Gazdasági Lapok, 1861 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1861-01-13 / 2. szám
Pest, 1861. január 13.4 19ZJ6SI-XIII. évi folyam első fele. BAZDASifilLAPOK A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelennek e lapok minden vasárnap két tömött íven. Előfizetési dij : egész évre 10 ft, félévre 5 ft, negyed évre 2 ft 50 kr ujpénzben. Hirdetési díj kétszer hasábozott sorért 10 ujkr. Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat." Szerkesztésre: a M. Gazd. Egyesület köztelkén (üllői ut, 12. sz ), hova a tudósítások s egyéb levelek is intézendők. Előfizethetni Festen : a szerkesztőségnél, vagy a könyvkereskedésekben. Vidékén minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Uj év, uj helyzet, uj teendők. II. A gazdászat Magyarországra nézve különösen a jelen perczben kétszeresen érdekes, nemcsak azért, mert termelő állam lévén, anyagi jólétét mondhatni egyedül ennek köszönheti , hanem azért is, mert a közelebbi gyász idők alatt a szegény magyar minden őt illető térről le lévén szorítva, ezen egyetlen út és mód maradt előtte nyitva, melyen mint magyar becsülettel megállhatott! sőt ezen tér volt az, mely-yen az őszinteségében, nyíltságában és ömlengő barátságos jellemében is megrendített magyar, lerázva a gyanúsítás és egymás iránti bizodalmatlanság becsempészett ördögét, újra bizodalmasan és őszinte nyíltsággal nyújtotta baráti jobbját; e tér volt az, melyen a magyar ösztönszerűleg felismerte, hogy az anyagi jólétben megtört és elszegényült állam mint sülyed az erkölcstelenség tátongó örvénye felé, és mint lesz a kajánság és alattomos ármány önmagát gyilkoló prédájává; e tér volt az, melyen a magyar megtanulta és számítólag belátta, hogy egy anyagilag biztosított és erős államot lehet ugyan bizonyos időkig igában tartani, de függetlenségét megtörni és elrabolni soha; e tér volt az, melyen a magyar újra meggyőződött, hogy mily erős állam az, mely polgárai anyagi jólétére és függetlenségére van hasírozva; e tér volt az, melyen a magyar kénytelen volt beismerni, hogy egy állam erkölcsi és szellemi függetlensége biztosítására, mily hatalmas és nélkülözhetlen támasz az anyagi jólét és függetlenség; e tér volt az, melyen az alkotmányos életétől megfosztott magyar alkalmat veezt parlamentáris életét romaiban fentartani, és a begyöpösödéstől megmenteni; végre e tér volt az, melyen honunk jobbjai hely és vidékenkint egybeseregelve, a kiindulási pontot mintegy újra kijelölhették, összekuszált alkotmányos életünk új szervezésére. De e tér az is, melyen a magyar fölismerte, vagy elvégre is föl kell ismernie, hogy úgy a szellemi szabadság, mint az anyagi függetlenség felvirágzásának egyedüli természetes alapja és biztosítéka: az erők öszpontosításában és czélirányos felosztásában, szóval az okos belszerkezetben és belterjességben (intensivitás) rejlik! * * * Mi Magyarhon — termelő állam vagyunk! Termelő államnak minden kincse terményeiben rejlik ! Igen természetes dolog, hogy egy termelő állam annál gazdagabb, minél több és finomabb terményt produkál! A több és finomabb terményt egyedül csak a belterjes gazdálkodás teremtheti elő! Tehát valamint az egyes gazdákra, úgy az államjólétre és az államgazdaságra nézve a belterjes gazdálkodás az egyetlen út és mód, az egyetlen igaz és tántoríthatlan ösvény, mely bizonyosan czélra vezérel! Miután a belterjes gazdálkodási rendszer ily fontos tényező, illő és szükséges, hogy közelebbről megismerkedjünk vele ! Először is azzal kell tisztába jönnünk, hogy mit tesz gazdának lenni? Valamint a privát életben, úgy az államgazdaságra nézve két irányból szokott a jó gazda kiindulni. Egyik irány az, midőn a gazda rendes jövedelmével évről évre megelégedvén, ezen jövedelmet a legnagyobb pontossággal kezeli, és a legszigorúbb számítással osztja fel, s ennek alapján házi ügyeit úgy rendezi, hogy kiadásai a bevételt soha és semmi tekintetben ki nem merítik, annyival inkább soha túl nem szárnyalják ! Ezt takarék-rendszernek (Sparsystem) nevezzük. Másik irány az, midőn a gazda nem abban találja gazdái hivatását, hogy évi kiadásai semmi tekintetben se emelkedjenek magasabbra, hanem abban, hogy minden lehető utat módot megkísért, és mindent elkövet arra nézve, hogy a kezelése alatti gazdaságból, bárha több költséggel, de mindenesetre a lehető legnagyobb jövedelmet teremtse elő! Ezt pedig vállalkozó rendszernek (speculativ System) nevezhetjük. Hogy a gazdászatnak ezen két iránya között lényeges a különbség, azt úgy hiszem minden komolyan gondolkodó ember azonnal belátja! Hogy melyik az igaz irány, azt a helyzet és körülmények határozzák ! Az első rendszer igaz, hogy fényes és meglepő eredményeket— vagy soha,vagy csak igen ritkán idézhet elő, mert itt minden szigorúan kiszámított, és fölöslegerő, mely a rendkívüliségek egyedüli tényezője,sehol és semmiben sincs ; de ezen rendszer, ha fényes eredményeket nem mutathat is fel, hanem aztán annál biztosabb, mert ha fölösleg ereje nincs! de fölösleg követelései sincsenek! és igy azon neve_ 2 16. 6