Gazdasági Lapok, 1865 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1865-11-08 / 45. szám
530 fontosságot, mily hordozót tulajdonítok onn természettudományi ismereteknek mezőgazdaságunk jövőjére nézve, sőt hogy ezeknek általános meghonosítását elvitázhatlan szükségnek tartom a végre; hogy mezőgazdaságunk a világforgalmi concurrentiát, melyre utasítva vagyunk, kiállhassa. Törekedem továbbá kimutatni, hogy a természettudományok általános meghonosításának útját is legczélszerűbben éppen a mezőgazdaság terén lehetne vezetni, mert ez azon tér, melyen azok leggyorsabb s legkézzelfoghatóbb anyagi hasznot eredményeznek minden irányban. Legnagyobb fontosságot helyezek azonban a természettudományi ismeretek terjesztésére nézve a módban, melylyel azt tenünk kell, hogy czélt érhessünk. A tudományosságnak a gazdára nézve általában nem az a czélja, hogy az neki bizonyos recepteket és utasításokat szolgáltasson az iránt, hogy miképen kell gazdálkodnia. Mert minden ilyen recept, legyen az magágéban véve bármily jó és tökéletes, csak egy bizonyos talajra, egy bizonyos fekvésre, kismára sat, lehet jó. Márpedig mi gazdák igenis tapasztalásból tudjuk, menyire különféle már magában a talaj nemcsak külön vidékeken, de még ugyanazon egy határban is, amelyeknek mindegyike sajátságos tekinteteket igényel. Hogy pedig mindazon ezer meg ezer különnemű viszonyokra mindannyi írott recipét lehessen találni, már magában véve lehetetlenség. Ily írott malaszt után való gazdálkodásban nyoma sincsen a tudományosságnak; hanem ez azon ismert „könyvből való gazdálkodás“, mely kevesebb becsli a legoca.g.cálborlítaníS. s melynek, fájdalom, oly sokan drágán adták már meg az árát különösen hazánkban. A gazdának valódi tudományossága nem ily recepttudásnak halmazában áll, hanem az exact tudományok elvei és igazságai ismeretének oly elsajátításában, mely őt képesítse a fenforgó legkülönbneműbb viszonyokat is helyesen felismerni, és ezek felismeréséből önmagának alkotni meg azon helyes gazdálkodási rendszert, mely ezeknek legjobban megfelel, és így eredményeiben is legjutalmazóbb. Gazda létemre e szempontból kell vennem a természettudományokat is, midőn azoknak a gazdaközönségben való terjesztése forog szóban. Nem a szó közönséges értelmében vett physica, chemia, botanica, mineralogia stb. az, melyeknek rendszeres tanulmányozása volna a gazdaközönségre nézve az életrevaló feladat, hanem az ezeknek terén kikutatott és megállapított természeti törvényeknek, mint általános alapigazságoknak ismerete, amely képessé tenné, hogy gazdaságának minden fenforgó esetében a helyes szabályt megtalálja és a felmerült tanok és javaslatoknak használhatóságát vagy élhetetlenségét a priori megítélhesse. Elyféle ismeretek terjesztése azonban csak úgy lehetséges, ha oly alakban adjuk, melyben azok az illetők által felfoghatók és assimilálhatók. Erre pedig szükséges, hogy az illetők által is ismert egy közös alapra álljunk velük, s ebből kiindulva vezessük őket a meggyőződés következésével azon magaslatra, melyből helyzetüket és működésüket mindinkább nagyobb és nagyobb körben megvilágítva szemlélhessék. A legegyszerűbb és legprimitívebb földmivelés is számos oly gazdálkodási tényeket és eljárási módot nyújt minden irányban, melyeket mind a gyakorlati gazda általános működése szabályul tart, mind pedig az exact tudomány a természet törvényeivel teljesen megegyezőnek talál. Ha már ily mind a két részről, t. i. mind a tisztán gyakorlati gazdaság, mind pedig a természettudomány részéről helyesnek ismert eljárási módok és tények vétetnek közös kiindulási alapul, s e tények lényege tudományosan megmagyaráztatik, mindegyikből tiszta egyszerűséggel egy természettudományi főelv származtatható, mely igy megállapittatván, ismét számtalan gazdálkodási működésnek megvilágítására szolgál, újabb gondolkodásra serkent, s a gazdát helyes öntudatra ébreszti működésében s általában a helyes észjárás fejlődésének is véghetetlen határt nyit. Hogy a tárgyat világosabbá tehesem, néhány példával akarom azt ilusztrálni. 1. A legegyszerűbb gazda is azt tartja, hogy földje több esztendei termelés következtében mindinkább soványabbá válik, és hogy azt trágyázni kell, hogy róla ismét termést biztosítson. E gyakorlat csakis azon meggyőződésen alapszik, hogy a termésekkel elfogyasztott valamit földjének lényeges részeiből, melyek nélkül abban a vetés többé illően nem tenyészhetik, s azért ezen fogyasztást ismét a trágyával helyrepótolnia szükséges. Miből állnak azon különféle termések által felemésztett, s velük elhordott lényeges részei a földnek, s hogyan mutathatók ki? Mi által s mi különféleképen pótolhatók ? sat, mindezeknek alapos magyarázata a lényeges vegytani Osaora Janog-cíí levijitával ered métiyezilé , és felismerhetővé tenné a gazda előtt, amelyekből ismét több és több gyakorlati működésének öntudatára vezéreltetnék. 2. Átalában jónak ismert eljárási mód a gazdánál, hogy ha trágyázni nem képes fogyatkozó földjét, legalább ugarolja azt s igy újabb termésre teszi alkalmatossá. Mily természeti erők létetnek az ugarolás által fokozott működésbe? s mi eredményezi az erre következő termési sikert? ezeknek tudományos magyarázata ismét több oldalú physical és vegytani alapelvet tenne a gazdára nézve felérthetővé. Valamint például azon tüneménynek helyes felderítése, hogy még az 1823-as alföldi aszályban is az elpusztult vetések közt gyakran egész tábla jó búzákat lehetett látni, melyek csakis az ugarnak köszönék létüket, mert a növény mintegy takarék-magtárt lelt az ínség közepette is az ugarban; mindez hasznos növény-physiologia magyarázatokra nyújtana alkalmat. 3. Azon ismert tény a földreíverésben, hogy ugyanazon veteményt nem tartják jónak többször egymásután ugyanazon földön termeszteni; meg hogy például az erősebb földbe búzát, a gyengébbe rozsot, a leggyengébbe meg zabot vetnek sat., szintén több növénytani elvnek, s a váltógazdaság tudományos megvilágításának szolgálna alapul. 4. Továbbá minden gazda tapasztalásból tudja, hogy például a fák alatt takarított szénának, bármi szépnek látszassák is az, aránylag csekély értéke van, hogy a sarját leghasznosabban fejős tehenei által etetheti fel, növendék barmai pedig a merő szénán diszlenek jobban.