Gazdasági Lapok, 1872 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1872-11-21 / 47. szám
Pest, 1872. november 21. AVIV. évfolyam II. tele. GAZDASÁGI LAPOK .4 MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat." Megjelennek e lapok minden csütörtökön 2 tömött ivén. — Előfizetési dij: Egész évre 10 forint, fél évre 5 forint, negyed évre 2 forint 50 krt. — Szerkesztőség: a M. Gazdasági Egyesület köztelkén (üllői ut 12. szám), a hova a tudósítások s egyéb levelek is intézendők. — Előfizethetni Pesten : a szerkesztőségnél a köztelken, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken : minden m. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. — A hirdetések elfogadtatnak : a szerkesztőségnél, a hirdetési kezelőségnél Paulay Józsefnél, báró Sándor utcza 20. szám, II. emelet 21. szám, és a külön ügynöknél: Pfanhauser A., Kloster-Neuburgban. Előfizetési felhívás a Gazdasági Lapok 1872. oktob.—decz. folyamára. 9/ A lapjaink homlokára tűzött „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat“ jelszóhoz hiven egyaránt fontosak levén előttünk a mezei gazdaság egyes ágai, lapjaink főrésze külön rovatozás nélkül mindannyira kiterjed, mint az orsz. Magyar Gazdasági Egyesület közlönye pedig az „Egyesületi közleményekben“ a központi és vidéki egyesületi működéseket, és Tárczánk a gazdasági életre érdekes eseményeket, kormányi és törvényhozási intézkedéseket, s kereskedelmi mozgalmakat kiséri figyelemmel. Megjelennek lapjaink hetenkint egyszer két tömött nagy ivén. Az előfizetési díj az eddigi: egy évre leírt, félévre 5 frt, negyed évre 2 frt 50 kr. o. é. Előfizethetni Pesten a szerkesztőségnél (Üllői út 12. sz. köztelek), vagy a szerkesztőséghez czimzett levelek, vagy postai utalványok által. Az idei első számtól kezdve még szolgálhatunk teljes példányokkal. Pesten, 1872. nov. 20. A „Gazd. Lapok“ szerkesztősége. Schweiz levelek. I. Gazdasági szemle. Tekintettel az európai culturállamok nemzetgazd. intézményeire, a gazdasági szakirodalom állására, az egyesületek és sokoldalú gazdatársulások működésére, a gazd. szak- és népoktatás menetére, tekintve továbbá társadalmi helyzetükre; a nemzetek érdekkölcsönösségének befolyását a közművelődés fejlődésére, anyagi előhaladásukra; a nagymérvű mezőgazda és műipari vállalatok hatalmas tényezőit anyagi érdekeik előmozdítására; a közlekedési eszközök szaporodására s nagyhorderejű jelentőségére ; a termelés és forgalom nevezetes nagyobbodására; honunk anyagi helyzete oly kedvezőtlen, melynek hatása állami s társadalmi viszonyainkban, főleg közgazdasági intézmények s jelenségeknél, közműveltségi állapotunkban nyilvánul. Meglehet, szigorú oldalról fogtam fel e fontos kérdést, azonban komoly érvekkel támogatva a gyakorlati élet elveivel megegyező úton törekszem — igénytelen nézeteimet közölni. Habár bölcs belátással, s mély tapintattal állítunk fel valamely elvet vagy tant, mely a közjogi intézményekben lényeges mozzanatot képezne, társadalmi helyzetünkre vagy anyagi érdekeinkre nevezetes befolyással birna; ezen theória erkölcsi ereje mindaddig bizonytalan, mig közfelvilágosodottsággal nem találkozik, mely annak tudományos és gyakorlati becsét megítélni, benső értéket felfogni nem képes ; physikai ereje annnál kevésbbé lehet, mert nem lesz tere, melyen a megalapítandó anyag gyökeres természetetet nyerne. Ez esetben mivelődési vagy bármely fontosabb kérdésnél felállítandó elvek hatása az illető nép miveltségi fokától függ, vagyis biztos sikere, indokolt fontossága csak akkor lesz, ha közelismeréssel találkozva tettleges érvényre jut, mely körülménynél következetesen tekintetbe jön a kivitel minősége s eredménye, ugyanis a megértett czél ne csak egyesek, hanem az összes által és jól követve legyen. Erre nézve fősúlyt természetesen az alsóbb fokú miveltségre kell fektetni, s ha szem elől tévesztjük e pontot, czéljának biztos és általános sikeréről a még oly lángelmés férfin, vagy önálló testület, kormány legszebb s leghasznosabb eszméi mellett sem álmodozhatik. Ne a népnek érettebb körében mozogjunk folytonosan, hanem igenis különösen ott, hol józanság s felvilágosodottság hiányzik ; ott keltsük fel a szunnyadó erőket, érdekeltséget, tetterőt a magános közjónak; iparkodjunk legjobban példával hatni, csakis ez után irthatjuk ki a szellemi tengés kóros nyomait, mely tápot a homály s tétlenség ragályos gyökerén nyer, ezáltal teremthetünk erőt és irányt a cultura beteg ereiben, hogy nagyszerű eszméje egészséges testté épüljön ! Honunkban vajmi szükség van erre, s arról a legfőbb és sajnos igzságot „gazdászati viszonyainkban“ találjuk. Állami szervezet kökélyessége, nemzetgazda épületesség nem képzelhető helyes gazdászati alap nélkül, mivel az előbbi működtetéséhez s felállásához, az utóbbi létesüléséhez alapanyagot csak a gazdászati tevékenység juttat, a mozgalom életerét képezi ez s minősége szabályozza a közjó érdekeit. Gazdászati viszonyaink érdekképviselőjéül, közlőjéül a gazd. szakirodalmat tekintjük. Szánjunk rövid, de komolyabb áttekintést szakirodalmunk terén azon eredmény felett, melyet műköre kifejthet, s mely hasznosságának üdvös jeleit, élénk bizonyítékát adná. Kitűnő erőkkel találkozunk az ismeretterjesztők körében, áldozatkézség és buzdító szavak sem hiányoznak, de nem találunk közérdekeltséget, gazdasági tudományos művelődést a hivatottabbak körében is, még kevésbbé a köznép rokonszenvével, józan s praktikus nézeteivel, annál jellemzőbb ezeknél a gazdatevékenység silány, erőtlen természete, mit anyagi érdekeink alkalmi vagy valamely fontosabb kérdés fejtegetésekor érezhetünk; holott — fentebb közölt nézeteimre utalva — a nép alsóbb rétegeiben legyen vezérelvünk hatni, életerőt és képességet kelteni, mivelni. Hallottunk e tárgyban már remek beszédeket is, nagy tapin-47