Gazdasági Mérnök, 1887. január-december (11. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-02 / 1. szám

1. szám. GAZDASÁGI me­zi nők Házfedelek fournier-lemezekből. Nagyfontosságú felfedezést tettek újabb időben Sporny mérnök és Zarski gyáros Varsóban. Sikerült ugyanis hosszabb kísérletezés után egy oly házfedő anyagot előállítaniok, mely tartósság és könnyűség­ ­­ nek (schwingpflug) nevezhető. Úgy a nyitó, mint a fedő ekénél az eke azon alapelve, hogy az eketalp, illetve csúcs- és a vonó­erő lehetőleg egy derékszögű négy­szög átlójába essék,­­ az eke szerkezetében igen hiányosan van keresztü­lvive. Ezen a hiányon segítendő, a gyáros egy hosszú lánczot helyezett a vonó-erő és az eketest közé, melynek egyik vége a vonó-horogra akasztva, a másik végéhez a hámfa van alkalmazva. Ezen lánczczal együtt az eke 3,2 méter hosszúságot ér el, mely hosszúságnál fogva az eke biztos veze­tése lehetetlen s az eke csúcsa minduntalan neki megy a tőkének. Másrészt a hosszú láncz alkalmazása foly­tán a működésbe helyezett eke oly hoszt nyer, hogy a vele való fordulás a lehető legügyetlenebb. Legjob­ban kitűnik a következő számokból : a ló hosszát véve . . . 1.5 méternek a ló hátsó lábától számítva a hámiáig az istráng hosszát . . . ■ . 0.8 « az eke a lánczc­al együtt 3.2 « az ekeszarv-tarló munkás 0.5 « Összesen .... 6.6 méter. E szerint az egész működésben levő eke 6 méter halmazott csavar segélyével, de az elhajlítás foka nem elegendő arra, hogy karózott szőlőben vele jól dolgozni lehessen. A kapáló eke szintén nem felel meg a czélnak, mert először igen keskeny s alig 50 cn.. szélességben dolgozik, másrészt a fogak állítása s az u. n. lúdtal­pak alakja olyan, hogy az eke csak gyengén porha­nyó, de nem kapál s gyomot nem irt. 3. A Lack-féle ekegarnitura szintén n sem alkalmas forgatott futóhomok-talajra, mert a fordító eke kor­mány­lemezének csavarszerű hajlítása nem homokra, hanem nehéz nyeshető s vágható kötött talajhoz van alkalmazva. Meredek hajlása s túlságos rövidségénél fogva nagyon gyengén véti a földet s ennélfogva s a homok omlékonysága miatt alig használható. A garnitúra többi részei u.­m az u. n. borona és a kis ötvasú túró eke (Grubber) egyáltalában nem al­kalmasak a homokra, mert a vasak mindkettőnél oly keskenyek, hogy ezen gép között összeálló talajra igen jó lehet, de futóhomokban munkája még leggyengébb poriranyításnak sem minősíthető. 4. Legczélszerűbbeknek bizonyultak eddig a verseczi ekék, melyek némi szerkezeti módosításokkal leghasz­hosszú vonalat képez. Mivel pedig a ló nem fordulhat egy helyben, hanem az egész működő eke, az eke­vezető munkással együtt legalább még egyszer oly széles fordulót igényel, mint a­milyen a működő gép egész hossza; e szerint ezen ekének, hogy vele a szántásnál betartani szokott rendes váltakozó menet­nél jól fordulni lehessen, 12 méter széles fordulóra van szüksége. Vagy ha ilyen méretű forduló út nincs, akkor a lovat minden fordulónál ki kell kapcsolni s a következő beállításnál lovat és ekét újra a sorba beigazítani. Az ily munka nehézkes és impraktikus vol­tát nem szükséges tovább bizonyítani. A bordeauxi eke további nagy hátránya, annak nagy súlya. Az eke ezen nagy súlya következtében a 6 cm. szé­les keréktalp nem képes a laza és süppedékes rigo­­lozott futóhomokon forogni, sőt a kerék a regulatorral együtt egész 25 cm-nyi mélységre besülyed a ho­mokba s az előrehaladás közben maga előtt tolva a homokot, ez annyira feltorlódik, hogy még a vonó­­készülék szabályozója is a homok által elboríttatik s az egész eke azonnal elakadt. Általában pedig az eke rigolozott futóhomokban oly mély járású, hogy ily mély járás mellett 4 lóerő sem lenne elegendő az eke egyenletes húzására. Nagy hátránya továbbá az ekének az egyszarvú bizonytalan vezetés, mely jó és czélszerű lehet oly kötött talajban, hol az eke vágja, nyesi a talajt s en­nélfogva sokkal inkább tartja meg, az egy szarvnak a kézzel való csekély irányítására is, az egyenes vo­nalú irányt, mint a homokban. Az utóbbi talajban azonban, melyet az eke a talaj omlékonyságánál fogva nem vág, hanem jóformán csak eltol a helyéből s hol ennélfogva az eke folytonosan inog és bukdácsol, nem czélszerű. Másrészt hátránya az egyszarvú vezetésnek még az is, hogy midőn pl. a nyitó eke a sorköz baloldalán halad, akkor az ekevezető munkásnak az ekét bal­kezével kell irányítani; mert ha ezt jobb kezével tenni akarná, a test épen a karók sorát fedné el s így ok­vetlen neki menne a karónak. Miután pedig a nyitás­nál mindig balról jobb felé kell dolgozni, ezen eke karózott szőlőben a gyakorlati kivihetőség igényeinek nem felel meg. 2. A «Loire»-vidéki eke szerkezetére nézve sokkal jobb az előbbinél, de szintén nem alkalmas a futóho­mok talajú rigolozott szőlők munkálására. Hátránya az, hogy nem elég könnyű , hogy ezen ekénél is a vezetőkerék nem forog, sőt a szabályozó rúddal együtt — a­mint a ló egyet húz — annyira bemélyedt a talajba, hogy minden további próbálás, jelenlegi szer­kezetében használhatóvá tenni, meghiúsult. Hiánya to­vábbá, hogy a töltögető ekénél a lemezek keske­nyebbre vagy szélesebbre nem állíthatók és a sortáv méretének nagyságához nem szabályozhatók. Az eke szarva elhajlítható ugyan egy a gerendely hátulján al­i­nálhatóbbak lesznek. A takaró eke kettős vezető­ kerekének talpai szé­kesebbre készítendők, hogy a kerekek a homokon­­ könnyebben fordulhassanak. Az ekevasaknak pedig­­ szélesebbre és keskenyebbre állíthatóknak kell lenni, a lemezek csavarszerű hajlításának olyszerű módosí­tásával, hogy az eke jobban vesse a kiemelt homo­kot jobbra és balra. Jelenlegi szerkezete mellett az eke, a 2. ábra sze­­­­rint 70 cm. széles nyomot hagy hátra, tehát egy 130 cm. széles sor közben a sor középpontjától számítva jobbra és balra 35 + 35 = 70 cm. szedés barázdát leszámítva, egy egy tőkesorban még 30 + 30 = 60 cm. széles talajtömeg lenne az egész sor hosszában kézi kapával felhúzandó. A bakház, melyet az ekével felvetünk (a) a tőkétől jobbról és balról 15 •-)- 15 cm.-nyíre van távol, magassága pedig épen a tőke nyakának magasságával áll egy vonalban, tehát a tő­két nem fedi be (b). A tőkére magára és a csapokon levő hajtások befedendő szemjeire a földet kézi ka­pával kell felhúzni, mert csak ekkor van a tőke jól befedve. Ezen hiányok elhárítása végett tehát a ta­karó eke is oly szerkezettel lenne ellátandó, hogy az ekevasak legalább 90—100 cm. széles barázdát szánt­sanak s a lemezek csavarszerü hajlása a kép módosí­tandó, hogy az a homokot a tökéhez oda sodorván, az ez által keletkező bakhát legalább 15 cm.-rel kö­zelebb hozassák a tőkéhez. A nyitó­ eke szerkezeténél körülbelül ugyanazon hi­ányok vannak szerkezeti szempontból, mint a bor­deauxi nyitó-ekénél, azon különbséggel, hogy a ver­seczi eke könnyebb. Ezen eke sem alkalmas azonban karózott szőlőben, főleg pedig rigolozott futóhomok­ban való használatra. S e helyen azon véleményemnek adok kifejezést, hogy én karózott, rigolozott futóhomok talajú sző­lőkben, főleg az állami telep anyaültetvényeit tartva szem előtt, a nyitási munkánál az eke használatát teljesen mellőzendőnek vélem. Nemcsak azért, mert itt az eke munkája semmivel sem olcsóbb a kézi munkánál, mire nézve egy következő pontban sorolom elő a helyi viszonyok szolgáltatta adatokat,­­ hanem, mert a nyitási munka a szőlő évi állandó munkái kö­zött legfontosabb lévén, ezt tökéletesen csak kézi ka­pával lehet végezni. Az okok a következők: a nyitási munkánál a kapá­val a tőke alá kell nyúlni, hogy a nyakból fakadt s a homokban rendkívül dúsan terjedő harmatgyökereket, melyeknek veszélyessége a tőke életképességére nézve ismeretes, eltávolítani lehessen. Ha pedig a nyitásnál ekét is használunk, a kapával jóformán csak annyi munkát kell végezni, mintha az eke nem is műkö­dött volna. A verseczi kapáló eke valamennyi hasonszerkezetű eke közül a homokon a leghasznavehetőbb. A kapáló vasak alakja, száma, elhelyezése s keskenyebbre és szélesebbre állíthatása teljesen megfelel a czélnak, s az eke nemcsak porhanyít, de gyomor is irt s általá­ban jól működik. Igen nagy hátrány végül a rigolozott futóhomok­talajú új szőlők fogatos eszközökkel való megmunká­lására, hogy az első években a felforgatott talaj oly laza és süppedékes, hogy a húzó állat, melynek erős­nek ugyan, de e mellett nehéznek lenni nem szabad, minden lépésnél egész a lábcsuklóig patájával a ho­mokba besülyed s ennélfogva a lábnak nincs fix tám­pontja, melyben az állat az erőkifejtésnél, húzásnál lábát megtámaszthassa. Egy középnagyságú lónak láb­nyoma a homokban 15—20 cm. mélységű s igen ter­mészetes következménye ennek az, hogy az állat erőkifejtése szakadozott, járása ingatag-s nyugtalan. A­mi a munka költségeit illeti, erre nézve közlöm a kísérletek alkalmával nyert tapasztalatok alapján a helyi viszonyokhoz mért következő számítást. Az ekével való munkánál egy ekénél 2 lónak kell felváltva 2 — 2 órai időközökben dolgozni, mivel egy ló egyszerre 2 óránál tovább dolgozni nem képes. Ez a praxis pedig mindenütt, a­hol ekével dolgoznak, el van fogadva. E szerint a költség következő : 2 ló munkaereje egy napra számítva a 4 frt . . 8 frt — kr. egy fiú a ló vezetéséhez . — «60 « egy szántó munkás . . — « 80 « Összeg....................9 frt 40 kr. Egy nap alatt megszánt 2 ló váltakozva 3 kát. holdat, mihez még egy eke után kát. holdankint 2 napszámot kell számítani. (Verseczen pl. 3 napszámot vesznek holdankint, mert kötött talajjal dolgoznak, itt homokban elegendő 2 napszám.) A fenti összegből esik 1 kát. holdra (3 holdra 9 frt 40 kr) 1 kát. holdra ... 3 frt 13 kr ehhez holdankint 2 nap­szám ( 80 kr . . 1­­ 60 « Összeg : 4­­ 73 kr tehát egy kát. hold megszántása ekével kerül 4 frt 73 krba, azon esetben, ha az ekével csak egyszer megyünk egy sorban. Menet­ jövet dolgozva azonban, miután ekkor csak félannyi munkát lehet végezni egy nap alatt, a munka költsége is jóformán meg­kétszereződik. Ezzel szemben a kézi kapával való munka költsége az itteni helyi viszonyok és átlagos napszám mellett következőleg alakul: A fedés kát. holdankint kerül 1 frt 70 krba; a nyitás kát. holdankint 2 frt 04 kr; szakmányban 1 kát. hold megkapálására a telep anyaültetvényeinél ele­gendő 6 napszám a 80 kr.­­ 4 frt 80 kr. Megjegyzem, hogy a kézi kapával a futóhomokban végzett munka sokkal könnyebb, mint bármely más talajnál, a mennyiben kézi kapával a futóhomoktalaj­ban könnyen, jól és gyorsan lehet dolgozni s a munka a vágva kapálás meghonosítása mellett kétségkívül a legtökéletesebb, főleg ha azt veszszük figyelembe, hogy az ezen talajnemben buján tenyésző tarac­k kiirtása csak ez után válik lehetségessé. E szerint tehát az itteni helyi viszonyokat tekintve, talajminőség és munkás erő tekintetében, az eke mun­kája kát. holdankint csak 7 krral olcsóbb, mint a kézi kapával végzett munka. Mindezek után, a nyert tapasztalatok alapján azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy: a) a futóhomokban telepített szőlő művelésére csak azon esetben használhatók a fogatos eszközök, ha a homok rigolozva nincs, s b) rigolozott homoktalajban csak rendkívül könnyű eke használható. KORITSÁNSZKY JÁNOS. —+»—

Next