Gazdasági Lapok, 1870 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1870-01-02 / 1. szám

lépések ellen egyedül hatnak, habár lassúbb, de biztos sikerrel. A tanácskozásunk tárgyául kitűzött kérdésben egyéb­iránt, különösen a gyapjú árának leszállásában kerestetik fő oka azon sajnálatos jelenségnek, miszerint a gazdák ju­­haikat tömegesen kezdik eladogatni. E véleményt a bizott­ság nem osztja ugyan egész kiterjedésében, mivel az ez idén talán sűrűbben történő juh­eladásokat az uralkodó ta­­karmányszűkének is hajlandó tulajdonítani; de tekintve, hogy a gyapjúárak 5—6 év óta csakugyan rémítő csök­kenése már Németországban is — hol a mezei gazdaság nem sínylik a fennebb említett gabna-túltermelési egyolda­lúságban — a juhtenyésztés sorsa felett a legkomolyabb vitákat idézte elő, nálunk, hol a kellő mértéken alul álló állattenyésztés bármely fogyásától még inkább kell őriz­kedni, s hol a juhtenyésztés mind magán gazdasági, mind közgazdászai viszonyaink szempontjából különösen kiváló ügy­elmünket érdemli meg, s a kérdés, hogy a tengeren­túli nagyszerű gyapjú­term­elés által előidézett árcsökkenés ellen mitevő legyen a magyar gazda is, valóban igen is jogosult, s az orsz. Magyar Gazd. Egyesület beható vizsgálatára nagyon is méltó. Szerencse, hogy viszonyaink közt a kérdés könnyeb­ben megoldható, mint német testvéreinknél, hol a drágább földre, az intenzívebb, tehát költségesebb gazdálkodásra, s az újabb időben elhamarkodott átváltoztatására a finom juhtenyésztésnek durvább tömegirányává, az ausztráliai és délamerikai óriási gyapjutermelés hasonlíthatlanul súlyo­sabban hat, mint a mi extensivebb s átalános nyári legelte­téssel járó gazdálkodásunk gyapjutermelésére, mely azon­kívül még azon tenyésztési tömegirány által nem is kapa­­­tott el oly nagy mértékben. A németek a son tengeren túli gyapjú verseny előidézte csapás ellen eddig három segédmód közt haboztak. Voltak, kik a juhtenyésztés teljes abban hagyását s leginkább ..Sarvasmarhával való pótlását tanácsolták; voltak mások, kik a husjuh-faj — főleg az angol south down-fajnak áta­lános behozatala mellett harczoltak, s voltak végre, kik csakis az elhagyott legfinomabb, a tengeren túli államok éghajlata alatt nagyban nem termelhető gyapjú előállítá­sára való visszatérésben keresték egyedül a boldogulha­­tást, — azon csekély, s a mai napi felvilágosodottabb köz­­­gazdászati nézetek által csakhamar elnémított töredéket it nem is említve, mely az ausztráliai gyapjú verseny ellen védvámok után sóvárgott. A német gazdák és erdészek legutóbb Boroszlóban tartott gyülekezetén, hol e kérdés szintén ki volt tűzve a tanácskozás egyik főtárgyául, a többség a legfinomabb gyapjú termelésére való visszatérés mellett nyilatkozott, de nem hiányoztak a halfaj elfogadása mellett főleg az éjszaki, a tengeri közlekedéshez közelebb eső tartomá­nyokra nézve jól indokolt felszólalások sem. S csakugyan, tekintve Németország kivált éjszakibb részének gazdálko­dási módját, marhájának csaknem egész éven át az istállón tartását, biztos takarmánytermését, húsfogyasztási s keres­kedelmi viszonyait, magunk is hajlunk azon meggyőző­déshez, hogy ott, a költségesebb tartás mellett, a korai fej­­lődésű­, a mindig egyforma és bő táplálást tömeges jó hús­sal fizető angol south down s hozzá hasonló vagy belőle származó fajok inkább vannak a maguk helyén, mint a még oly tökéletes gyapjúja mellett is csekélyebb pénz­bevételt eredményező, s e hiányt csak táplálkozási nagyobb igénytelensége s extensiv legelő-gazdasággal teljes meg­elégedése által bőven kipótló finom merino-juh, s hogy te­hát Németországban, mindinkább fejlődő intensiv gazda­sági és közgazdászai viszonyainál fogva, a legfinomabb gyapjutermelés vidéke évről évre szűkebb határok közé fog szorulni, s végre talán csak Sziléziára s egynémely déli tartományra fog szorítkozni. Nem így nálunk. Itt csak kivételképen van talán né­hány igen kedvezően fekvő, s nagy anyagi és értelmi tő­kével kezelt kisebb terjedelmű gazdaság, mely marhatar­tását úgy intézhetné, hogy a legeltetést inkább csak a marha testi mozgására tekintve szükségesnek, azt majdnem egész éven át kész takarmánynyal képes volna bőven s egyformán eltartani, s ily tartás által azon kívánatos faj­­tulajdonságokat kiképezni vagy csak fentartani is, melyek ama magas fejlettségű húsfajokat egyedül teszik oly gaz­dagon jövedelmezőkké, t. i. a korai fejlődést, a hústerme­lésre kitűnően alkalmas szabatos testalkatot, a nagy sza­­poraságot s a könnyű és gyors hízást. Mi még hosszú évek során kiválólag gabnatermelő ország maradunk, kényszerítve lévén erre éghajlatunk és földünk minősége által is némileg, de leginkább tőkepénz­­szegénységünk, értelmiségi állásunk, geographiai helyze­tünk, szóval összes közgazdászai létünk folytán. Ily állás­ban nekünk még juh kell, mely a sok szalmát mégis némi haszon mellett trágyává átváltoztassa; mely tarlóinkon, ugarainkon, erdei legelőinken magát jól érzi, s azok nö­vényzetéből is teremt egy kis pénzt; nekünk edzettebb, igénytelenebb juh kell, melynek főterménye egyúttal a las­súbb kereskedelmi forgalmat, a távol és költségesebb szál­lítást eltűri, é s ily juh nálunk a raczka és a magyar faj, mely némely vidékeink­ s gazdaságainkra nézve egyedül megfelelő juhfaj; de ily juh főkép, s birtokaink nagyobb része számára a merino, mely mind életszükségeire, mind hasz­nosítására nézve egyenes ellentéte a nyugati országok mesterségesen kiképezett hústermelő fajainak, mikkel egyébiránt azon tulajdonságra nézve megegyez, hogy ugyanazon arányban sü­lyed a főhaszon, a gyapjú tekinte­tében, ha mellékhasznát, a húst fokozni akarjuk, mint sü­­lyed ama húsfaj főhaszna, a húsos testalkat, ha mellékter­ményét, a gyapjút finomítani s a merinóéhoz hasonlóbbá tenni törekszünk. E két hasznosítási mód magasb fokát te­hát, s ezt a gazda ne feledje el soha, úgy zárja ki egy­mást, mint a szarvasmarhánál a legbővebb tejelés kizárja a legtökéletes, igavonó tehetséget. Mi tehát Magyarországban nem lévén a fennebbiek szerint képesek, a nálunk is már növekedő hússzü­kségletet juhhúsban fedezni, kétszeresen iparkodjunk szarvasmarha- és sertéstenyésztésünket minden módon emelni, termelve juhainkon kiválókép gyapjút, de az ezt véleményező bizott­ság egyhangú nézete szerint csakis finom s oly tökéletes és nemes gyapjút, a­milyent a tengerentúli államok termelni nem képesek. Az ily gyapjú termelésének hazája pedig Európában most már mindinkább szűkülvén, fogyasztása ellenben máris ismét növekedvén, a finom merino-tenyésztés arányos és kellő jövedelmezése sem gerjeszthet többé alapos aggo­dalmat. Czilb­ert Róbert, mint a bizottság tollvivője. 2

Next