Gazdasági Lapok, 1870 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1870-10-09 / 41. szám
Pest 1870. October 9. XXI. évfolyam II fele GAZDASÁGI 1AP 0 A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelennek e lapok a „Kertészgazdá“-val együtt minden vasárnap 2*jt tömött íven. Előfizetési díj a két lapra, egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. o. é. Külön a „Kertészgazda“ ára egész évre 4 forint. Szerkesztőség : a M. Gazd. Egyesület köztelkén (üllői út 12. szám), hova a tudósítások s egyéb levelek is intézendők. Múlt hó végével az évnegyedes előfizetés letelvén, hogy a jövő október—decemberi évnegyed számait megszakítás nélkül küldhessük, tisztelettel kérjük a t. közönséget, szíveskedjék a megrendeléseket [okt.—decemberi folyamra 2 frt Sokrral] minél előbb megtenni. Az 1-ső számtól kezdve szintén egész évi teljes folyammal is szolgálhatunk. ___ ___ Marha tenyésztésünk emeléséhez. Annyiszor lett már tapasztalva marhatenyésztésünk elmaradottsága, felhozva azon tényezők, melyek hanyatlását előidézték és azon okok, melyek kifejlődését gátolják, hogy csak ismétlésbe esném, ha mindezeket bővebben akarnám részletezni. Tény az, hogy marhatenyésztésünk sem mennyiség, sem minőségileg nem felel meg óhajunknak; és ha igaz, hogy virágzó marhatenyésztés nélkül nem lehet virágzónak mondani egy ország gazdasági állapotát sem, akkor nemcsak kívánatos, hanem nagyon szükséges is volna hazai marhatenyésztésünk ügyét komolyan felkarolni és azt lehetőleg előre segíteni. És úgy látszik, hogy ezen felfogás gazdaközönségünknél általános mert mindenütt halljuk panaszolva felemlíteni marhatenyésztésünk jelen állapotát, halljuk azon óhajt kifejezni , hogy bár jobbra fordulna az ! De találkozunk tényleges kísérletekkel is ez irányban; csakhogy nekem úgy látszik, mintha nem volnánk tisztában az elérhető cél, az okszerűen követendő iránynyal. Tapasztalván, hogy hazai fajunk tenyésztése nem igen jár haszonnal, hogy az nem felel meg a tejhaszon iránt növekedett igényeinknek, figyelmünk, óhajunk leginkább csak azon fajok felé fordult, melyek az utóbbi időkben, a nagy világkiállításokon tűntek ki, s úgy látszik, hogy elfelejtettük komolyan megfontolni: váljon ezen kitűnő, de a mieinktől egészen ellenkező viszonyok közt fejlődött állatok nálunk is sikerrel tenyészthetők-e? — Pedig más vidékekről beszerzendő gazdasági állatoknál mindig szem előtt kellene tartani azon tapasztalatot, hogy gazdasági állataink testi fejlődésükben, szervezetükben és tulajdonaikban mindig a helyi befolyásokhoz alkalmazkodnak ; hogy az állatok, melyek merőben ellenkező viszonyok közé hozatnak, ha már nem is esnek áldozatul ily erőszakos kisérletnek, lassan kint engednek a külbefolyásoknak s ivadékaikban többé kevésbé átváltoznak. Utóbbi időkben ugyszólván divattá vált marháinknál a lehető legnagyobb tejhasznot szem előtt tartani, azért halljuk oly sokszor a hollandi tehenet mint vágyaink netovábbját emlegetni. Nézzük egy kissé közelebbről, váljon jogosult-e ezen törekvés ? Részemről úgy vagyok meggyőződve, hogy Magyarország nagyobb része nincs hivatva tej-, vaj- és sajttermelésre, éspedig azért nem, mert climatikus talajviszonyaink igen szűk mértékben nyújtják azon tényezőket, melyek bő tejelválasztásra hatnak. Hasonlítsuk csak össze azon országokat, hol jelentékeny a tejtermelés, hol otthon érzik magukat a legbővebben tejelő fajok: Anglia örökké zöld pázsitját, Németalföld dús fűtermő lápjait s mindkettőjük nedves és mérsékelt égalját, Svájcz páratlan legelőit, Németország sikeres takarmánytermelését — a magunk kopár legelőivel, melyek csak tavasz elején zöldellenek, a mi aránylag kevés takarmányunk inkább tömör mint nedvdus tulajdonával, szeles, száraz időállásunkkal, forró nyarainkkal, a mérsékletnek nagymérvű, sokszor rögtöni változásaival, és be kell hogy ismerjük, miszerint nálunk a viszonyok csakugyan nem kedveznek a tejtermelésnek. Mindezeket tekintve, nem lehetek tehát barátja azon iránynak, mely marhatenyésztésünk emelését czélozva, egyre csak a maga viszonyai közt különben oly kitűnő hollandi fajt tartja szem előtt. Mondhatná valaki, hogy ez mind csak elmélet, hogy legjobban szeretnénk hinni saját, itthon szerzett tapasztatainknak. Valóban kívánatos is volna, ha azon tenyésztők, kik már évek óta foglalkoznak a behozott hollandi tehénfajjal, őszintén bevallanák, hogy az, itt ellett első és második ivadékaiban is megőrizte-e az eredeti tejelő képességet? megadják-e ezek itt nálunk is a 4000 szezén fölüli évi átlagot? Azonban emély hallgatást is lehet magyarázni, de nem a kísérlet sikere mellett. Amit e faj körül magam tapasztaltam, az mindössze is nem sok. Ismerek egy tehenészetet, melyenek fő czéljai :Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat Előfizethetni Pesten : a szerkesztőségnél, a köztelken, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken: minden m. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben.