Gazdasági Lapok, 1870 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1870-01-02 / 1. szám
lépések ellen egyedül hatnak, habár lassúbb, de biztos sikerrel. A tanácskozásunk tárgyául kitűzött kérdésben egyébiránt, különösen a gyapjú árának leszállásában kerestetik fő oka azon sajnálatos jelenségnek, miszerint a gazdák juhaikat tömegesen kezdik eladogatni. E véleményt a bizottság nem osztja ugyan egész kiterjedésében, mivel az ez idén talán sűrűbben történő juheladásokat az uralkodó takarmányszűkének is hajlandó tulajdonítani; de tekintve, hogy a gyapjúárak 5—6 év óta csakugyan rémítő csökkenése már Németországban is — hol a mezei gazdaság nem sínylik a fennebb említett gabna-túltermelési egyoldalúságban — a juhtenyésztés sorsa felett a legkomolyabb vitákat idézte elő, nálunk, hol a kellő mértéken alul álló állattenyésztés bármely fogyásától még inkább kell őrizkedni, s hol a juhtenyésztés mind magán gazdasági, mind közgazdászai viszonyaink szempontjából különösen kiváló ügyelmünket érdemli meg, s a kérdés, hogy a tengerentúli nagyszerű gyapjútermelés által előidézett árcsökkenés ellen mitevő legyen a magyar gazda is, valóban igen is jogosult, s az orsz. Magyar Gazd. Egyesület beható vizsgálatára nagyon is méltó. Szerencse, hogy viszonyaink közt a kérdés könnyebben megoldható, mint német testvéreinknél, hol a drágább földre, az intenzívebb, tehát költségesebb gazdálkodásra, s az újabb időben elhamarkodott átváltoztatására a finom juhtenyésztésnek durvább tömegirányává, az ausztráliai és délamerikai óriási gyapjutermelés hasonlíthatlanul súlyosabban hat, mint a mi extensivebb s átalános nyári legeltetéssel járó gazdálkodásunk gyapjutermelésére, mely azonkívül még azon tenyésztési tömegirány által nem is kapatott el oly nagy mértékben. A németek a son tengeren túli gyapjú verseny előidézte csapás ellen eddig három segédmód közt haboztak. Voltak, kik a juhtenyésztés teljes abban hagyását s leginkább ..Sarvasmarhával való pótlását tanácsolták; voltak mások, kik a husjuh-faj — főleg az angol south down-fajnak átalános behozatala mellett harczoltak, s voltak végre, kik csakis az elhagyott legfinomabb, a tengeren túli államok éghajlata alatt nagyban nem termelhető gyapjú előállítására való visszatérésben keresték egyedül a boldogulhatást, — azon csekély, s a mai napi felvilágosodottabb közgazdászati nézetek által csakhamar elnémított töredéket it nem is említve, mely az ausztráliai gyapjú verseny ellen védvámok után sóvárgott. A német gazdák és erdészek legutóbb Boroszlóban tartott gyülekezetén, hol e kérdés szintén ki volt tűzve a tanácskozás egyik főtárgyául, a többség a legfinomabb gyapjú termelésére való visszatérés mellett nyilatkozott, de nem hiányoztak a halfaj elfogadása mellett főleg az éjszaki, a tengeri közlekedéshez közelebb eső tartományokra nézve jól indokolt felszólalások sem. S csakugyan, tekintve Németország kivált éjszakibb részének gazdálkodási módját, marhájának csaknem egész éven át az istállón tartását, biztos takarmánytermését, húsfogyasztási s kereskedelmi viszonyait, magunk is hajlunk azon meggyőződéshez, hogy ott, a költségesebb tartás mellett, a korai fejlődésű, a mindig egyforma és bő táplálást tömeges jó hússal fizető angol south down s hozzá hasonló vagy belőle származó fajok inkább vannak a maguk helyén, mint a még oly tökéletes gyapjúja mellett is csekélyebb pénzbevételt eredményező, s e hiányt csak táplálkozási nagyobb igénytelensége s extensiv legelő-gazdasággal teljes megelégedése által bőven kipótló finom merino-juh, s hogy tehát Németországban, mindinkább fejlődő intensiv gazdasági és közgazdászai viszonyainál fogva, a legfinomabb gyapjutermelés vidéke évről évre szűkebb határok közé fog szorulni, s végre talán csak Sziléziára s egynémely déli tartományra fog szorítkozni. Nem így nálunk. Itt csak kivételképen van talán néhány igen kedvezően fekvő, s nagy anyagi és értelmi tőkével kezelt kisebb terjedelmű gazdaság, mely marhatartását úgy intézhetné, hogy a legeltetést inkább csak a marha testi mozgására tekintve szükségesnek, azt majdnem egész éven át kész takarmánynyal képes volna bőven s egyformán eltartani, s ily tartás által azon kívánatos fajtulajdonságokat kiképezni vagy csak fentartani is, melyek ama magas fejlettségű húsfajokat egyedül teszik oly gazdagon jövedelmezőkké, t. i. a korai fejlődést, a hústermelésre kitűnően alkalmas szabatos testalkatot, a nagy szaporaságot s a könnyű és gyors hízást. Mi még hosszú évek során kiválólag gabnatermelő ország maradunk, kényszerítve lévén erre éghajlatunk és földünk minősége által is némileg, de leginkább tőkepénzszegénységünk, értelmiségi állásunk, geographiai helyzetünk, szóval összes közgazdászai létünk folytán. Ily állásban nekünk még juh kell, mely a sok szalmát mégis némi haszon mellett trágyává átváltoztassa; mely tarlóinkon, ugarainkon, erdei legelőinken magát jól érzi, s azok növényzetéből is teremt egy kis pénzt; nekünk edzettebb, igénytelenebb juh kell, melynek főterménye egyúttal a lassúbb kereskedelmi forgalmat, a távol és költségesebb szállítást eltűri, é s ily juh nálunk a raczka és a magyar faj, mely némely vidékeink s gazdaságainkra nézve egyedül megfelelő juhfaj; de ily juh főkép, s birtokaink nagyobb része számára a merino, mely mind életszükségeire, mind hasznosítására nézve egyenes ellentéte a nyugati országok mesterségesen kiképezett hústermelő fajainak, mikkel egyébiránt azon tulajdonságra nézve megegyez, hogy ugyanazon arányban sülyed a főhaszon, a gyapjú tekintetében, ha mellékhasznát, a húst fokozni akarjuk, mint sülyed ama húsfaj főhaszna, a húsos testalkat, ha mellékterményét, a gyapjút finomítani s a merinóéhoz hasonlóbbá tenni törekszünk. E két hasznosítási mód magasb fokát tehát, s ezt a gazda ne feledje el soha, úgy zárja ki egymást, mint a szarvasmarhánál a legbővebb tejelés kizárja a legtökéletes, igavonó tehetséget. Mi tehát Magyarországban nem lévén a fennebbiek szerint képesek, a nálunk is már növekedő hússzükségletet juhhúsban fedezni, kétszeresen iparkodjunk szarvasmarha- és sertéstenyésztésünket minden módon emelni, termelve juhainkon kiválókép gyapjút, de az ezt véleményező bizottság egyhangú nézete szerint csakis finom s oly tökéletes és nemes gyapjút, amilyent a tengerentúli államok termelni nem képesek. Az ily gyapjú termelésének hazája pedig Európában most már mindinkább szűkülvén, fogyasztása ellenben máris ismét növekedvén, a finom merino-tenyésztés arányos és kellő jövedelmezése sem gerjeszthet többé alapos aggodalmat. Czilbert Róbert, mint a bizottság tollvivője. 2