Gazdasági Mérnök, 1884. január-december (8. évfolyam, 1-50. szám)

1884-09-16 / 37. szám

MeZŐGAZDASÁGI ÉS MŰSZAKI HETILABI Előfizetési d­­­­j : Bel­földre: Egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 1­2 frt 50 kr. — Egy szám ára 30 kr. — Külföld­re: Egész évre 12 frt. — Szerkesztőség és kiadóhivatal­­Budapest, IX. kerület, Csillafi­ utcza 8. de küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, úgy­szintén az előfizetések és hirdetések is. EGYSZERSMIND A TISZAVÖLGYI TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti és kiadja : Gonda Béla, magy. rd­­. ministeri főmérnök, műegyetemi m­. tanár. OLVASÓINKHOZ. Az őszi napokkal az intenzivebb szellemi tevé­kenység ideje is beköszöntvén, tisztelettel és biza-­ lommal kérjük lapunk nagyrabecsü­lt barátait, legye-­­ nek szívesek a Gazdasági Mérnök­öt közérdekű­­ közleményeikkel minél gyakrabban fölkeresni. A­ mezőgazdaság s főleg a gazdasági ipar s a tech-­ nikai szakma minden ágából szívesen fogadunk el úgy hosszabb értekezéseket, közérdekű felszólalásokat, mint különösen a gyakorlati élet terén szerzett tapasz­talatok, észleletek stb. leírását. Rajzokat szintén köszönettel fogadunk. A gazdasági versenyekről, kiállításokról, úgy­szintén a gazdasági egyesületek működéséről, vala­mint a nagyobb középítkezésekről hasonlóképen kér­jük a kimerítő értesítést. Tisztelt olvasóink érdekében külön rovatot nyitunk a birtok­eladások, bérletek és vételek számára, s előfizetőink e rovatban díj­mentesen igtathatnak be 3—4-soros hirdetményt. A jövő évi budapesti orsz. kiállításról társlapunk a Kiállítási Értesítő kimentő és alapos tájékozást nyújt, s e mellett kitűnő műipari, tudományos és művészeti czikkeket is közöl. — Előfizetőink bizo­nyára mindnyájan igénybe veendik azt a rendkívüli kedvezményt, hogy e lapot ez év végéig 4 forint helyett 1 frtért rendelhetik meg. Tisztelettel kér­jük azért mindazokat, a­kik még eddig nem küld­ték be a Kiállítási Értesítő­ért járó 1 frtot, legye­nek szívesek azt postafordultával megküldeni vagy ha netalán nem kívánják a Kiállítási Értesítőt járatni, legyenek szívesek az eddig küldött és elfogadott számokat visszaküldeni. Az előfizetési hátralékoknak szintén kérjük mielőbbi szíves beküldését. Végül értesítjük t. olvasóinkat, hogy a Gaz­dasági Mérnök, valamint a Kiállítási Értesítő is szept. 1-étől kezdve nem minden csütörtökön, hanem a hónap 1-én, 8-án, 16-án és 24 én jelenik meg. Védvám és szabad kereskedelem. 1. műveltség egyik ismertető jele egye­seknél, valamint nemzeteknél: az egy­mással megférő élni tudás;* azon megközelíthetőség, melyet idegen­ből kölcsönzött szóval tradtabilitásnak szoktunk nevezni. Egykor az emberek egy kecskebőrért, vagy egy ellopott tulokért évekig tartó háborút visel­tek, s nem olyan régen volt, hogy még mi is vissza ne emlékezhetnénk, mikor egy szándé­kosan vagy szándéktalanul kiejtett szó, vagy elmulasztott bók miatt, épen félmillió katona szállt a síkra, s több, mint félszázezer maradt halva a csatatéren. De váljon azon elégtételt nem szerez­hette volna-e meg száz közül legalább kilencz­­venkilenc­ esetben az úgynevezett megsértett fél, ha az ügyet a józan ész ítélőszéke elébe terjeszti? Hja! de épen itt van a bökkenő: a józan ész!? Már Descartes mondta volt, hogy az ég minden adományai közt egyes egye­dül a józan ész az, melyből senki sem kivon többet, mint a mennyi neki adatott, sőt min­denki meg van győződve, hogy csak neki ada­tott abból a legnagyobb adag. Ilyen kilátás mellett hát bizony nem igen lehet álmodozni azokkal, kik az örökbéké­ben hisznek, s úgy látszik, hogy az emberiség minden műveltsége daczára, s épen a sok külön­böző józan eszek következtében folytatni fogja újabb, meg újabb javított kiadásban, Nimród ősapánk hódító politikáját. A valódi műveltségnek tehát először is arra kellene törekedni, hogy a józan észt refor­málja, azt egyöntetűbbé képezze ki az emberek­ben ; erre pedig nézetem szerint a legegyenesebb út az lenne, hogy kedvezzen minden társadalom érdekeinek, ne állítsa szembe egyik érdekét a másikéval, s az emberi szenvedélyek által felvert hullámokat lehetőleg csillapítani, azokat simí­tani törekedjék. Csak ezen az úton közeledhet­nek a népek egymáshoz, csak kisebbrendű érde­keik feláldozása által köthetnek egymás közt messzire kiható szerződéseket, egy szóval csak egy igen nemes verseny kifejlődése által sze­rezheti meg a műveltség, a társadalom számára a kölcsönös engedékenység s méltánylás talis­­mánját. Hosszú munka, de nem utópia ez. Már maga a szó­­szerződés kölcsönös egyez­kedésnek felel meg, egyezkedni pedig csak akkor lehet, mikor a felek kölcsönös engedékenységre vannak disponálva. Ez pedig az érdekek helyes mérlegelésétől függ, és attól, milyen értéket bír a hatalmasabb állam az e q­u i­t­a­s és recip­rocitás elvei iránt, úgy látszik, hogy az európai nagyobb hatalmak közt fennforgó keres­kedelmi szerződések legutóbbi folyama sem ha­zudtolta meg ezen philologiai értelmezést. Tapasz­talhattuk csak nemrég is, a vám- és kereskedelmi szerződések tárgyalásánál, hogy mindegyik állam egyenlően erősnek érezve magát, tartott tőle, hogy az ellenfél egy s más vámczikk előnye által fölényt fog magának kivívni a kereske­delemben. De hát már anyira ment volna a bizalmatlanság a hatalmak közt, hogy teljesen elfeledték a régi jó franczia mondást: „vivre et laisser vivre“ ? Elég szomorú, de úgy van! És ha igaz az, a­mit a manchesteri iskola vezére C­o­b­d­e­n mondott, hogy a p­r­o­t­e­c­­tionista politika a com­munismus­­nak szülőanyja, akkor be kell vallani, hogy ugyancsak „a vela gonfia“ (kifeszített vitorlákkal) haladnak az európa államférfiak a communismus felé. Mióta Bismarck herczeg, mintegy öt évvel ezelőtt azon indokolás folytán, „quianominor leo“ a birodalom határain kitűzte a védvámos rend­szer lobogóját, Francziaország sem akar vissza­maradni, s most már Anglia is kedvet kapott a külföldi verseny ellenében, s ő is követni akarja a két hatalmas rivális példáját. Anglia! a historikus „free trade“ leghívebb bajnoka! Hanem Cobden még azt is hozzátette fennt­­idézett szavaihoz, hogy a szoczialisztikus ragály ellen az egyetlen s legsikeresebb gyógyszer a jó gazdasági tanok terjesztésében s gyakorlatá­ban áll, melyek egyszersmind a népek jólété­nek s biztosságának is valódi biztosítékot nyúj­tanak. De meg lehet másrészről, sőt kétséget sem szenved, hogy a nagy kanczellár ellenkezőleg a gyűlölt manchesteri iskola mesterével, épen a protekczionismusban találja Németországot 37 A 37-dik szám TARTALMA: CZIKKEK : Védvám és szabad kereskedelem. (Irta Bodola Lajos.) — Talajjavítás folyóbeli iszappal. (Lankolás száraz után.) — Aratógép­próba a kassai m. kir. gazdasági tanintézeten. (Irta Bukaresti B. János.) — Egy falusi kastély villamos világítása. — A fák alkalmazása sétá­nyokra és diszkertekbe. TALÁLMÁNYOK: Lapátos kerék hajlított vagy megtört lapátokkal. (Feltalálók: Sachsenberg testvérek, gépgyárosok Rosslauban.) — Újítá­sok állványkapcsolókon. (Feltaláló: Muth L. Berlinben.) — Kőolajlám­pák lángzóin tett újítások. (Feltaláló : Kumberg J. A. Szt-Pétervárott.) VEGYES KÖZLEMÉNYEK : Amerika gabonatermése ,és kivitele. — Dunai munkálatok Romániában. — Arany-utczák. — Tűzbiztos pa­piros. — Szélmotorok kiállítása. — Kocsitengelyek kenése. HIRDETÉSEK. A Gazdasági Mérnök szerkesztősége és kiadó­hivatala (Budapest, Csillag­ utcza 8. sz).

Next