Gazdasági Lapok, 1857 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1857-01-29 / 5. szám
Megjelenik hetenkint egyszer minden csütörtökön, másfél-két év. Előfizetési díj : egész évre 10, fél évre 5 frt. évnegyedre 2 frt. 30 kr. pp. A hirdetések háromszor halálozott sorának egyszeri beiktatása 3 pkr.GAZDASÁGI LAPOK „Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.” Előfizethetni helyben a szerkesztőségnél , üllői után a m. gazd. egyesület köztelkén, vagy Geibel Armin könyvkereskedésében (Kristóf-tér); vidéken minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentes levelekben. PEST, 1857. Január 29. IX—dik évi folyam első fele. TARTALOM: A faültetések, kapcsolatban a Tisza szabályozásával. II. — Emlékirat a kassai kereskedelmi kamrához. (Folytatás.) — Viszszapillantás az 1856-diki gabna-kereskedésre. — Évszaki tudósítások. I. — Heidelbergi közlemények. III. — Gazdasági állapotok a vidéken. — KERTÉSZET: Gyümülcsészet. A szilvafa. (Folytatás.) — TÁRCZA : Egyesületi működések. — Pest város igazgató főorvosának 1856-dik évi, december havi meteorologiai és egészségügyi hivatalos jelentéséből. — Gazdasági és kereskedelmi tudósítások. — Hirdetések. A faültetések, kapcsolatban a Tisza szabályozásával. i" Nem tagadhatom el magam előtt, bármint igyekezem is magammal az ellenkezőt elhitetni, a feletti kétkedésemet, hogy e tárgybani felszólalásomnak avagy némi sikere is leend. Valljuk be magunknak önhibánkat, hogy népünk legeslegnagyobb részét még a szántásvetés jobb módja kezelésére is kapacitálni kell, mennyivel inkább a faültetésre, mit szánandó megvetéssel kicsinyes, s nemcsak haszontalan, hanem maga után káros következményeket vonó foglalatosságnak is tart! A dolog fájdalom, leplezetlenül így áll Azonban részemről igen nagy bűn volna, ha a hazai gazdaközönség azon csekély ugyan, de értelmes részét, azon gazdákat, kiket szent törekvések lelkesítenek, ignorálnám. A csaták által kivívott győzelmeket, a tudomány hódításait mily gyakran vívták ki egyesek! Értelmes gazdaközönségünket többé nem lehet csekély számból álló testületnek mondani. Hazánk minden vidékén kisebb-nagyobb számban vannak értelmes, előretörekvő gazdáink. Ha tehát kétkedem is azon, hogy a faültetések és az ezzel kapcsolatban levő égalji viszonyaink javításáról szóló czikkem nem talál is átalános visszhangra, vagy kivitelére még ezentúl 4—5 évtized múlva kerül a sor: egy óráig sem aggódom a felett, hogy az előttem ismeretes — jóra és nemesre, ön és hazánk boldogítására törekvő — gazdaközönség figyelmére ne méltatná, meg ne értené és foganatba ne venné. Nagy dolgok kivitelére mondom egyes emberek hatottak, miért ne reményssem én, hogy számos értelmes gazdáink, midőn önmaguk boldogságát munkálják, ne munkálkodnának közvetve a haza boldogságán is ? Ily hitben folytatom czikkemet. Megvallom, nem tartanék semmit bizonyosabbnak, mint közelebb kifejtett nézeteim hatástalan elhangzását, ha azzal a megkezdett átalánosságban maradva , gyakorlati kiviteléről szót nem tennék. Azért a nyájas olvasó figyelmét s béketűrését továbbra is kérve, szólani fogok a nagyszerű faültetések kiviteli módjairól. Uraim! nagy dolgokat kicsiny kezdet, csekély eszközök létesítettek, ez históriai tény. Addig, míg a microscop segítségével meg nem vizsgálták a polyp, a vacilliaria—puszta szemmel láthatlan állatokat, míg el nem lesték ezek lassú működéseit: senki sem gondolta, hogy ezek fáradhatlan s összeható munkáikkal akkora hegyeket vagy legalább hegyanyagokat létesítettek, melyeknek avagy csak egy részét sem képes az emberi nemzet évezeteken át széjjel hordani; mennyivel inkább nem hitte senki, hogy világrészeket alkotó szigetek köszönik ezen parányi állatoknak lételüket. Csak ezek ismerete óta tudjuk, mily nagy hataloms erővel bírnak a csekély kezdemények! Ha nem is hasonlíthatjuk emberi munkáink extensitását ezen milliárd apró állatkák munkáihoz,munkáinkat intensitásukra nézve mindenesetre mérlegbe vethetjük minden állatokéval. De nem tagadhatjuk, hogy minden nagyszerű s intensív emberi munkánk csekélységeken kezdődött. Ne rettenjünk tehát vissza a Tisza árjaitól felszabadított térek, ne az Alföld tiszadunai, ne a Sár kiszárasztott, a Sió és Fertő kiszárasztandó vidékei beültetésétől sem. Nem álom ez hazámfiai, ez életrevaló megtestesítésre váró, s állhatatos kitartás mellett kivihető gondolat. Attól se féljünk , hogy nem magunknak munkálkodunk. Csupán csak azért is megkezdhetnék ezt,ha a kezdeményezés dicsőségénél egyéb részünkre nem jutna; legyünk bizonyosak benne, hogy munkánk ama gyümölcseit, miket első czikkemben kimutattam, nemcsak unokáink, hanem mi is bő mértékben fogjuk szedni. Mindamellett azonban, hogy e nagy munka egykoron szinte csekélységnek köszönendi létrejöttét, nekünk okosan kombinált kezdési módokhoz kell nyúlnunk. Mert mit érne az, ha egy-két jóravaló község erőlködnék, míg néhány száz község kéz-összedugva néz, s talán gúnyolja a szent törekvéseket. Nézetem szerint éppen azért egyszerre, mégpedig mielőbb kell e munkát mindenütt megkezdenünk. Az olvasóközönség előtt ismeretesek amaz egyes községek törekvései, miszerint közlegelőjükből néhány hold földet kiszakasztva fatenyésztésre fordítanak, de faiskolát értelmes kertész kezére bízzák; nem mondok hát az általam fölelevenített nagyszerű eszme kivitelére semmi újat, ha felhivok minden községet: 1) Szakaszszon ki közlegelőjéből néhány hold földet, s körülárkolván vagy legalább tövissel, gallyal bekerítvén, szentelje fel ezt ezen közös czél kivitelére. 2) Válaszszon saját kebeléből egy értelmes egyént — kertészt — ki a község utasítása nyomán és költségén neveljen ott annyi ezer fát, mennyi elég nemcsak a kiszárasztandó, hanem a száraz terek beültetésére is. Azzal aztán ne mentegesse magát senki: jaj de nincsen közöttünk kertésznek való egyén, s hol vennénk annyi képezett kertészt egyszerre ? Én az Alföldön nőttem fel, jól ismerem az ottani nép ügyességét; tudom, hogy nincs helység, melynek szőlős kertje, s ebben a dicséretére e népnek, számos gyümölcsfái ne volnának; az sem ismeretlen előttem, hogy ezen gyümölcsfákat maguk a lakosok, mondhatni kedvtelésből szaporítgatják és nemesítgetik ; azt is tudja az alföldi helységek és városokban mindenki, hogy a nép legalsó osztályából kerül ki akárhány jóravaló, becsületes és ügyes szőlőműves és fatenyésztő egyén, kik egész életüket vagy magánosok vagy a község szolgálatában, mint csőszök , szőlőmivesek és fanemesítők töltik. Az ilyen úgynevezett vinczellér és barkács embereket igen könnyű a község faiskolájában alkalmazni, a az ügyvezetést azon lelkiismeretes, foglalatosságaiknál fogva becsületes és ügyessé vált emberekre bízni. Ezeknek nem kell egyéb utasítás, mint kiemelni őket azon szűk körből, melyben eddig foglalatosságaikat folytatták, s rászoktatni, hogy amit eddig kicsinyben teljesítettek, azt ezentúl nagyban tegyék.