Gazdasági Mérnök, 1886. január-december (10. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-14 / 7. szám

A. évfolyam.­GÉSZ ÉVN­K ÉLÉVRE . . ELŐFIZETÉSI DÍJ: N NEGYEDÉVRE. S EGY HÓRA . . Megjelenik minden vasárnap. Szerkeszti és kiadja GONDA BÉLA műegyetemi m.-tanár. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BUDAPEST, IX. KER., CSILLAG-UTCZA 8. Agrár­vámok. A gabonavám kérdése már régóta foglalkoztatja a kontinens államait s nálunk is napirenden van. A földmivelési miniszter mint minden nagyfontos­­ságu kérdésben szokott, e tárgyban is véleményadásra hívta fel az illetékes köröket s egyes szakembereket, kik nem is készek azonnal benyújtani válaszukat az eléjök terjesztett kérdésre vonatkozólag. Ezek közt az Országos Gazdasági Egylet, a­mint tudva van, a magyar nyers termények méltányos vámemelését ajánlja, a budapesti kereskedelmi­­ ipar­kamarák pedig a kivitelre dolgozó nagy lisztőrlő ma­lomgyárak «laisser-passer» elvénél fogva, a vámeme­lés ellen nyilatkoztak. A kormánynak tehát igen ne­héz lesz a nézeteket tisztázni s a földmivelők érde­keit a hazai iparosok s kereskedők igényeivel össz­hangzásba hozni. Eddig ez, még minden más állammal közös bajunk volna, de van ennél sokkal nagyobb speciális aka­dály : az osztrák közös vám­unió, mely sem a ma­gyar földbirtokosok, sem az iparosok érdekét nem tekinti, hanem csak a lajthántúli népek javára dolgozik. E szerint nálunk kétszeresen nehéz választani s el­igazodni a vámkérdésben, s ha az előtanácskozások eredményéből kell ítélnünk, azt látjuk, hogy a revízió ügyében összegyűlt bizottság még a reciprocitás alap­ján sem fogja megkötni az agrár­vámokat. Ausztria nem akarja a magyar nyers terményeket a vámemelés miatt drágábban fizetni, mint a­hogy azokat a külföldi piac­okról be­szerezheti. Viszont, Magyaror­szág vonakodik beleegyezni azon osztrák kereskedelmi iparczikkek magas vámtarifta kedvezmény­ben részesítésében, melyeket kül­földön olcsóbban megvásárolhat­nának. És ki fogja a játékot megnyerni ? Bizonynyal az, ki tovább kitartja azt, mert «ebi dura vince» mondja az olasz , ki nagyobb tőkével, több hitel­lel rendelkezik, ki összetartóbb, szervezettebb s mindenek felett széles világforgalmi korrespon­­dencziával bír. Hiába­ a föld­mivelők kisebbségben vannak s kevesebbet számítanak nemcsak számra, de mint versenyképes tényezők is. Az akuttá vált kér­dés megoldására, az állam­ház­tartás jelenlegi viszonyai közt előreláthatólag az adóképesség elve fog mérvadó lenni s az ál­lam nehezen fogja feláldozni pl. az aradi szeszgyártást, mely fél millió kereseti adót fizet, vagy a nagy malom­iparosokat, a sínlődő állapotban tengődő földbirtokosnak. Minden­esetre a­mit lehet, reméljük, meg fogja tenni a gazdák érdekében. Az igazat megvallva, mi nem nagy súlyt fektetünk ezen tanácskozásokra, s nem sokat remélünk a vám­­tariffák emelésétől, sem a mezőgazdaság, sem a hazai ipar javára. Elmúltak az idők, mikor egyik megye éhenhalással küzködött, míg a másik szomszédmegye saját zsírjában fuldokolt, a gőz és villany közlekedés korszakában lehetetlen a kisebbnek, a gyengébb ál­lamnak elzárkózni, torló és daczoló vadvári politikát követni, csak rövid időre is. Olybá képzeljük mi az ilyen politikát, mint annak észjárását, a­ki baromé­terét, hogy a külső légnyomás hatását ne érezze, egy mellék kis szobába zárja el. Pedig az ott sem fog kevesebbet, sem többet mutatni, mint a szabad ég alatt mutatott. A 70-es években 12—13 forint volt egy méter­mázsa búza ára a budapesti piaczon, pedig a biro­dalom határain semmi vámtarif­a nem korlátozta az idegen gabona behozatalát. De az idő szerint egy mun­kás élelmezése családjával 300 forintba került s csak 250 forintot kereshetett, tehát 50 írt defic­itje volt évenként. Jelenleg a búza ára 8 forint, de ugyanazon munkás 400 forintot kereshet s élelmezése 350 forintba kerül és így 50 forintot megtakaríthat évenként. Mi az oka ennek a lényeges különbségnek oly rövid idő közben ? Majd megmondom alább. Gyakran emlegetik gazdasági íróink az amerikai egyesült államok vámpolitikáját s állhatatosan hiszik, hogy a nagy köztársaság anyagi felvirágzásának, gaz­dagságának s hatalmának a protekcziós vámrendszer volt megteremtője, de ez egy önkényes feltevés s azt be is kellene bizonyítani, kimutatván, miszerint ellen­kező esetben a szabad kereskedelem mellett nem bírt volna hasonló hatalomra s jólétre szert tenni. — És ki tudja várjon nem alakulhatott volna-e Amerika belső s külső társadalmi és politikai befolyása még sokkal előnyösebben ezen utolsó rendszer egidje alatt . Ezt sem vagyunk képesek megítélni, habár Gladstone egy Leedben tartott beszédében odanyilatkozott pár évvel ezelőtt, hogy Amerikának csak a szabad keres­kedelmi politika hiányzik, hogy első helyet biztosítson magának a világkereskedelemben. Minden­esetre mióta a demokrata párt lépett a kormányra, ott is mérsé­keltebb vámtarifták jöttek létre s épen ellenkezőleg mint Európában, a szabadelvű irány felé törekednek. Ebből is kitetszik tehát, hogy az amerikaiak minden­ben a mi ellenlábasaink akarnak lenni. Egyébiránt megjegyezzük, hogy Európában még távol vagyunk attól, hogy a vámtarifta protekc­iós jelleget öltsön oly nagy mérvben, mint Amerikában dívik. Ha most egy futólagos betekintést akarunk tenni a német és franczia gabonaárak alakulására a múlt öt év alatt, mióta ezen országok egymás példáját követve vámsorompóval akarják nyers terményeiknek a ma­gasabb árt biztosítani, meglepő eredményre jutunk a vámemelés tekintetében. A 3 frankos gabnavámok Francziaországban 1885, tehát múlt év márc­zius hó 20-dikán léptek életbe, az előbbi 60 centimes tariffák he­lyett, melyek 1880-ban voltak először alkalmazva. Egy minden tekintetben meg-,­bízható szaklap, a «Journal d agriculture praktique», melynek M. Lecouteux tanár a szerkesz­tője, a következő adatokat közli a gabona­árakról: 1880-ban augusztus 20-dikán, a 60 centimes búzavám első évében, a búza átlagos ára volt 28 frank 3 centimes; 1881-ben ugyancsak augusztus 20-dikán 28 frank 7 centimes; 1882-ben ugyanakkor 27 frank 69 centi­mes ; 1883-ban 25 frank 15 cen­times ; 1881-ben 22 frk 70 cen­times és 1885. augusztus 20-án a 3 frankos vám mellett 21 frk 46 centimes. Tehát daczára a vámtariffának a búza ára évről-évre kisebbe­dlen s a 3 frankos vám évében a legalacsonyabb árakkal talál­kozunk, úgy hogy nevezett M. Lecouteux szerint a vámemelés 7­ 94. ábra EBÉDLŐ-SZOBA.­ ­. szám, Budapest, l­SS(­. február 14.

Next