Gazdasági Lapok, 1857 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1857-02-26 / 9. szám

Megjelenik hetenkint egyszer minden csütörtökön, másfél-két év. Előfizetési díj : egész évre 10, fél évre 5 frt. évnegyedre 2 frt. 30 kr. pp. A hirdetések háromszor halábo­zott sorának egy­szeri beiktatása 3 pkr.GAZDASÁGI LAPOK. „Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.” Előfizethetni helyben a szerkesztő­ségnél , üllői­ után a m. gazd. egyesület köztel­kén, vagy Geibel Armin könyvkereskedésében (Kristóf-tér) ; vidéken minden cs. kir. posta­­hivatalnál, a szerkesz­tőséghez utasitandó bérmentes levelekben. PEST, 1857. Február 26. IX-dik évi folyam első fele. TARTALOM: A medárdi kiállítás. — Viszlifingok a medárdi kiállítás iránt. I. II. III. — Londoni közlemények: Anglia gazdaságának legú­jabb haladás-jelenségei. I. — Nehány szó Fehérmegyéből, a P. Loyd „Ungarn’s Landwirtksch­aft“ czimű czikkére. — A váltógazdaságról, s a föld folytonos használatáról. (Folyt.) — Tagositás és örökváltság a veszprémi f. t. káptalan jószágain. — A belférgekről. — Évszaki tu­dósítások. VI. — A szőlőmivelés és a szőlőbetegség Francziaországban. (Vége.) — Gazdasági állapotok a vidéken. I. II. — KERTÉ­SZET: Gyü­mölcsészet. (Folyt.) 3) Sárga mirabella. — Kalocsai mozgalmak. — TARCZA : Egyesületi működések. — Gazdasági és kereskedelmi tudósítások. — Hirdetések. A medárdi kiállítás. Lapunk közelebbi számában megpendítvén ezen tárgyat, Ígértem, hogy a következő alkalommal még visszatérek reá. — Teszem ezt mielőbb, mert a dolog a keletkezés stádiu­mán még korán sincsen túl. Hogy medárdi kiállításunkból, gazdaközönségünk megfelelő hasznot és tanulságot meríthessen, ahhoz több dolog kell. Szük­séges először is, hogy gazdáink maguk, kitűnő erélylyel és rész­véttel karolják azt föl; ki kell azt továbbá terjeszteni gazdasági termelésünk minél több eszközei­ és eredményeire; kívánatos lenne végül, ha a jeleseknek találandó dolgok és állatok, juta­l­­makban is részesülnének. Gazdáink érdekeltségéről, mikép az alább következő nyi­latkozatok is mutatják, nem lehet kételkedni. Mi pedig azt illeti, hogy az indítványozott kiállításnak nagyobb dimensió adassék, szintén nehézség nélküli. Elmondom hát ezúttal, hogy mire és mikép óhajtanám én a leendő kiállítást kiterjesztetni. Ennek szerintem képviselni kellene : a) a mezei gazdaságnak összes terményeit, továbbá azon ipar­terményeket is, melyek a mezei gazdasággal szoros kapcsolatban állanak; b) a hazai és külföldi gazdasági gépek­ és eszközöknek minden nemét; c) gazdasági állatainkból: a lovat, szarvasmarhát, juhot, sertést és baromfit. A termények osztályába fölveendők lennének : a ta­karmányfélék magvai; a gumós és gyöknövények; a kalászos és hüvelyes vetemények; az olajnövények; a rostos fonnivaló ter­mények ; a festőnövények; fűszerek s gyári növények. Ezen osztályban továbbá kitünően kellene képviseltetni ju­­hászatunk terményét — a gyapjút, és pedig mosatlanul egész bundákban, hogy igy azon ösvény­törés, mely az 1854. és 1855-ik évi gyapjubunda-kiállítások által készült, ismét egy jó távolsággal tovább haladhasson. Selyemtermelésünk gyarapodásának kimutatására szin­tén ki kellene állítani, minél több gubót és nyers selymet, sőt ha lehet, hazai selyemből készített szöveteket is. Nem kellene hiányozni itt a méznek és viasznak sem, ám­bár az idő, melyre a kiállítás esik, ezen czikkekre nézve nem kedvező. A mezőgazdászati ipar­termékekből hozhatnánk: eltartható húst és zöldséget; lisztet, kenyeret, kétszersültet; hazai czukrot s melasset; bort, sert és szeszes italokat; olajokat; állati és nö­vényi szappant; sajtot, túrót, vajat, aszalt gyümölcsöt s. t. eff. Gazdasági gépek­ és eszközökből képviseltetni kellene mindent, a­mit a mezei gazdaság jelenleg csak bír és használ. A legnagyobb géptől kezdve tehát le­g a legparányibb szerszámig. És e szakban már akkor is elég szép és elég tanulságos kiállítá­sunk lehet, ha csak a hazában s különösen Pesten létező gyáraink hozzák is el készítményeiket. Meglehet azonban, hogy valamint harmadévvel Bécsből is küldöttek már gépek és eszközök, szint­­úgy érkezni fognak ilyenek onnét az idén is. Állatkiállításunkat is nagyon érdekessé tehetjük az által, ha teszem lovakat minél többen küldenek, s ha különösen a nép is jól nevelt és tartott csikaiból minél számosabbat állít ki. Szarva­smarhát is eleget hozhatunk, ha mindazon helyek, hol akár hazai, akár külföldi fajokból álló tehenészetek vagy gu­lyák tartatnak, csak félig-meddig is érdeklik magukat. Remény­­em, hogy a hazafias K. S i­n a Simon ur, Párisban vett törzsálla­tait is láthatjuk Pesten. Itt van továbbá Pesten Simig, Schöpf, dr Pólya uraknak szép tehenészetök; ezek is majd csak állítanak ki néhány szép és jeles darabot. A juhkiállítás pedig,hahogy hazánk lelkes földbirtokosai csak félig-meddig összefognak is, páratlan lehet. Lehet olyan, a minőt mi talán még soha sem láttunk. Kívánatos valóban, hogy e szakot minél gazdagabban képviseltessük. — Óhajtandó, hogy Geiszt urnák juhai Békésből, melyek hir szerint 130 pfros gyapjúk mellett, rendkívül gazdagok gyapjúban, szintén ne hiá­nyozzanak; de sőt azt is szeretnék, ha ezen kiállításon a magyar fajú juh is minél számosabban képviseltetnék. Sertésfajtáinknak teljes kiállításával pedig alkal­munk lenne elvégre tömegesen győződni meg előnyeiről a jeles mangaliczáknak, mi szemben azon lendülettel, melyet ezen ága­zat tenyésztése venni indult, nem lenne az utolsó nyereség. Al­kalmat adna ezen kiállítás arra, hogy a selejtes fajok , mint te­nyésztésre érdemetlenek, lassan kint kiküszöböltessenek. Végül ki szeretném én ezen kiállítást terjeszteni a barom­fiakra is, melyek a gazdaközönség figyelmét ma már szintén megérdemlik. Hisz eddig azt sem tudjuk, hogy p. o. hazai tyúk­fajtáink közt, melyek a tenyésztésre legérdemesebbek. A leendő kiállítás talán arra adna némi lendületet, hogy hazai jeles barom­fifajtákat is kezdjünk képezni. Szóval, egy átalánosabb gazdasági kiállítás, kellő bírá­lati praecisióval, véghetlenül sok hasznot szülhet most, szemben azon életrevaló törekvéssel, mely gazdáink nagy részét oly örvendetesen jellemzi. Tervezett s minden ezután leendő kiállításainknak is azonban, mi tagadás benne, koronáját és éltető erejét a pártatlanul kiosz­tandó jutalmak képeznék. Ezen jutalmaknak egyszersmind anyagiaknak is kellene lenniök. Legyen hát a gazd. egyesület 1. bizottmánya azon, hogy — a következő medárdi kiállításon, ha belőle csakugyan lehet va­lami — pénzbeli jutalmak is osztathassanak állatokra és gé­pekre! Azon reményben zárom soraimat, hogy jó szándékú indít­ványom nem leszen tán egészen gyümölcstelen. Korizmics: 4^300^4­ 9

Next