Gazdasági Lapok, 1871 (23. évfolyam, 1-51. szám)

1871-03-26 / 13. szám

Fest, 1871. mártius 26. r, o 13 .* a XXIII. évfolyam I. fele. A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. GAZDASÁGI LAPOK !Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.«­­ Megjelennek e lapok minden vasárnap­­i tömött Szerkesztőség.­­ Előfizethetni Pesten , a szerkesztőségnél, a köz-I­­vén. Előfizetési dij: Egész évre 10 fit, fél évre a M. Gazd. Egyesület köztelkén telken, vagy a könyvkereskedésekben 5 frt, negyed évre 2 fit 50 kr o. é. (üllői ut 12. szám), hova a tudósítások s egyéb Vidéken , minden m. kir. postahivatalnál, a szer-Lapjaink hirdetéseket is közölnek, levelek is intézendők vesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Levelek a szőlőből. VI. Pest, 1871. mart. 25. Kedves barátom! Fölveszem a múlt levélben megszakított fonalat, s elmondom neked, hogy minden oldalú megfontolás után a szőlőmben foganatosítandó javításokra nézve miben állapodtam meg. Volt időm hozzá elég a nyári hónapokon át, hogy az ősz és tél beálltáig magamat véglegesen elhatározzam. A döntések és tőkeültetések általi javításhoz, daczára a vinczellérem részéről felhozott eredményeknek, megvallom, nem volt hajlamon, noha én 1861-ben még csak ujoncz szőlész valék, s leendő feladatomról csak annyit tudtam, a mennyit az ember szorgalmas olvasgatás által elméletileg magáévá tehet. Fokozá különösen ez idegenkedésemet Klauzálnak határozott nézete, mely nála ép úgy a tudomány, mint a tapasztaláson alapult. Tíz esztendei munkálkodással előzött ő meg engemet, és pedig épen a kistétényi hegyen, szava tehát előttem nagy nyomatékkal birt. De másrészt meg, őszintén bevallva, fáztam attól is meg­lehetősen, hogy a régi szőlőt, ha­bár az nagyban el is volt pusztulva, rögtön hányassam ki s teljesen újból ültessek mindent. Ezen gyökeres eljárástól részint a kiadások nagysága s rögtöni­­sége tartóztatott vissza, részint pedig az, hogy ilyképen járva el, sok éven keresztül borom se leendett. Bort is akartam én ter­melni és kezelni mielőbb, s megalapítani ez által hitelét az idő­vel sommásabban kirondott boraimnak. Mindezen tekinteteket latba vetve, abban állapodtam meg elvégre, hogy miután puszta telkeim a promontori határban amúgy is bőségesen voltak, mindenekelőtt ezeknek beültetéséhez látok; a kistétényi határban levő szőlőmnek pedig csakis a leg­­roszabb részeit hányatom ki fokozatosan. Közép állást foglaltam e szerint a közt, a­mit egyrészt Klauzál barátom, másrészt pedig pusztán az empíria embere, a régi vinczellér ajánlott. így gondoltam, lesz borom mindjárt az első évtől kezdve, s lesznek pár év múlva újból alkotott szőlőim is. Kidobni aztán mindent, a­mi régi, akkor indulhatok, ha majd az új ültetések teremnek legalább is annyit, mint a­mennyit kezdetben az összes régi szőlők adtak. Azóta, hogy ezen megállapodást elfogadtam, tíz év folyt le, s én, kedves barátom, nem bántam meg, hogy ezen az úton indultam feladatom megoldásához. Igaz, hogy ez az út hosszas; igaz, hogy az eredmények bevárása egy kissé unalmas; azonban elkerültem ilykér a tömeges kiadásokat, s közvetítettem inkább az időnek viszontagságait is, s elvégre anyagot is nyertem, mely­lyel szaporodó boraim számára az eladást előkészíthettem. És ámbár munkálkodásom megkezdésétől mostanig már tiz év folyt le, az átalakítás műve szőlőmben még ma sincs teljesen befejezve. Felosztásom szerint ehez még 2—3 év kell, akkor azonban meg leend oldva a nehéz feladat annyira, hogy a régi szőlőnek és tőkéknek hírmondója se lesz. Meg levélt állapodva a követendő eljárásra nézve, tanulmá­nyozni és felismerni kezdettem a szőlőmben előforduló fajokat, jó és rosz tulajdonságaik szerint. Tettem ezt azért, hogy az uj ülte­tések foganatosításánál ez érdemben magammal már tisztában legyek. A bor, mely szőlőmben termett, mások állítása szerint a hegynek egyik legkitűnőbbikének tartatott. Ha tehát a csekélyebb értékű fajokat az uj ültetéseknél mellőzöm, s veszem csak a legjelesebb fajokat, gondoltam, hogy boromnak jelességben csak fokozódnia lehet. Ez volt vezér­nézetem a létező fajokat illetőleg. Már midőn szőlős gazdának felcsaptam, tudtam azt, hogy az egyes fajoknak megvan az ő absolut értékük; azonban tudtam azt is, hogy ezen érték nagyban módosul a helybeli befolyások által. Nem tarthattam tehát feladatomnak, mert ehez az élet vajmi rövid, hogy mindenféle nagyhírű fajtát először is kipróbál­jak, és csak azután intézzem az újbóli ültetést a tettleg bebizo­nyulandó legjelesebb fajták alapján. Pár jeles idegen fajtát mind­azonáltal kezdettől fogva szándékom volt egy-egy szakaszon leg­alább nálam is próbára tenni, a mint hogy ezt utóbb a nagy és kis burgundival s a fehér ezerjóval meg is tettem. Saját régi szőlőmben a legelterjedtebb fajták a következők voltak: a fehérekből: 1) Mézesfehér (Hönigler); 2) ezüst­­fehér (Silberweisz); 3) juhfark (Langstingler); 4) zölddinka vagy muskotály (Grüner muskateller); 5) kisfehér, máskép Bálint (Klein­weisz); 6) lisztes-fehér (Mehlweisz); 7) fehér­ kadarka (Weiszer kadarka;­ 8) veresdinka vagy muskotály (Rother mus­kateller); 9) nagyfehér (Grobweisz). A fekete fajtákból ellen­ben leginkább előfordultak: 1) A kadarka; 2) a csókaszőlő (Kleinschwartz); 3) a fekete­ muskotály; 4) a kék fehér. A felhozott fajtákból az előfordulás tömegessége azon sor­ban fogyott, a­mint én a bemutatott fajtákat egymás után helyez­tem. Legtöbb volt tehát az első helyre jegyzett fajtából, kevesebb a második, s még kevesebb a harmadik, negyedik stb. helyekre jegyzettekből. Szórványosan néhány példányban az elsorolt fajtá­kon kívül volt még más fajta is szőlőmben akár­mennyi. Ezeket azonban, számuk csekélysége miatt, borom minőségére nézve döntő befolyásunknak nem tarthatván, neveiket föl sem is jegyeztem. 13

Next