Gazdasági Lapok, 1865 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1865-11-08 / 45. szám

530 fontosságot, mily hordozót tulajdonítok on­n­ természettu­­dományi ismereteknek mezőgazdaságunk jövőjére nézve, sőt hogy ezeknek általános meghonosítását elvitázhatlan szükségnek tartom a végre; hogy mezőgazdaságunk a világ­forgalmi concurrentiát, melyre utasítva vagyunk, kiállhassa. Törekedem továbbá kimutatni, hogy a természettu­dományok általános meghonosításának útját is legczélsze­­rűbben éppen a mezőgazdaság terén lehetne vezetni, mert ez azon tér, melyen azok leggyorsabb s legkézzelfoghatóbb anyagi hasznot eredményeznek minden irányban. Legnagyobb fontosságot helyezek azonban a termé­szettudományi ismeretek terjesztésére nézve a módban, melylyel azt tenünk kell, hogy czélt érhessünk. A tudományosságnak a gazdára nézve általában nem az a czélja, hogy az neki bizonyos recepteket és utasításokat szolgáltasson az iránt, hogy miképen kell gazdálkodnia. Mert minden ilyen recept, legyen az magá­géban véve bármily jó és tökéletes, csak egy bizonyos ta­lajra, egy bizonyos fekvésre, kismára sat, lehet jó. Már­pedig mi gazdák igen­is tapasztalásból tudjuk, menyire különféle már magában a talaj nemcsak külön vidékeken, de még ugyanazon egy határban is, a­melyek­nek mindegyike sajátságos tekinteteket igényel. Hogy pedig mindazon ezer meg ezer különnemű viszonyokra mindannyi írott recipét lehessen találni, már magában véve lehetetlenség. Ily írott malaszt után való gazdálkodásban nyoma sincsen a tudományosságnak; hanem ez azon ismert „könyvből való gazdálkodás“, mely kevesebb becsli a leg­oca.g.cálb­orlítaníS.­ s melynek, fájdalom, oly sokan drágán adták már meg az árát különösen ha­zánkban. A gazdának valódi tudományossága nem ily recept­­tudásnak halmazában áll, hanem az exact tudományok elvei és igazságai ismeretének oly elsajátításában, mely őt képesítse a fenforgó legkülönbneműbb viszonyokat is helyesen felismerni, és ezek felismeréséből önmagának alkotni meg azon helyes gazdálkodási rendszert, mely ezeknek legjobban megfelel, és így eredményeiben is leg­­jutalmazóbb. Gazda létemre e szempontból kell vennem a természet­­tudományokat is, midőn azoknak a gazdaközönségben va­ló terjesztése forog szóban. Nem a szó közönséges értelmében vett physica, che­­mia, botanica, mineralogia stb. az, melyeknek rendszeres tanulmányozása volna a gazdaközönségre nézve az életre­való feladat, hanem az ezeknek terén kikutatott és meg­állapított természeti törvényeknek, mint általános alap­igazságoknak ismerete, a­mely képessé tenné, hogy gaz­daságának minden fenforgó esetében a helyes szabályt megtalálja és a felmerült tanok és javaslatoknak hasz­nálhatóságát vagy élhetetlenségét a priori megítélhesse. Elyféle ismeretek ter­jesztése azonban csak úgy lehet­séges, ha oly alakban adjuk, melyben azok az illetők ál­tal felfoghatók és assimilálhatók. Erre pedig szükséges, hogy az illetők által is ismert egy közös alapra álljunk velük, s ebből kiindulva vezessük őket a meggyőződés következésével azon magaslatra, melyből helyzetüket és működésüket mindinkább nagyobb és nagyobb körben megvilágítva szemlélhessék.­­ A legegyszerűbb és legprimitívebb földmivelés is számos oly gazdálkodási tényeket és eljárási módot nyújt minden irányban, melyeket mind a gyakorlati gazda álta­lános működése szabályul tart, mind pedig az exact tu­domány a természet törvényeivel teljesen megegyezőnek talál. Ha már ily mind a két részről, t. i. mind a tisztán gyakorlati gazdaság, mind pedig a természettudomány részéről helyesnek ismert eljárási módok és tények vé­tetnek közös kiindulási alapul, s e tények lényege tudomá­nyosan megmagyaráztatik, mindegyikből tiszta egyszerű­séggel egy természettudományi főelv származtatható, mely igy megállapittatván, ismét számtalan gazdálkodási mű­ködésnek megvilágítására szolgál, újabb gondolkodásra serkent, s a gazdát helyes öntudatra ébreszti működésé­ben s általában a helyes észjárás fejlődésének is véghe­­tetlen határt nyit. Hogy a tárgyat világosabbá tehesem, néhány példá­val akarom azt ilusztrálni. 1. A legegyszerűbb gazda is azt tartja, hogy földje több esztendei termelés következtében mindinkább sová­nyabbá válik, és hogy azt trágyázni kell, hogy róla ismét termést biztosítson. E gyakorlat csakis azon meggyőző­désen alapszik, hogy a termésekkel elfogyasztott valamit földjének lényeges részeiből, melyek nélkül abban a ve­tés többé illően nem tenyészhetik, s azért ezen fogyasz­tást ismét a trágyával helyrepótolnia szükséges. Miből állnak azon különféle termések által felemész­tett, s velük elhordott lényeges részei a földnek, s hogyan mutathatók ki? Mi által s mi különféleképen pótolhatók ? sat, mindezeknek alapos magyarázata a lényeges­ vegy­tani O­saora Janog-cíí levijitával ered m­étiy­ezilé , és felismerhetővé tenné a gazda előtt, a­melyekből ismét több és több gyakorlati működésének öntudatára vezé­reltetnék.­ 2. Átalában jónak ismert eljárási mód a gazdánál, hogy ha trágyázni nem képes fogyatkozó földjét, legalább ugarolja azt s igy újabb termésre teszi alkalmatossá. Mily természeti erők létetnek az ugarolás által foko­zott működésbe? s mi eredményezi az erre következő termési sikert? ezeknek tudományos magyarázata ismét több oldalú physical és vegytani alapelvet tenne a gaz­dára nézve felérthetővé. Valamint például azon tüneménynek helyes felderí­tése, hogy még az 1823-as alföldi aszályban is az elpusz­tult vetések közt gyakran egész tábla jó búzákat lehetett látni, melyek csakis az ugarnak köszönék létüket, mert a növény mintegy takarék-magtárt lelt az ínség közepette is az ugarban; mindez hasznos növény-physiologia ma­gyarázatokra nyújtana alkalmat. 3. Azon ismert tény a földreíverésben, hogy ugyan­azon veteményt nem tartják jónak többször egymásután ugyanazon földön termeszteni; meg hogy például az erő­sebb földbe búzát, a gyengébbe rozsot, a leggyengébbe meg zabot vetnek sat., szintén több növénytani elvnek, s a váltógazdaság tudományos megvilágításának szolgál­na alapul. 4. Továbbá minden gazda tapasztalásból tudja, hogy például a fák alatt takarított szénának, bármi szépnek látszassák is az, aránylag csekély értéke van,­­ hogy a sarját leghasznosabban fejős tehenei által etetheti fel, nö­vendék barmai pedig a merő szénán diszlenek jobban.

Next