Gazdasági Lapok, 1871 (23. évfolyam, 1-51. szám)

1871-01-01 / 1. szám

2 ■ felölelje. Ugyan azért, a­midőn Excellentiádnak ez érdem­­beni hazafias buzgóságáért hálás elismerésünket kifejezzük, egyszersmind örömmel megragadjuk az alkalmat, hogy úgy a kérdéses emlékiratra, mint más közgazdászati reformokra nézve is véleményünket röviden kifejtsük. Kétséget nem szenved, hogy a mű­ipar felvirágzása hazánkban még csak egy távol jövő homályában fekszik, mert bármily gazdagon dotáltassék, s ennek következtében bármily eredmén­y-dúsan működjék is az országos műegye­tem, még­is kedvező politikai conjuncturákon, kedvező vám és kereskedelmi viszonyokon kívül, évek hosszú sora kíván­tatik ahhoz, hogy hazánkfiai kellő számmal műiparosokká képeztessenek, hogy továbbá az anyagi jólét s avval együtt a szükséges nagy tőkék megteremtessenek, és hogy végre mindenféle iparvállalatok ne csak keletkezzenek, de gyümöl­csözőig fenn is áll­hassanak. A miért is hazánk még hosszú időre túlnyomóig a mezei gazdászatra lévén utalva, ennek virágzó állapotától van nemcsak a földbirtokos és a gazdasággal foglalkozó munkás­osztálynak, de a mostani iparos és kereskedő osztálynak, sőt magának az államnak pénzügyi jóléte is föltételezve, elengedhetlen és elodázhatlan kötelmévé vált úgy az egyes értelmes gazdáknak és gaz­dasági egyleteknek, mint magának a törvényhozásnak és államkormánynak is, minden alkalmas eszközt és emellyüt fölhasználni, hogy hazánkban a szakért­elmen ala­puló gazdasági ipar hova előbb meghonosíttassék és szétterjesztessék. E czél elérését eszközük nézetünk szerint egyrészről a gazdasági tanintézetek, más részről pedig a tudo­mány alapján álló magán­gyakorlati gazdaságok és helyesen szervezett nyilvános mint­a­ gazdaságok; de csak akkor biztosan és maradandóig, ha mind az el­méleti, mind a gyakorlati irány együttesen fölkaroltatik; mert ha egyoldalúig csak az elmélet gyámolíttatnék, akkor ennek közhasznú hatása csak késő jövőben lenne észlelhető; ha ellenben csak a gyakorlati téren működnénk, ez eset­ben nélkülözné gazdászatunk az öntudatosságot, okszerű­séget és önállóságot, mely nemcsak utánoz, példa után in­dul, de maga is alkot és tovább halad. Ennélfogva: Valóban hálára kötelező a hazai kormánynak azon nemes és hazafias gondolkodása, melynél fogva az ország különböző vidékein gazdasági tanodák létrehozásán buz­­gólkodik. Megfoghatlan e mellett csak az lenne, ha a ter­mészet által dúsan megáldott s ugyan azért a hazai terme­lés főtényezőjét képező, de a gazdasági kulturának még vajmi alacson­yokán álló alföldünkről ezen­túl is megfeledkeznék, mert habár igaz, hogy az alföldi gazdák fiai előtt is nyitva állanak a fennálló gazdasági tan­intézetek ajtai, de ha tekintetbe veszszük a magyar gaz­dának eddigi, ha nem is ellenszenvét, de mindenesetre cse­kély hajlamát a gazdasági szakismeretek elsajátítása iránt, azt hisszük, hogy időszerű lenne őket, a per exellen­­t­­­á­m gazdákat, saját tűzhelyüknél fölkeresni, s e nemes csalétek nyújtásával a gazdasági tudománynak meghódítani. Úgy vagyunk tehát meggyőződve, hogy alföldünk­nek mindenek­előtt gazdasági tanodára van mellőzhetlen szüksége, oly tanintézetre, mely két irányban és két kü­lön álló tanfolyammal működnék a gazdasági ismeretek terjesztésében. Tudni­illik az egyikben taníttatnának a minden gazdászathoz tartozó magas­ tantárgyak a na­gyobb földbirtokosok, nagyobb bérlők és gazdatisztek, a másikban pedig a gyakorlati gazdászatnak és segéd ta­nainak elemei, a kis­birtokosok és az oly­annyira fontos és szükséges más­oros gazdák kiképzésére. Ezen intézettel alapja vettetnék Alföldünk rónáin a szellemi és anyagi fejlődés biztos jövőjének, s a pozitív ismereteken nyugvó szilárd meggyőződésnek; sikerülne lassan kint a jelen, legjobb esetben jóakaró, de csak puszta empúriából eredő, és legtöbb esetben áldott talajunkat végkimerülés veszélyével fenyegető gazdálkodásunkat meg­szüntetni, és helyébe a tudomány elvein és ratióján sarkalló váltó gazdasági rendszert behozni. Azonban tagadni nem lehet, hogy a gazdasági tano­dák közrehatása, noha biztos és állandó, de tekintve el­maradottságunkat, és tekintve azon napról napra nagyobb aggályt gerjesztő veszélyeket, melyek népgazdászatunkat a most dívó zsaroló rendszer mellett fenyegetik, az okszerű gazdálkodás gyors meghonosítására nem elegendő! Ezt fölismerve és buzdíttatva Excellentiádnak hoz­zánk intézett megtisztelt fölhívása által, mulaszthatlan ha­zafias kötelességünknek ismerjük Excellentiád becses figyel­mét még más oly fontos tényezőkre is fölhívni, a­melyek nézetünk szerint alkalmasak arra, hogy életbe lépésükkel egyrészről a hazai összes földmivelésnek egyszerre egy hatalmas lökést adjanak, és azt egy magasabb dicsövetett talapzatra emeljék, — másrészről pedig a tanodák áldásos működését támogassák, azok sikerét fokozzák és a tudo­mány tényleges értékesítésével kiegészítsék. Ily tényezők közt egyletünk különösen hármat sze­melt ki — mint olyat, mely kiválóan lenne hivatva gazda­sági kultúránknak széles mérvű és haladéktalan lendületet adni. Az első, kétségtelenül legnagyobb horderejű és számos más reformot magában foglaló, sőt azt már a priori fölté­telező intézmény lenne nézetünk szerint az, ha a törvény­­hozás által egy önálló s az összes hazai földmivelő érde­kek élére állítandó földművelési minisztérium alkottatnék. Azt hisszük fölösleges lenne ezen országos intézmény alkotásának akár elvi hivatását e helyen részletezni, akár pedig kiszámíth­atlan­­ következményű közhasznúságát bizonyítani akarni. Ha minden jól rendezett államban minden kiváló országos érdek külön gondozásban része­sül, váljon halasztható-e tovább, hogy hazánkban is, melynek súlypontja földmivelésében rejlik, és a­melynek úgy a szoros értelemben vett gazdászata, mint ipara, ke­reskedelme s államháztartása, sőt irodalma is, tehát összes szellemi és anyagi jóléte amannak jólétéről föltételeztetik és ennek emlőiből szívja legfőbb táperejét, nélkülözze azon országlási közeget, mely az összes hazai nemzetgazdászati érdekek magaslatán állva, itt életszervezetük minden szá­lait kezében egyesítve, és értelmes orvos, gondosan ápoló hű anyaként minden érlüktetését megfigyelve, ernyedetle­­nül hasson, serkentsen, segélyezzen és kezdeményezzen a körülményhez és a szükséghez képest. Mi tehát egy önálló és kizárólag földműve­­lésünk viszonyaival foglalkozó ministéri­­umnak életbehívását gazdasági iparunk biztos pro­­­­speratiojának életföltételéül tekintjük. És ezt annál is inkább, miután úgy vagyunk meggyőződve, hogy egy második tényezőnek, melyet az okszerű földmivelésnek gyakorlati útán leendő behozatala tekintetében vélünk elérendőnek, biztos sikere is egy külön földmivelési ministériumnak­­ fölállításától, s ennek következtében az összes állami és

Next