Gazdasági Mérnök, 1884. január-december (8. évfolyam, 1-50. szám)
1884-09-16 / 37. szám
MeZŐGAZDASÁGI ÉS MŰSZAKI HETILABI Előfizetési dj : Belföldre: Egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 12 frt 50 kr. — Egy szám ára 30 kr. — Külföldre: Egész évre 12 frt. — Szerkesztőség és kiadóhivatalBudapest, IX. kerület, Csillafi utcza 8. de küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, úgyszintén az előfizetések és hirdetések is. EGYSZERSMIND A TISZAVÖLGYI TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti és kiadja : Gonda Béla, magy. rd. ministeri főmérnök, műegyetemi m. tanár. OLVASÓINKHOZ. Az őszi napokkal az intenzivebb szellemi tevékenység ideje is beköszöntvén, tisztelettel és biza- lommal kérjük lapunk nagyrabecsült barátait, legye- nek szívesek a Gazdasági Mérnököt közérdekű közleményeikkel minél gyakrabban fölkeresni. A mezőgazdaság s főleg a gazdasági ipar s a tech- nikai szakma minden ágából szívesen fogadunk el úgy hosszabb értekezéseket, közérdekű felszólalásokat, mint különösen a gyakorlati élet terén szerzett tapasztalatok, észleletek stb. leírását. Rajzokat szintén köszönettel fogadunk. A gazdasági versenyekről, kiállításokról, úgyszintén a gazdasági egyesületek működéséről, valamint a nagyobb középítkezésekről hasonlóképen kérjük a kimerítő értesítést. Tisztelt olvasóink érdekében külön rovatot nyitunk a birtokeladások, bérletek és vételek számára, s előfizetőink e rovatban díjmentesen igtathatnak be 3—4-soros hirdetményt. A jövő évi budapesti orsz. kiállításról társlapunk a Kiállítási Értesítő kimentő és alapos tájékozást nyújt, s e mellett kitűnő műipari, tudományos és művészeti czikkeket is közöl. — Előfizetőink bizonyára mindnyájan igénybe veendik azt a rendkívüli kedvezményt, hogy e lapot ez év végéig 4 forint helyett 1 frtért rendelhetik meg. Tisztelettel kérjük azért mindazokat, akik még eddig nem küldték be a Kiállítási Értesítőért járó 1 frtot, legyenek szívesek azt postafordultával megküldeni vagy ha netalán nem kívánják a Kiállítási Értesítőt járatni, legyenek szívesek az eddig küldött és elfogadott számokat visszaküldeni. Az előfizetési hátralékoknak szintén kérjük mielőbbi szíves beküldését. Végül értesítjük t. olvasóinkat, hogy a Gazdasági Mérnök, valamint a Kiállítási Értesítő is szept. 1-étől kezdve nem minden csütörtökön, hanem a hónap 1-én, 8-án, 16-án és 24 én jelenik meg. Védvám és szabad kereskedelem. 1. műveltség egyik ismertető jele egyeseknél, valamint nemzeteknél: az egymással megférő élni tudás;* azon megközelíthetőség, melyet idegenből kölcsönzött szóval tradtabilitásnak szoktunk nevezni. Egykor az emberek egy kecskebőrért, vagy egy ellopott tulokért évekig tartó háborút viseltek, s nem olyan régen volt, hogy még mi is vissza ne emlékezhetnénk, mikor egy szándékosan vagy szándéktalanul kiejtett szó, vagy elmulasztott bók miatt, épen félmillió katona szállt a síkra, s több, mint félszázezer maradt halva a csatatéren. De váljon azon elégtételt nem szerezhette volna-e meg száz közül legalább kilenczvenkilenc esetben az úgynevezett megsértett fél, ha az ügyet a józan ész ítélőszéke elébe terjeszti? Hja! de épen itt van a bökkenő: a józan ész!? Már Descartes mondta volt, hogy az ég minden adományai közt egyes egyedül a józan ész az, melyből senki sem kivon többet, mint a mennyi neki adatott, sőt mindenki meg van győződve, hogy csak neki adatott abból a legnagyobb adag. Ilyen kilátás mellett hát bizony nem igen lehet álmodozni azokkal, kik az örökbékében hisznek, s úgy látszik, hogy az emberiség minden műveltsége daczára, s épen a sok különböző józan eszek következtében folytatni fogja újabb, meg újabb javított kiadásban, Nimród ősapánk hódító politikáját. A valódi műveltségnek tehát először is arra kellene törekedni, hogy a józan észt reformálja, azt egyöntetűbbé képezze ki az emberekben ; erre pedig nézetem szerint a legegyenesebb út az lenne, hogy kedvezzen minden társadalom érdekeinek, ne állítsa szembe egyik érdekét a másikéval, s az emberi szenvedélyek által felvert hullámokat lehetőleg csillapítani, azokat simítani törekedjék. Csak ezen az úton közeledhetnek a népek egymáshoz, csak kisebbrendű érdekeik feláldozása által köthetnek egymás közt messzire kiható szerződéseket, egy szóval csak egy igen nemes verseny kifejlődése által szerezheti meg a műveltség, a társadalom számára a kölcsönös engedékenység s méltánylás talismánját. Hosszú munka, de nem utópia ez. Már maga a szószerződés kölcsönös egyezkedésnek felel meg, egyezkedni pedig csak akkor lehet, mikor a felek kölcsönös engedékenységre vannak disponálva. Ez pedig az érdekek helyes mérlegelésétől függ, és attól, milyen értéket bír a hatalmasabb állam az e qu itas és reciprocitás elvei iránt, úgy látszik, hogy az európai nagyobb hatalmak közt fennforgó kereskedelmi szerződések legutóbbi folyama sem hazudtolta meg ezen philologiai értelmezést. Tapasztalhattuk csak nemrég is, a vám- és kereskedelmi szerződések tárgyalásánál, hogy mindegyik állam egyenlően erősnek érezve magát, tartott tőle, hogy az ellenfél egy s más vámczikk előnye által fölényt fog magának kivívni a kereskedelemben. De hát már anyira ment volna a bizalmatlanság a hatalmak közt, hogy teljesen elfeledték a régi jó franczia mondást: „vivre et laisser vivre“ ? Elég szomorú, de úgy van! És ha igaz az, amit a manchesteri iskola vezére Cobden mondott, hogy a protectionista politika a communismusnak szülőanyja, akkor be kell vallani, hogy ugyancsak „a vela gonfia“ (kifeszített vitorlákkal) haladnak az európa államférfiak a communismus felé. Mióta Bismarck herczeg, mintegy öt évvel ezelőtt azon indokolás folytán, „quianominor leo“ a birodalom határain kitűzte a védvámos rendszer lobogóját, Francziaország sem akar visszamaradni, s most már Anglia is kedvet kapott a külföldi verseny ellenében, s ő is követni akarja a két hatalmas rivális példáját. Anglia! a historikus „free trade“ leghívebb bajnoka! Hanem Cobden még azt is hozzátette fenntidézett szavaihoz, hogy a szoczialisztikus ragály ellen az egyetlen s legsikeresebb gyógyszer a jó gazdasági tanok terjesztésében s gyakorlatában áll, melyek egyszersmind a népek jólétének s biztosságának is valódi biztosítékot nyújtanak. De meg lehet másrészről, sőt kétséget sem szenved, hogy a nagy kanczellár ellenkezőleg a gyűlölt manchesteri iskola mesterével, épen a protekczionismusban találja Németországot 37 A 37-dik szám TARTALMA: CZIKKEK : Védvám és szabad kereskedelem. (Irta Bodola Lajos.) — Talajjavítás folyóbeli iszappal. (Lankolás száraz után.) — Aratógéppróba a kassai m. kir. gazdasági tanintézeten. (Irta Bukaresti B. János.) — Egy falusi kastély villamos világítása. — A fák alkalmazása sétányokra és diszkertekbe. TALÁLMÁNYOK: Lapátos kerék hajlított vagy megtört lapátokkal. (Feltalálók: Sachsenberg testvérek, gépgyárosok Rosslauban.) — Újítások állványkapcsolókon. (Feltaláló: Muth L. Berlinben.) — Kőolajlámpák lángzóin tett újítások. (Feltaláló : Kumberg J. A. Szt-Pétervárott.) VEGYES KÖZLEMÉNYEK : Amerika gabonatermése ,és kivitele. — Dunai munkálatok Romániában. — Arany-utczák. — Tűzbiztos papiros. — Szélmotorok kiállítása. — Kocsitengelyek kenése. HIRDETÉSEK. A Gazdasági Mérnök szerkesztősége és kiadóhivatala (Budapest, Csillag utcza 8. sz).