Gazdasági Mérnök, 1886. január-december (10. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-14 / 7. szám
A. évfolyam.GÉSZ ÉVNK ÉLÉVRE . . ELŐFIZETÉSI DÍJ: N NEGYEDÉVRE. S EGY HÓRA . . Megjelenik minden vasárnap. Szerkeszti és kiadja GONDA BÉLA műegyetemi m.-tanár. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BUDAPEST, IX. KER., CSILLAG-UTCZA 8. Agrárvámok. A gabonavám kérdése már régóta foglalkoztatja a kontinens államait s nálunk is napirenden van. A földmivelési miniszter mint minden nagyfontosságu kérdésben szokott, e tárgyban is véleményadásra hívta fel az illetékes köröket s egyes szakembereket, kik nem is készek azonnal benyújtani válaszukat az eléjök terjesztett kérdésre vonatkozólag. Ezek közt az Országos Gazdasági Egylet, amint tudva van, a magyar nyers termények méltányos vámemelését ajánlja, a budapesti kereskedelmi iparkamarák pedig a kivitelre dolgozó nagy lisztőrlő malomgyárak «laisser-passer» elvénél fogva, a vámemelés ellen nyilatkoztak. A kormánynak tehát igen nehéz lesz a nézeteket tisztázni s a földmivelők érdekeit a hazai iparosok s kereskedők igényeivel összhangzásba hozni. Eddig ez, még minden más állammal közös bajunk volna, de van ennél sokkal nagyobb speciális akadály : az osztrák közös vámunió, mely sem a magyar földbirtokosok, sem az iparosok érdekét nem tekinti, hanem csak a lajthántúli népek javára dolgozik. E szerint nálunk kétszeresen nehéz választani s eligazodni a vámkérdésben, s ha az előtanácskozások eredményéből kell ítélnünk, azt látjuk, hogy a revízió ügyében összegyűlt bizottság még a reciprocitás alapján sem fogja megkötni az agrárvámokat. Ausztria nem akarja a magyar nyers terményeket a vámemelés miatt drágábban fizetni, mint ahogy azokat a külföldi piacokról beszerezheti. Viszont, Magyarország vonakodik beleegyezni azon osztrák kereskedelmi iparczikkek magas vámtarifta kedvezményben részesítésében, melyeket külföldön olcsóbban megvásárolhatnának. És ki fogja a játékot megnyerni ? Bizonynyal az, ki tovább kitartja azt, mert «ebi dura vince» mondja az olasz , ki nagyobb tőkével, több hitellel rendelkezik, ki összetartóbb, szervezettebb s mindenek felett széles világforgalmi korrespondencziával bír. Hiába a földmivelők kisebbségben vannak s kevesebbet számítanak nemcsak számra, de mint versenyképes tényezők is. Az akuttá vált kérdés megoldására, az államháztartás jelenlegi viszonyai közt előreláthatólag az adóképesség elve fog mérvadó lenni s az állam nehezen fogja feláldozni pl. az aradi szeszgyártást, mely fél millió kereseti adót fizet, vagy a nagy malomiparosokat, a sínlődő állapotban tengődő földbirtokosnak. Mindenesetre amit lehet, reméljük, meg fogja tenni a gazdák érdekében. Az igazat megvallva, mi nem nagy súlyt fektetünk ezen tanácskozásokra, s nem sokat remélünk a vámtariffák emelésétől, sem a mezőgazdaság, sem a hazai ipar javára. Elmúltak az idők, mikor egyik megye éhenhalással küzködött, míg a másik szomszédmegye saját zsírjában fuldokolt, a gőz és villany közlekedés korszakában lehetetlen a kisebbnek, a gyengébb államnak elzárkózni, torló és daczoló vadvári politikát követni, csak rövid időre is. Olybá képzeljük mi az ilyen politikát, mint annak észjárását, aki barométerét, hogy a külső légnyomás hatását ne érezze, egy mellék kis szobába zárja el. Pedig az ott sem fog kevesebbet, sem többet mutatni, mint a szabad ég alatt mutatott. A 70-es években 12—13 forint volt egy métermázsa búza ára a budapesti piaczon, pedig a birodalom határain semmi vámtarifa nem korlátozta az idegen gabona behozatalát. De az idő szerint egy munkás élelmezése családjával 300 forintba került s csak 250 forintot kereshetett, tehát 50 írt deficitje volt évenként. Jelenleg a búza ára 8 forint, de ugyanazon munkás 400 forintot kereshet s élelmezése 350 forintba kerül és így 50 forintot megtakaríthat évenként. Mi az oka ennek a lényeges különbségnek oly rövid idő közben ? Majd megmondom alább. Gyakran emlegetik gazdasági íróink az amerikai egyesült államok vámpolitikáját s állhatatosan hiszik, hogy a nagy köztársaság anyagi felvirágzásának, gazdagságának s hatalmának a protekcziós vámrendszer volt megteremtője, de ez egy önkényes feltevés s azt be is kellene bizonyítani, kimutatván, miszerint ellenkező esetben a szabad kereskedelem mellett nem bírt volna hasonló hatalomra s jólétre szert tenni. — És ki tudja várjon nem alakulhatott volna-e Amerika belső s külső társadalmi és politikai befolyása még sokkal előnyösebben ezen utolsó rendszer egidje alatt . Ezt sem vagyunk képesek megítélni, habár Gladstone egy Leedben tartott beszédében odanyilatkozott pár évvel ezelőtt, hogy Amerikának csak a szabad kereskedelmi politika hiányzik, hogy első helyet biztosítson magának a világkereskedelemben. Mindenesetre mióta a demokrata párt lépett a kormányra, ott is mérsékeltebb vámtarifták jöttek létre s épen ellenkezőleg mint Európában, a szabadelvű irány felé törekednek. Ebből is kitetszik tehát, hogy az amerikaiak mindenben a mi ellenlábasaink akarnak lenni. Egyébiránt megjegyezzük, hogy Európában még távol vagyunk attól, hogy a vámtarifta protekciós jelleget öltsön oly nagy mérvben, mint Amerikában dívik. Ha most egy futólagos betekintést akarunk tenni a német és franczia gabonaárak alakulására a múlt öt év alatt, mióta ezen országok egymás példáját követve vámsorompóval akarják nyers terményeiknek a magasabb árt biztosítani, meglepő eredményre jutunk a vámemelés tekintetében. A 3 frankos gabnavámok Francziaországban 1885, tehát múlt év márczius hó 20-dikán léptek életbe, az előbbi 60 centimes tariffák helyett, melyek 1880-ban voltak először alkalmazva. Egy minden tekintetben meg-,bízható szaklap, a «Journal d agriculture praktique», melynek M. Lecouteux tanár a szerkesztője, a következő adatokat közli a gabonaárakról: 1880-ban augusztus 20-dikán, a 60 centimes búzavám első évében, a búza átlagos ára volt 28 frank 3 centimes; 1881-ben ugyancsak augusztus 20-dikán 28 frank 7 centimes; 1882-ben ugyanakkor 27 frank 69 centimes ; 1883-ban 25 frank 15 centimes ; 1881-ben 22 frk 70 centimes és 1885. augusztus 20-án a 3 frankos vám mellett 21 frk 46 centimes. Tehát daczára a vámtariffának a búza ára évről-évre kisebbedlen s a 3 frankos vám évében a legalacsonyabb árakkal találkozunk, úgy hogy nevezett M. Lecouteux szerint a vámemelés 7 94. ábra EBÉDLŐ-SZOBA. . szám, Budapest, lSS(. február 14.