Gazdasági Mérnök, 1894. január-december (18. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-07 / 1. szám
(Olvasóinkhoz. A Gazdasági Mérnök immár a 18-dik évfolyamába lépett. A hogy mily mértékben szolgálta lapunk e hosszú időn át a gazdasági és műszaki haladás ügyét, azt legjobban. olvasóink ítélhetik meg, kiknek java része kezdettől fogva buzgó támogatónk volt. Múltúnk alapja jövőnknek. Működésünk eddigi sikere ad szárnyat jövendő törekvéseinknél.. . Programmank -változatlanul az, ami eddig volt. Cselünk és törekvésünk a gazdasági és műszaki ismeretek terjesztése különös tekintettel hazai viszonyainkra és a gyakorlat igényeire. E mellett különös súlyt, fektetünk arra, hogy csikkünkből és közleményeinkből úgy a szakember, mint a nagyközönség általában hasznos tanúságot menthessen. A gazdasági és technikai szakmának minden ágát felkarolja lapunk s éber figyelemmel kíséri, mindazon újabb mozzanatokat, melyek e szakmák tág terén felmerülve, bennünket is közelebbről érdekelhetnek. A gazda épen úgy mint a mérnök és az építész, a főváros és a vállalkozó, a gépész és az építőiparos egyaránt bő anyagot tárdnak lapunkban szakmájuk köréből s nemcsak okulást, de gyakorlatilag is hasznosítható útmutatásokat menthetnek lapunkból szakmájuk fejlesztésére, munkálkodásuk, törekvésük sillerének előmozdításaira. A kezdődő új év újabb, fokozott munkára serkent, melyhez érést ad lapunk múltja, törekvéseink közérdekű volta s olvasóinknak, lapunk barátainak és pártolóinak folyton növekvő, előkelő köre. E régi meghitt körhöz fordulunk elsősorban most ■is, a midőn lapunkat továbbra is nagybecsű pártolásukba ajánljuk és kérjük, hogy a Gazdasági /A a. kir.technologiai , 11 MUZEUM KÖNYVTÁRA. XVI1. évfolyam. 1. szám. Budapest, 1894. január 7 EGYSZERSMIND A TISZA VÖLGYI TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE TARTALOM: A mezőgazdaságtan feladatai a jelenben. — A vidék épitszete Magyarországon. — A cognac-gyártás. — Javított eszterga- és fúrógép. (Egy ábrával.) A mezőgazdaság 1893-ban. — Hegyvidéki nyaraló. (Három ábrával.) —• Telepítési törekvések Németországban. ■— Találmányok szabadalmazása Magyarországon. Találmányok: Eljárás s készülék répaszeleteknek szárított takarmnynyá átalakítására. — Gőzkazánok vizének , posztóbetétes szűrője. — Födélhéjalás. Hajózási ügyek: Gázhajózás a Maroson. Irodalom: A magyar mezőgazdaság története. — Vom rollenden Flügelrad. — Die Elektricität im Dienste der Menschheit. Vegyesek. — Forgalom. — Hirdetések. Mérnököt ismerőseik tág körében — az uj év alkalmából — ajánlani s lapunk részére újabb pártolókat toborzani méltóztassanak. A GAZDASÁGI MÉRNÖK szerkesztősége. A mezőgazdaságtan feladatai a jelenben. Nagy haladásként kell jeleznünk azt a kürölményt, hogy 15 — 20 év óta a mezőgazdaságnak egy nemzet közgazdasági életére való fontosságát jobban kezdik méltányolni, mint a megelőző időszakban, midőn az ipari és kereskedelmi érdekek egyoldalú figyelembevétele és ennélfogva ezek túlbecsülése oly mértékben jutott érvényre, hogy maguk a gazdák is ezen irány felé hajlottak. Ha az okok után kutatunk, az találjuk, hogy a kereskedelem és ipar a technika és a közlekedési intézmények terén tett felfedezések és találmányok folytán épen a jelzett időszakban kezdett fellendülni és mindendenkinek úgy tűnt fel, hogy e két kereseti ágra különös gondot kell fordítani. Manapság a dolgok már másképen állanak és az ipar és kereskedelem javára a mezőgazdaságot nem lehetett. : elhanyagolni. Liebig fellépése új korszakot jelzett a mező, gazdaság fejlődésében. Ő világosan megjelölte az utat és módokat, melyek által a mezőgazdasági hozamot minden tekintetben jelentékenyen növelni lehet. Daczára annak, hogy a tudományos formák iránt a gyakorlati emberek nem szoktak érzékkel viseltetni, a Liebig útmutatásai folytán megejtett sikeres kísérletek a gazdákat arra indították, hogy a mezőgazdaságot intenzívebb és okszerűbb módon űzzék. Hogy a mezőgazdaság e század közepe óta mily hatalmasan fejlődött, azt nem kell külön hangsúlyoznunk, mindazonáltal e téren is az egyoldalúság jutott érvényre és a mellett, hogy a mezőgazdaságba igen sok természettudományt vittek be, elhanyagolták az ép oly fontos közgazdasági alapokat. Aki az 1850—1880. évek mezőgazdasági irodalmát ismeri, azt tudja, hogy e korszakban a természettudományokhoz viszonyítva e téren mily keveset törődtek a közgazdasági kérdésekkel. Egy mezőgazdasági vállalat czélszerűségét vagy czélszerűtlenségét és ezzel együtt tartósságát vagy tarthatlanságát végső eredményében a gazdasági szempont vagyis konkrétebben kifejezve a befektetett tőkék kamatoztatásának magassága határozza meg. Nem a nyers hozam a döntő, hanem a tiszta jövedelem, mely mindenesetre egy részét, azonban a mai mezőgazdasági viszonyok között csak nagyon kis részét, képezi az előbbinek. A nyers jövedelem nagysága főként attól függ, hogyan alkalmazza a gazda a természettudomány törvényeit, a tiszta jövedelem nagysága ugyanazon nyers hozam mellett pedig főként a közgazdasági törvények alkalmazásától van függővé téve. Már a hetvenes évek első felében, midőn még a gabonaárak magasan állottak, a figyelmes szemlélő észrevehette, hogy a mezőgazdaság válságnak megy elébe, mert a nyers és tiszta jövedelem közti viszony kedvezőtlenebb lett és mert egyidejűleg a földeknek jelzálogokkal való megterheltetése szokatlan mérvben növekedett. Kezdtek a bajok után kutatni és azt találták, hogy a megfelelő gazdasági törvények alkalmazására kevés figyelmet fordítottak és hogy az a nézet az uralkodó, hogy egy mezőgazdasági vállalat közgazdasági sikere attól függ, hogy a földmivelést és a marhatenyésztést a természettudomány törvényeinek megfelelőleg űzzük. A gyakorlati mezőgazdákat e tévedésükben a mezőgazdaságtan tanítói még csak megerősítették. Azonban a közgazdasági törvények figyelmen kívül hagyása csakhamar megbosszulta magát. Amennyiben a hetvenes évek második felétől kezdve a gabona- és a marhaáruk folytonosan alászállottak. E jelenség okai főleg a külföld megnövekedett versenyében keresendő. Amerika, Oroszország és a dunai államok épen a hetvenes évektől kezdve építették ki vasúti hálózatukat, a gőzhajózás példátlan fellendülést vett, úgy hogy ezen államok akadálytalanul elözönlötték olcsó termékeikkel az európai piacot. Azonban a mezőgazdasági termékek árának csökkenése nem volt egyedüli oka a bekövetkezett válságnak. Mindenesetre a bajhoz ez is hozzájárult. Azután a vámpolitikának vagy az állam által foganatba vett és veendő rendszabályoknak se kell nagyon sokat tulajdonítani, és nagyon csalódik az, ki azt hiszi, hogy ezen után mindent jóvá lehetne tenni. Ehhez inkább a mezőgazdák fokozott tevékenysége szükséges, kiknek arra kell törekedniök, hogy jövedelmüket magában az üzemben lévő segédeszközökkel növeljék.