Gazdasági Mérnök, 1896. január-december (20. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-05 / 1. szám

✓ Olvasóinkhoz. A Gazdasági Mérnök a folyó évvel huszadik évfolyamába lépett. S ha végig te­kintünk lapunk 19 évfolyamán, dicsekvés nél­kül, nyugodt önérzettel mondhatjuk el, hogy a műszaki ismeretek terjesztése terén lapunk évről-évre mind nagyobb és fokozottabb szol­gálatokat tett. Törekvéseink végc­élja az volt és az ma is, hogy a műszaki tudománynak és gyakorlatnak a vívmányait mindenki által megérthető mó­don bevigyük az életbe, a nagy­közönség közé, s ezzel előmozdítsuk azoknak a vívmányoknak a gyakorlati értékesítését az életfoglalkozások legkülönbözőbb ágaiban, de legkivált a mező­gazdaságban, melyhez Magyarországnak még hosszú időn át legfőbb létérdekei fű­ződnek. Ipar, kereskedelem, közlekedés Magyaror­szágon mind oly szoros kapcsolatban van a mezőgazdasággal, hogy ez irányú szükséglete­ket egymástól elkülönítve helyesen megítélni sem lehet. A­midőn tehát lapunk a gazdasági érdekek képviseletét és propagálását, a mű­szaki ismereteknek gazdasági érvényesítését tűzi feladatául, ezzel tulajdonképen az összes életfoglalkozások érdekkörét felöleli. A Gazdasági Mérnök tehát nem va­lami speciális szaklap, a­mely csak egyes exclusiv szakköröknek készül, de oly általános érdekű közlöny, melyet haszonnal olvashat az úgynevezett nem-szakember is. A czikkeink és közleményeink a műszaki ismeretek általános terjesztésén kívül oly gyakorlati kérdésekre és tárgyakra is kiterjeszkednek, a­melyeket a gazda, a gyáros, a mérnök, az építő és épít­tető, a hajós, a gépész stb. közvetve vagy köz­vetlenül hasznára fordíthat. Lapunk szerkesztésénél mindenkor vezérelv volt az, hogy szakczikkeink és közleményeink ne a szakszerűség fontoskodó koturnusába le­gyen öltöztetve, de mindenki által könnyen megérthető módon, tiszta fényben világítsák meg a tárgyalt kérdéseket. Véleményünk szerint a modern technikai tudománynak — ha érvényesülni akar — nem szabad excluzívnak lennie, de be kell sorakoznia a társadalmi tudományok közé. Ebben a törekvésben kulminál lapunk iránya. S ezért — a­midőn az új év közeledtével lapunkra a közfigyelmet felhívni óhajtjuk, nem fordulunk az u. n. szakkörökhöz, de magához az egész művelt magyar közönséghez, mely bizonyára megérti és méltányolja közel két év­tizedes törekvéseinket. A Gazdasági Mérnök szerkesztő séfje. A Gazdasági Mérnök jövőre is az eddiginél még díszesebben kiállítva, képekkel és rajzok­kal gazdagon illusztrálva jelenik meg. Teljes bizalommal fordulunk ennélfogva lapunk régi barátaihoz és pártolóihoz, legyenek szívesek lapunkat a jövő évre is megrendelni s a tör­vényhatóságoknak, testületeknek, egyesületeknek, olvasó­köröknek, valamint barátaiknak és is­merőseiknek melegen ajánlani. A Gazdasági Mérnök előfizetési ára jövőre is. Egész évre 12 frt, félévre 6 frt, negyed­évre 3 frt. Az előfizetési pénzek a Gazdasági Mérnök kiadóhivatalába (Budapest, IV., Grá­nátos­ utcza 1. sz. a.) czimzendők. Az előfize­tők díjtalanul kapják a Gazdasági Mérnök 1896. évi zsebnaptárát a hasznos tudnivalók­nak gazdag gyűjteményével. A Gazdasági Mérnök kiadóhivatala LWIL XX. évfolyam. 1. szám B­udapest, 1896. január 6. EGYSZERSMIND A TISZAVÖLGYI TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE TARTALOM: A szabad verseny előnyei és hátrányai. — Villa­mos hajók. — Mezőgazdaság és állattartás. — A szőlőmivelés és borászat az ezredéves kiállításon. (Egy ábrával.) — 1895-ik peronoszpóra-tapasztalatok. — Mire ügyeljünk az itató kút körül és hogyan építsük a sülyesztett kutat? — A rongyok a gazda­ságban. Találmányok: Újítások kerekeken. — Javítások ekéken. — Összecsukható ernyő szekerek számára. Szolenoidokkal szabályozott villamos ívlámpa. Vízi ügyek. Vegyesek. Vízállások. Hirdetések A szabad verseny előnyei és hát­rányai. Arra a kérdésre, várjon a szabad verseny köz­­gazdasági életünkre hasznos vagy káros befo­lyást gyakorol-e, helyesen csak úgy válaszolha­tunk, ha ennek a közgazdasági rendszernek előnyeit és hátrányait egymással szemben ál­lítjuk. Nézzük, melyek a szabad verseny előnyei. A szabad verseny a vállalkozókat telepeik megalapításánál és üzeménél a legnagyobb ta­karékosságra kényszeríti. A gyárosoknak a fo­gyasztási piac­okat semmiféle privilégiumok se biztosítják, miért is áruik eladásánál erős ver­senyre találnak. Mindenkinek arra kell töreked­nie, hogy plac­ot találjon, hogy vállalata pros­peráljon és üzemét is e szerint is kell beren­deznie. A termékek kelendőségét azonban rend­szerint a csekély előállítási költségek határoz­zák meg. A vállalkozóra nézve létkérdéssé vá­lik az, hogy az előállítási költségek lehetőleg csekélyek legyenek, a szabad verseny pedig a meglévő produktív erők legnagyob kihasználá­sára ösztönzi a vállalkozót. Minden termelőnek érdekében áll, hogy üzemének, tőkeértékesí­­tése által concurrensét túlszárnyalja.­­ Fel­használja a tudományokat, új gépek, új festő­anyagok, javítások stb. feltalálása által élénk verseny fejlődik ki és a technikai páratlan len­dületet­ vesz. A termelés megsokszorozódik, az emberi szellem fáradhatlanul dolgozik azon, hogy újat létesítsen, a termékeket olcsóbban és jobban állítsa elő és hogy a fogyasztót a maga részére nyerje meg. A termékek ára ott, a­hol a kínálat szabadság és szabad árképződés áll fenn, az általános áralakulási törvény szerint a kínálók versenye következtében a lehető leg­alacsonyabbra száll alá. Az olcsó ár következ­tében a fogyasztó abba a helyzetbe jut, hogy szükségletét jobb minőségben és többféle mó­don fedezhesse. Vásárlási kedve emelkedni fog és ez viszont a termelésnek új impulzust fog adni és a fogyasztást ki fogja terjeszteni. A kí­nálatnak és keresletnek eme kölcsönös hatása szabályozza az árt, így tehát a szabad verseny a közgazdasági életben az értékek és az árak megállapítására nézve, mint törvényt alkotó, mint kényszerítő ha­talom lép föl és így méltányosságot gyakorol, a­mennyiben természetes árakat, vagyis olyano-

Next