Gazdasági Mérnök, 1897. január-február - Műszaki Hetilap, 1897. március-december (21. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-03 / 1. szám

EGYSZERSMIND A TISZAVÖLG TARTALOM: A Duna-Odera-csatorna kérdése. -— Az acetylén robbanékonysága. — Traján diszhajója. — Vágó- hid. — Bartzer-féle szabadalmazott gőzkazán. — Vízi utaink fejlesztése. — Deszkaállvány ablak­tisztításra. — Magyar mezőgazdasági szesztermelók országos szövetkezete. -— A szobrászat vallásos eredete — A Szahara jövője. Táreza : A technikai haladás világából. Yeg-yesek: Vízállások. Hirdetések. A Duna-Odera-csatorna kérdése. Egv negyed század óta vajúdó s közgazda­ságilag az egész monarchiára .rendkívül fon­tos kérdés a megvalósulás felé látszik köze­ledni. A Duna-Odera csatorna sokszor vitatott eszméje konkrét alakban lép előtérbe és úgy látszik, hogy a mérvadó körök az eszme meg­valósítása elől most már alig lesznek képe­sek kitérni. A kérdés nemcsak osztrák szempontból fon­tos, de a mi szempontunkból is, s a mint a jelek mutatják, e kérdésben jól felfogott ér­dekeink megvédésére kemény tusákat keilend megvívni jóakaró osztrák szomszédainkkal. E tekintetben máris egy kis izlelitőt nyújt a bécsi kereskedelmi kamarának az osztrák ke­reskedelmi miniszterhez ez ügyben intézett felirata. Igen élénken és igen éles hangon foglalkozik ez Daniel b. kereskedelmi minisz­ternek a múlt országgyűlés vége felé Thai y Kálmán interpellácziójára adott válaszával. Ezen válaszában kereskedelmi miniszterünk ugyanis a Duna-Ödera-csatorna kiépítésével hazánkra háromolható előnyöknek kellő ki­használására és kormányunknak ez irányban teendő lépéseire nézve oda nyilatkozott, hogy ennek a csatornának vagy Pozsony felé a Morván való kitorkolása és annak hajózha­tóvá tétele biztosíttassák, vagy egv Pozsony felé vezető oldal-csatorna építésének biztosí­tása által a magyar forgalom érdekei is kellő méltánylásban részesüljenek és mi a Fékét e- és keleti .tengert összekötő ezen nagyfontos- ságu forgalmi körbe lehetőleg direkt és ha csak lehet, Bécs kikerülésével is beléphessünk. Osztrák szomszédaink — ugv látszik — nem tudnak a múlt hagyományaiból kibon­takozni és alihoz hozzá szokni, hogy Magyar- országnak mint olyannak is legyenek sajátos gazdasági érdekei, melyeket megvédeni akar és tud, és el nem tudják vagy nem akarják hinni, hogy gazdasági fejlődésünk Bécs támo­gatása é? Bécstől való függés nélkül előttük egészséges és önálló irányt vehessen. Gazda­sági fejlődésünk erőteljes voltára mutat min­denesetre az, hogy ma már törekvéseinket oda át is számbaveendő tényezőknek tekintik. Nem tartjuk érdektelennek a bécsi keres­kedelmi kamarának említett feliratát a kö­r.ftctaologiti; iT HIVATALOS KÖZLÖNYE. vetkezőkben ismert etn^^ Felíi rn t D á ni e 1 b. kereskedelmi íjni ni s/tey.válaszára Vonaikozás- sal, kiemeli azk bogi''.ÜUuaa»í)ítera'-'csatorna egész hosszában osztrák területen és Ausztria nagymérvű pénzügyi áldozatainak igénybe­vételével Magyarország hozzájárulása nélkül készülvén. Magyarország a csatorna építésére befolyást nem gyakorolhat és habár Magyar országnak az Angermg terjedő oldal-csatorna építésére vagy a Morva szabályozására áldo­zatokat kellene hozni azért, hogy a csatorná­hoz csatlakozhassák, ezek az áldozatok semmi esetre sem lesznek oly nagyok, hogy Magvar- ország a csatorna építésére befolyást gyako­rolhasson. A kamara egész határozottsággal kívánja, hogy a csatorna főkikötője és az átrakodó állomás Bécsben legyen és főleg Bécsnek vizi utón szénnel való ellátása szempontjából Bécsre nézve nagy csapásnak jelentené ki azt, ha a csatorna nem Bécsből indulna ki, a Morva szabályozása a fő kikötőt Bécs ká­rosításával Gönvőre vagy Pozsonyba tenné át. Hivatkozik a kamara a tartományi gyűlés­nek a kormányhoz a csatorna ügyében inté­zett jelentésére, mely a csatornát — a meny­nyiben az nem készülne államköltségen magán-vállalatnak is csak olv feltételek alatt véli átadhatónak, ha az egész áruforgalom Bécs felé és Bécsen át kezeltetik és ha annak főkikötője Bécs leend. A felterjesztés utal a tartományi gyűlés jelentésének arra a pasz- szusára, hogy ha a Morva szabálvoztatnék, ez Bécsre nézve oly rendkívül nagy csapás leime, melyet Bécs alig heverhetne ki és a főkikötő okvetlen Gönvőre vagy Pozsonyba helyeztet­nék át. A felirat.az előadói jelentés ugyan- ily értelmű részére hivatkozva, felemlíti, hogy csak ezen feltétel alatt Ígérte a tartományi gyűlés az építési tőkéhez az 5°/o-al való hoz­zájárulást. Kiemeli a felirat, hogy Bécsre nézve a csa­torna gazdasági előnyökkel csak akkor járhat, ha a Morva szabályozása vagy Magyarország­nak a csatornához való egyenes csatlakozása egyáltalán elmarad. E felirat hivatkozva arra, hogy a monarchia két felének határut a Morva képezi és hogy a csatlakozásra szük­séges műépitményeket osztrák területen kel­lene létesíteni, egyenesen felhívja a kormányt, tegye lehetetlenné, illetve tiltsa meg azt, hogy Magyarország a csatornához való direkt csat­lakozást kiépíthesse. Praecedensképen hivat­kozik a felirat arra, hogy a magyar állám- vasutak a Bruck- Hamburgi vasútnak Pozsony és a Yágvölgyi vonalhoz való csatlakozását és evvel Boroszló felé való kiviteli vonalat lehetetlenné tették. A csatornához való csatla­kozás lehetetlenné tétele tehát retorsio kívánna lenni ezen elmaradt csatlakozásért. Ugyanily kérdésről lévén most szó Magyarországra nézve és Bécs ká- utat nyerne; a kormányt, szemben Bécs érdekével, úgy, hogy a feli int kizártnak tartja azt, hogy a kormány a csa­torna-csatlakozás kérdésében Magyarország­gal szemben bármily irányban is előzékeny­séget tanúsíthasson; felhívja egyúttal a kor­mányt, hogy Magyarországgal szemben még részünkről teendő engedmények esetén is ha- tározottan visszautasító álláspontot foglaljon el és a csatornához való csatlakozást semmi körülmények közt se engedélyezze, mert ev­vel a csatorna közgazdasági fontossága Ausz­triára és főleg Bécsre nézve megszűnnék. Megemlíti e tekintetben a felirat, hogy a bécsi közraktárak és a bécsi átrakodó sorsa veszé­lyeztetve volna, holott, ha Bécsen át vagyunk kénytelenek menni, gabonát szállító hajóink visszrakománvképen Bécsnek szenet, építő anyagokat és egyébb tömegárukat volnának kénytelenek szállítani, ellenkező esetben Ma­gyarország Ausztria költségére rára egy olcsó és jó kiviteli vizi a felirat végre arra hívja fel hogy a csatorna kérdésében határozottan ahoz az állásponthoz ragaszkodjék, mely kizárólag csak Ausztria és Bécs érdekeinek szolgál. Monarchiánk túlsó feléről megszoktuk már — különösen az utóbbi időkben — azt, hogy gazdasági kérdésekben a legkíméletlenebb, a leggyülöletesebb hangokat halljuk éppen ab­ban az időben, midőn a kiegyezés kérdésében a túloldalról nagyon is gyakran történik hi­vatkozás a méltányosságra. A magyar liszt­tel, a magyar terményekkel szemben harcz megtaníthatott már bennünket, itt méltányosságra alig apellálhatunk, hittük volna azonban, hogy ezen tendencia már a létesítendő vizi útra is ki fog terjedni. A felirat hangjából igen érthetően világlik ki az a tendencia, hogy itt a magyar ter­mények elől a nyűgöt felé vezetendő vizi ut vagy teljesen elzárassék, vagy legalább is annyira megnehezittessék, ami az elzárással egyértelmű. Nem az olcsó visszrakományok képezik itt a főkérdést, hanem a magyar pro- venienciáju terményeknek magasabb csatorna­vámmal való megterhelésének nagyon is észre­vehető czélzata mellett az, hogy Bécs domi­nálhassa a magyar kivitelt. Egészen hasonló hangok voltak az osztrák parlament budget-bizottságában is hallhatók, a midőn a csatornák kérdése szóba jővén, Mautner, Busz és Fuchs képviselők a keres­kedelmi minisztert felhívták, hogy a csator­nának Magyarország felé való elágazását ha­tározottan tegye lehetetlenné. Nem tudjuk azt, hogy az osztrák mérvadó körökben e kérdésben, hogy gondolkodnak és osztják-e az osztrák iparkamarának túlzó álláspontját, de annyit elfogultság nélkül mond­hatunk. hogy osztrák szomszédainkat ebben a kérdésben — mint sajnos sok más gazda­folyó hogy Nem XXI. évfolyam. I. szám. Budapest 4MP­, IŐ97. január 3. i960

Next

/
Thumbnails
Contents