerkesztő­ségnél , üllői­ után a m. gazd. egyesület köztel­kén, vagy Geibel Armin könyvkereskedésében (Kristóf-tér); vidéken minden cs. kir. posta­­hivatalnál, a szerkesz­tőséghez utasítandó bérmentes levelekben. PEST, 1857. Január 29. IX—dik évi folyam első fele. TARTALOM: A faültetések, kapcsolatban a Tisza szabályozásával. II. — Emlékirat a kassai kereskedelmi kamrához. (Folytatás.) — Visz­­szapillantás az 1856-diki gabna-kereskedésre. — Évszaki tudósítások. I. — Heidelbergi közlemények. III. — Gazdasági állapotok a vi­déken. — KERTÉSZET: Gyü­mülcsészet. A szilvafa. (Folytatás.) — TÁRCZA : Egyesületi működések. — Pest város igazgató fő­orvosának 1856-dik évi, december havi meteorologiai és egészségügyi hivatalos jelentéséből. — Gazdasági és kereskedelmi tudósítások. — Hirdetések. A faültetések, kapcsolatban a Tisza szabályozásával. i­" Nem tagadhatom el magam előtt, bármint igyekezem is magammal az ellenkezőt elhitetni, a feletti kétkedésemet, hogy e tárgybani felszólalásomnak avagy némi sikere is leend. Valljuk be magunknak önhibánkat, hogy népünk legeslegnagyobb részét még a szántásvetés jobb módja kezelésére is kapacitálni kell, mennyivel inkább a faültetésre, mit szánandó megvetéssel kicsi­nyes, s nemcsak haszontalan, hanem maga után káros következ­ményeket vonó foglalatosságnak is tart! A dolog fájdalom, leple­zetlenül így áll Azonban részemről igen nagy bűn volna, ha a hazai gazda­közönség azon csekély ugyan, de értelmes részét, azon gazdákat, kiket szent törekvések lelkesítenek, ignorálnám. A csaták által kivívott győzelmeket, a tudomány hódításait mily gyakran vívták ki egyesek! Értelmes gazdaközönségünket többé nem lehet cse­kély számból álló testületnek mondani. Hazánk minden vidékén kisebb-nagyobb számban vannak értelmes, előretörekvő gaz­dáink. Ha tehát kétkedem is azon, hogy a faültetések és az ezzel kapcsolatban levő égalji viszonyaink javításáról szóló czikkem nem talál is átalános visszhangra, vagy kivitelére még ezentúl 4—5 évtized múlva kerül a sor: egy óráig sem aggódom a felett, hogy az előttem ismeretes — jóra és nemesre, ön és hazánk bol­­dogítására törekvő — gazdaközönség figyelmére ne méltatná, meg ne értené és foganatba ne venné. Nagy dolgok kivitelére mondom egyes emberek hatottak, miért ne reményssem­ én, hogy számos értelmes gazdáink, midőn önmaguk boldogságát mun­kálják, ne munkálkodnának közvetve a haza boldogságán is ? Ily hitben folytatom czikkemet. Megvallom, nem tartanék semmit bizonyosabbnak, mint közelebb kifejtett nézeteim hatás­talan elhangzását, ha azzal a megkezdett átalánosságban ma­radva , gyakorlati kiviteléről szót nem tennék. Azért a nyájas olvasó figyelmét s béketűrését továbbra is kérve, szólani fogok a nagyszerű faültetések kiviteli módjairól. Uraim! nagy dolgokat kicsiny kezdet, csekély eszközök lé­tesítettek, ez históriai tény. Addig, míg a microscop segítségével meg nem vizsgálták a polyp, a vacilliaria—puszta szemmel láthat­­lan állatokat, míg el nem lesték ezek lassú működéseit: senki sem gondolta, hogy ezek fáradhatlan s összeható munkáikkal akkora hegyeket vagy legalább hegyanyagokat létesítettek, melyeknek avagy csak egy részét sem képes az emberi nemzet évezeteken át széjjel hordani; mennyivel inkább nem hitte senki, hogy világ­részeket alkotó szigetek köszönik ezen parányi állatoknak léte­lüket. Csak ezek ismerete óta tudjuk, mily nagy hatalom­­s erő­vel bírnak a csekély kezdemények! Ha nem is hasonlíthatjuk emberi munkáink extensitását ezen milliárd apró állatkák munkáihoz,munkáinkat intensitásukra nézve mindenesetre mérlegbe vethetjük minden állatokéval. De nem tagadhatjuk, hogy minden nagyszerű s intensív emberi munkánk csekélységeken kezdődött. Ne rettenjünk tehát vissza a Tisza árjaitól felszabadított térek, ne az Alföld tiszadunai, ne a Sár kiszárasztott, a Sió és Fertő kiszárasztandó vidékei beültetésétől sem. Nem álom ez hazámfiai, ez életrevaló megtestesítésre váró, s állhatatos ki­tartás mellett kivihető gondolat. Attól se féljünk , hogy nem magunknak munkálkodunk. Csupán csak azért is megkezdhetnék ezt,ha a kezdeményezés dicsőségénél egyéb részünkre nem jutna; legyünk bizonyosak benne, hogy munkánk ama gyümölcseit, miket első czikkemben kimutattam, nemcsak unokáink, hanem mi is bő mértékben fogjuk szedni. Mindamellett azonban, hogy e nagy munka egykoron szinte csekélységnek köszönendi létrejöttét, nekünk okosan kombinált kezdési módokhoz kell nyúlnunk. Mert mit érne az, ha egy-két jóravaló község erőlködnék, míg néhány száz község kéz-össze­­dugva néz, s talán gúnyolja a szent törekvéseket. Nézetem sze­rint éppen azért egyszerre, még­pedig mielőbb kell e munkát mindenütt megkezdenünk. Az olvasó­közönség előtt ismeretesek amaz egyes községek törekvései, miszerint közlegelőjükből néhány hold földet kisza­­kasztva fatenyésztésre fordítanak, d­e faiskolát értelmes kertész kezére bízzák; nem mondok hát az általam fölelevenített nagy­szerű eszme kivitelére semmi újat, ha felhivok minden községet: 1) Szakaszszon ki közlegelőjéből néhány hold f­öldet, s körül­­árkolván vagy legalább tövissel, gal­lyal bekerítvén, szentelje fel ezt ezen közös czél kivitelére.­­ 2) Válaszszon saját kebeléből egy értelmes egyént — kertészt — ki a község utasítása nyo­mán és költségén neveljen ott annyi ezer fát, mennyi elég nemcsak a kiszárasztandó, hanem a száraz terek beültetésére is. Azzal aztán ne mentegesse magát senki: jaj de nincsen közöttünk kertésznek való egyén, s hol vennénk annyi képezett kertészt egyszerre ? Én az Alföldön nőttem fel, jól ismerem az ottani nép ügyességét; tudom, hogy nincs helység, melynek szőlős kertje, s ebben a dicséretére e népnek, számos gyümölcsfái ne volnának; az sem ismeretlen előttem, hogy ezen gyümölcsfákat maguk a lakosok, mondhatni kedvtelésből szaporítgatják és nemesítgetik ; azt is tudja az alföldi helységek­ és városokban mindenki, hogy a nép legalsó osztályából kerül ki akárhány jóravaló, becsületes és ügyes szőlőműves és fatenyésztő egyén, kik egész életüket vagy magánosok vagy a község szolgálatában, mint csőszök , szőlőm­ivesek és fanemesítők töltik. Az ilyen úgynevezett vin­­czellér és barkács embereket igen könnyű a község faiskolájában alkalmazni, a az ügyvezetést azon lelkiismeretes, foglalatossá­gaiknál fogva becsületes és ügyessé vált emberekre bízni. Ezek­nek nem kell egyéb utasítás, mint kiemelni őket azon szűk körből, melyben eddig foglalatosságaikat folytatták, s rászoktatni, hogy a­mit eddig kicsinyben teljesítettek, azt ezentúl nagyban tegyék.

Next