Gazdasági Mérnök, 1896. január-december (20. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-05 / 1. szám
✓ Olvasóinkhoz. A Gazdasági Mérnök a folyó évvel huszadik évfolyamába lépett. S ha végig tekintünk lapunk 19 évfolyamán, dicsekvés nélkül, nyugodt önérzettel mondhatjuk el, hogy a műszaki ismeretek terjesztése terén lapunk évről-évre mind nagyobb és fokozottabb szolgálatokat tett. Törekvéseink végcélja az volt és az ma is, hogy a műszaki tudománynak és gyakorlatnak a vívmányait mindenki által megérthető módon bevigyük az életbe, a nagyközönség közé, s ezzel előmozdítsuk azoknak a vívmányoknak a gyakorlati értékesítését az életfoglalkozások legkülönbözőbb ágaiban, de legkivált a mezőgazdaságban, melyhez Magyarországnak még hosszú időn át legfőbb létérdekei fűződnek. Ipar, kereskedelem, közlekedés Magyarországon mind oly szoros kapcsolatban van a mezőgazdasággal, hogy ez irányú szükségleteket egymástól elkülönítve helyesen megítélni sem lehet. Amidőn tehát lapunk a gazdasági érdekek képviseletét és propagálását, a műszaki ismereteknek gazdasági érvényesítését tűzi feladatául, ezzel tulajdonképen az összes életfoglalkozások érdekkörét felöleli. A Gazdasági Mérnök tehát nem valami speciális szaklap, amely csak egyes exclusiv szakköröknek készül, de oly általános érdekű közlöny, melyet haszonnal olvashat az úgynevezett nem-szakember is. A czikkeink és közleményeink a műszaki ismeretek általános terjesztésén kívül oly gyakorlati kérdésekre és tárgyakra is kiterjeszkednek, amelyeket a gazda, a gyáros, a mérnök, az építő és építtető, a hajós, a gépész stb. közvetve vagy közvetlenül hasznára fordíthat. Lapunk szerkesztésénél mindenkor vezérelv volt az, hogy szakczikkeink és közleményeink ne a szakszerűség fontoskodó koturnusába legyen öltöztetve, de mindenki által könnyen megérthető módon, tiszta fényben világítsák meg a tárgyalt kérdéseket. Véleményünk szerint a modern technikai tudománynak — ha érvényesülni akar — nem szabad excluzívnak lennie, de be kell sorakoznia a társadalmi tudományok közé. Ebben a törekvésben kulminál lapunk iránya. S ezért — amidőn az új év közeledtével lapunkra a közfigyelmet felhívni óhajtjuk, nem fordulunk az u. n. szakkörökhöz, de magához az egész művelt magyar közönséghez, mely bizonyára megérti és méltányolja közel két évtizedes törekvéseinket. A Gazdasági Mérnök szerkesztő séfje. A Gazdasági Mérnök jövőre is az eddiginél még díszesebben kiállítva, képekkel és rajzokkal gazdagon illusztrálva jelenik meg. Teljes bizalommal fordulunk ennélfogva lapunk régi barátaihoz és pártolóihoz, legyenek szívesek lapunkat a jövő évre is megrendelni s a törvényhatóságoknak, testületeknek, egyesületeknek, olvasóköröknek, valamint barátaiknak és ismerőseiknek melegen ajánlani. A Gazdasági Mérnök előfizetési ára jövőre is. Egész évre 12 frt, félévre 6 frt, negyedévre 3 frt. Az előfizetési pénzek a Gazdasági Mérnök kiadóhivatalába (Budapest, IV., Gránátos utcza 1. sz. a.) czimzendők. Az előfizetők díjtalanul kapják a Gazdasági Mérnök 1896. évi zsebnaptárát a hasznos tudnivalóknak gazdag gyűjteményével. A Gazdasági Mérnök kiadóhivatala LWIL XX. évfolyam. 1. szám Budapest, 1896. január 6. EGYSZERSMIND A TISZAVÖLGYI TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE TARTALOM: A szabad verseny előnyei és hátrányai. — Villamos hajók. — Mezőgazdaság és állattartás. — A szőlőmivelés és borászat az ezredéves kiállításon. (Egy ábrával.) — 1895-ik peronoszpóra-tapasztalatok. — Mire ügyeljünk az itató kút körül és hogyan építsük a sülyesztett kutat? — A rongyok a gazdaságban. Találmányok: Újítások kerekeken. — Javítások ekéken. — Összecsukható ernyő szekerek számára. Szolenoidokkal szabályozott villamos ívlámpa. Vízi ügyek. Vegyesek. Vízállások. Hirdetések A szabad verseny előnyei és hátrányai. Arra a kérdésre, várjon a szabad verseny közgazdasági életünkre hasznos vagy káros befolyást gyakorol-e, helyesen csak úgy válaszolhatunk, ha ennek a közgazdasági rendszernek előnyeit és hátrányait egymással szemben állítjuk. Nézzük, melyek a szabad verseny előnyei. A szabad verseny a vállalkozókat telepeik megalapításánál és üzeménél a legnagyobb takarékosságra kényszeríti. A gyárosoknak a fogyasztási piacokat semmiféle privilégiumok se biztosítják, miért is áruik eladásánál erős versenyre találnak. Mindenkinek arra kell törekednie, hogy placot találjon, hogy vállalata prosperáljon és üzemét is e szerint is kell berendeznie. A termékek kelendőségét azonban rendszerint a csekély előállítási költségek határozzák meg. A vállalkozóra nézve létkérdéssé válik az, hogy az előállítási költségek lehetőleg csekélyek legyenek, a szabad verseny pedig a meglévő produktív erők legnagyob kihasználására ösztönzi a vállalkozót. Minden termelőnek érdekében áll, hogy üzemének, tőkeértékesítése által concurrensét túlszárnyalja. Felhasználja a tudományokat, új gépek, új festőanyagok, javítások stb. feltalálása által élénk verseny fejlődik ki és a technikai páratlan lendületet vesz. A termelés megsokszorozódik, az emberi szellem fáradhatlanul dolgozik azon, hogy újat létesítsen, a termékeket olcsóbban és jobban állítsa elő és hogy a fogyasztót a maga részére nyerje meg. A termékek ára ott, ahol a kínálat szabadság és szabad árképződés áll fenn, az általános áralakulási törvény szerint a kínálók versenye következtében a lehető legalacsonyabbra száll alá. Az olcsó ár következtében a fogyasztó abba a helyzetbe jut, hogy szükségletét jobb minőségben és többféle módon fedezhesse. Vásárlási kedve emelkedni fog és ez viszont a termelésnek új impulzust fog adni és a fogyasztást ki fogja terjeszteni. A kínálatnak és keresletnek eme kölcsönös hatása szabályozza az árt, így tehát a szabad verseny a közgazdasági életben az értékek és az árak megállapítására nézve, mint törvényt alkotó, mint kényszerítő hatalom lép föl és így méltányosságot gyakorol, amennyiben természetes árakat, vagyis olyano-