Gazdasági Mérnök, 1887. január-december (11. évfolyam, 1-52. szám)
1887-01-02 / 1. szám
1. szám. GAZDASÁGI mezi nők Házfedelek fournier-lemezekből. Nagyfontosságú felfedezést tettek újabb időben Sporny mérnök és Zarski gyáros Varsóban. Sikerült ugyanis hosszabb kísérletezés után egy oly házfedő anyagot előállítaniok, mely tartósság és könnyűség nek (schwingpflug) nevezhető. Úgy a nyitó, mint a fedő ekénél az eke azon alapelve, hogy az eketalp, illetve csúcs- és a vonóerő lehetőleg egy derékszögű négyszög átlójába essék, az eke szerkezetében igen hiányosan van keresztülvive. Ezen a hiányon segítendő, a gyáros egy hosszú lánczot helyezett a vonó-erő és az eketest közé, melynek egyik vége a vonó-horogra akasztva, a másik végéhez a hámfa van alkalmazva. Ezen lánczczal együtt az eke 3,2 méter hosszúságot ér el, mely hosszúságnál fogva az eke biztos vezetése lehetetlen s az eke csúcsa minduntalan neki megy a tőkének. Másrészt a hosszú láncz alkalmazása folytán a működésbe helyezett eke oly hoszt nyer, hogy a vele való fordulás a lehető legügyetlenebb. Legjobban kitűnik a következő számokból : a ló hosszát véve . . . 1.5 méternek a ló hátsó lábától számítva a hámiáig az istráng hosszát . . . ■ . 0.8 « az eke a lánczcal együtt 3.2 « az ekeszarv-tarló munkás 0.5 « Összesen .... 6.6 méter. E szerint az egész működésben levő eke 6 méter halmazott csavar segélyével, de az elhajlítás foka nem elegendő arra, hogy karózott szőlőben vele jól dolgozni lehessen. A kapáló eke szintén nem felel meg a czélnak, mert először igen keskeny s alig 50 cn.. szélességben dolgozik, másrészt a fogak állítása s az u. n. lúdtalpak alakja olyan, hogy az eke csak gyengén porhanyó, de nem kapál s gyomot nem irt. 3. A Lack-féle ekegarnitura szintén n sem alkalmas forgatott futóhomok-talajra, mert a fordító eke kormánylemezének csavarszerű hajlítása nem homokra, hanem nehéz nyeshető s vágható kötött talajhoz van alkalmazva. Meredek hajlása s túlságos rövidségénél fogva nagyon gyengén véti a földet s ennélfogva s a homok omlékonysága miatt alig használható. A garnitúra többi részei u.m az u. n. borona és a kis ötvasú túró eke (Grubber) egyáltalában nem alkalmasak a homokra, mert a vasak mindkettőnél oly keskenyek, hogy ezen gép között összeálló talajra igen jó lehet, de futóhomokban munkája még leggyengébb poriranyításnak sem minősíthető. 4. Legczélszerűbbeknek bizonyultak eddig a verseczi ekék, melyek némi szerkezeti módosításokkal leghaszhosszú vonalat képez. Mivel pedig a ló nem fordulhat egy helyben, hanem az egész működő eke, az ekevezető munkással együtt legalább még egyszer oly széles fordulót igényel, mint amilyen a működő gép egész hossza; e szerint ezen ekének, hogy vele a szántásnál betartani szokott rendes váltakozó menetnél jól fordulni lehessen, 12 méter széles fordulóra van szüksége. Vagy ha ilyen méretű forduló út nincs, akkor a lovat minden fordulónál ki kell kapcsolni s a következő beállításnál lovat és ekét újra a sorba beigazítani. Az ily munka nehézkes és impraktikus voltát nem szükséges tovább bizonyítani. A bordeauxi eke további nagy hátránya, annak nagy súlya. Az eke ezen nagy súlya következtében a 6 cm. széles keréktalp nem képes a laza és süppedékes rigolozott futóhomokon forogni, sőt a kerék a regulatorral együtt egész 25 cm-nyi mélységre besülyed a homokba s az előrehaladás közben maga előtt tolva a homokot, ez annyira feltorlódik, hogy még a vonókészülék szabályozója is a homok által elboríttatik s az egész eke azonnal elakadt. Általában pedig az eke rigolozott futóhomokban oly mély járású, hogy ily mély járás mellett 4 lóerő sem lenne elegendő az eke egyenletes húzására. Nagy hátránya továbbá az ekének az egyszarvú bizonytalan vezetés, mely jó és czélszerű lehet oly kötött talajban, hol az eke vágja, nyesi a talajt s ennélfogva sokkal inkább tartja meg, az egy szarvnak a kézzel való csekély irányítására is, az egyenes vonalú irányt, mint a homokban. Az utóbbi talajban azonban, melyet az eke a talaj omlékonyságánál fogva nem vág, hanem jóformán csak eltol a helyéből s hol ennélfogva az eke folytonosan inog és bukdácsol, nem czélszerű. Másrészt hátránya az egyszarvú vezetésnek még az is, hogy midőn pl. a nyitó eke a sorköz baloldalán halad, akkor az ekevezető munkásnak az ekét balkezével kell irányítani; mert ha ezt jobb kezével tenni akarná, a test épen a karók sorát fedné el s így okvetlen neki menne a karónak. Miután pedig a nyitásnál mindig balról jobb felé kell dolgozni, ezen eke karózott szőlőben a gyakorlati kivihetőség igényeinek nem felel meg. 2. A «Loire»-vidéki eke szerkezetére nézve sokkal jobb az előbbinél, de szintén nem alkalmas a futóhomok talajú rigolozott szőlők munkálására. Hátránya az, hogy nem elég könnyű , hogy ezen ekénél is a vezetőkerék nem forog, sőt a szabályozó rúddal együtt — amint a ló egyet húz — annyira bemélyedt a talajba, hogy minden további próbálás, jelenlegi szerkezetében használhatóvá tenni, meghiúsult. Hiánya továbbá, hogy a töltögető ekénél a lemezek keskenyebbre vagy szélesebbre nem állíthatók és a sortáv méretének nagyságához nem szabályozhatók. Az eke szarva elhajlítható ugyan egy a gerendely hátulján alinálhatóbbak lesznek. A takaró eke kettős vezető kerekének talpai székesebbre készítendők, hogy a kerekek a homokon könnyebben fordulhassanak. Az ekevasaknak pedig szélesebbre és keskenyebbre állíthatóknak kell lenni, a lemezek csavarszerű hajlításának olyszerű módosításával, hogy az eke jobban vesse a kiemelt homokot jobbra és balra. Jelenlegi szerkezete mellett az eke, a 2. ábra szerint 70 cm. széles nyomot hagy hátra, tehát egy 130 cm. széles sor közben a sor középpontjától számítva jobbra és balra 35 + 35 = 70 cm. szedés barázdát leszámítva, egy egy tőkesorban még 30 + 30 = 60 cm. széles talajtömeg lenne az egész sor hosszában kézi kapával felhúzandó. A bakház, melyet az ekével felvetünk (a) a tőkétől jobbról és balról 15 •-)- 15 cm.-nyíre van távol, magassága pedig épen a tőke nyakának magasságával áll egy vonalban, tehát a tőkét nem fedi be (b). A tőkére magára és a csapokon levő hajtások befedendő szemjeire a földet kézi kapával kell felhúzni, mert csak ekkor van a tőke jól befedve. Ezen hiányok elhárítása végett tehát a takaró eke is oly szerkezettel lenne ellátandó, hogy az ekevasak legalább 90—100 cm. széles barázdát szántsanak s a lemezek csavarszerü hajlása a kép módosítandó, hogy az a homokot a tökéhez oda sodorván, az ez által keletkező bakhát legalább 15 cm.-rel közelebb hozassák a tőkéhez. A nyitó eke szerkezeténél körülbelül ugyanazon hiányok vannak szerkezeti szempontból, mint a bordeauxi nyitó-ekénél, azon különbséggel, hogy a verseczi eke könnyebb. Ezen eke sem alkalmas azonban karózott szőlőben, főleg pedig rigolozott futóhomokban való használatra. S e helyen azon véleményemnek adok kifejezést, hogy én karózott, rigolozott futóhomok talajú szőlőkben, főleg az állami telep anyaültetvényeit tartva szem előtt, a nyitási munkánál az eke használatát teljesen mellőzendőnek vélem. Nemcsak azért, mert itt az eke munkája semmivel sem olcsóbb a kézi munkánál, mire nézve egy következő pontban sorolom elő a helyi viszonyok szolgáltatta adatokat, hanem, mert a nyitási munka a szőlő évi állandó munkái között legfontosabb lévén, ezt tökéletesen csak kézi kapával lehet végezni. Az okok a következők: a nyitási munkánál a kapával a tőke alá kell nyúlni, hogy a nyakból fakadt s a homokban rendkívül dúsan terjedő harmatgyökereket, melyeknek veszélyessége a tőke életképességére nézve ismeretes, eltávolítani lehessen. Ha pedig a nyitásnál ekét is használunk, a kapával jóformán csak annyi munkát kell végezni, mintha az eke nem is működött volna. A verseczi kapáló eke valamennyi hasonszerkezetű eke közül a homokon a leghasznavehetőbb. A kapáló vasak alakja, száma, elhelyezése s keskenyebbre és szélesebbre állíthatása teljesen megfelel a czélnak, s az eke nemcsak porhanyít, de gyomor is irt s általában jól működik. Igen nagy hátrány végül a rigolozott futóhomoktalajú új szőlők fogatos eszközökkel való megmunkálására, hogy az első években a felforgatott talaj oly laza és süppedékes, hogy a húzó állat, melynek erősnek ugyan, de e mellett nehéznek lenni nem szabad, minden lépésnél egész a lábcsuklóig patájával a homokba besülyed s ennélfogva a lábnak nincs fix támpontja, melyben az állat az erőkifejtésnél, húzásnál lábát megtámaszthassa. Egy középnagyságú lónak lábnyoma a homokban 15—20 cm. mélységű s igen természetes következménye ennek az, hogy az állat erőkifejtése szakadozott, járása ingatag-s nyugtalan. Ami a munka költségeit illeti, erre nézve közlöm a kísérletek alkalmával nyert tapasztalatok alapján a helyi viszonyokhoz mért következő számítást. Az ekével való munkánál egy ekénél 2 lónak kell felváltva 2 — 2 órai időközökben dolgozni, mivel egy ló egyszerre 2 óránál tovább dolgozni nem képes. Ez a praxis pedig mindenütt, ahol ekével dolgoznak, el van fogadva. E szerint a költség következő : 2 ló munkaereje egy napra számítva a 4 frt . . 8 frt — kr. egy fiú a ló vezetéséhez . — «60 « egy szántó munkás . . — « 80 « Összeg....................9 frt 40 kr. Egy nap alatt megszánt 2 ló váltakozva 3 kát. holdat, mihez még egy eke után kát. holdankint 2 napszámot kell számítani. (Verseczen pl. 3 napszámot vesznek holdankint, mert kötött talajjal dolgoznak, itt homokban elegendő 2 napszám.) A fenti összegből esik 1 kát. holdra (3 holdra 9 frt 40 kr) 1 kát. holdra ... 3 frt 13 kr ehhez holdankint 2 napszám ( 80 kr . . 1 60 « Összeg : 4 73 kr tehát egy kát. hold megszántása ekével kerül 4 frt 73 krba, azon esetben, ha az ekével csak egyszer megyünk egy sorban. Menet jövet dolgozva azonban, miután ekkor csak félannyi munkát lehet végezni egy nap alatt, a munka költsége is jóformán megkétszereződik. Ezzel szemben a kézi kapával való munka költsége az itteni helyi viszonyok és átlagos napszám mellett következőleg alakul: A fedés kát. holdankint kerül 1 frt 70 krba; a nyitás kát. holdankint 2 frt 04 kr; szakmányban 1 kát. hold megkapálására a telep anyaültetvényeinél elegendő 6 napszám a 80 kr. 4 frt 80 kr. Megjegyzem, hogy a kézi kapával a futóhomokban végzett munka sokkal könnyebb, mint bármely más talajnál, a mennyiben kézi kapával a futóhomoktalajban könnyen, jól és gyorsan lehet dolgozni s a munka a vágva kapálás meghonosítása mellett kétségkívül a legtökéletesebb, főleg ha azt veszszük figyelembe, hogy az ezen talajnemben buján tenyésző tarack kiirtása csak ez után válik lehetségessé. E szerint tehát az itteni helyi viszonyokat tekintve, talajminőség és munkás erő tekintetében, az eke munkája kát. holdankint csak 7 krral olcsóbb, mint a kézi kapával végzett munka. Mindezek után, a nyert tapasztalatok alapján azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy: a) a futóhomokban telepített szőlő művelésére csak azon esetben használhatók a fogatos eszközök, ha a homok rigolozva nincs, s b) rigolozott homoktalajban csak rendkívül könnyű eke használható. KORITSÁNSZKY JÁNOS. —+»—