Gazdasági Mérnök, 1906. január-december (30. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-07 / 1. szám
TELEFON 56—44. XXX. évfolyam. ak Budapest, 1906. jnntnr 7 rffl a 1. szám. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPON. HlbiUftttii <fifl s Egész évre 24 kor. fél évre 12 k. negyed évre ök Egyről-másról. Ismét elveszett egy esztendő az országra nézve. Újabban már kezdjük megszokni az elvesztett esztendőket, de azért az évfordulónál mégis szomorú érzést vált ki lelkűnkben az a tudat, hogy az az idő, a mi az elmúlt évben a komoly, céltudatos és produktiv közgazdasági tevékenységnek lett volna szentelendő, ismét csak a meddő közjogi küzdelmekben, káros tétlenségben és a közrend felforgatásában telt el. Kiszámíthatatlan, és mondhatjuk pótolhatatlan, az a veszteség, a mi a lefolyt válságos év alatt úgy az országot, mint az egyeseket érte. Milliókra rúg az az összeg, a mit egyesek a munkahiány miatt szenvedtek. Gyakorlati eredményeket hiában keresünk az elmúlt év történetében, mert ott, a hol fejtetőre állott minden, komoly, eredményes munka nem végezhető. Nem akarjuk feszegetni, hogy kit vagy kiket okolhat az ország és annak minden egyes polgára az elmaradt gyarapodásért, kiket terhel a kivándorlók számának rohamos növekedése es kik felelősek azért a sok pusztulásért, a mi az elmaradt állami adók jövőbeni beszedésének nyomában fog járni. De nem is segítenénk a bajon, ha a fennálló bajok okozóit — a mi igen nehéz feladat volna — kiludnók kutatni. Ez nem is feladatunk, de mint a közgazdasági érdekek egyik szerény őrének, kötelességünk az újév hajnalán reá mutatnunk arra, hogy ez nem jól van igy, a hogy van. Az ország közgazdasági ereje, a mi a sok csapásnak szerencsésen ellen tudott állani^ hovatovább a megengedett szélső határig lesz igénybe véve. azon túl pedig már a züllés végső processzusa következik. Fel kell tehát emelnünk kérő szavunk az összes illetékes tényezőkhöz, hogy siessenek már a végnélküli válságot akként megoldani, hogy sem az ország, sem a korona ne legyen legyőzött fél. A békét már parancsolólag követeli az ország és annak minden egyes polgára. De csak oly békét, mely a honi szivet nem sebezi meg, mert az a seb épugy öl, mint a közgazdaságon rágódó féreg. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy ennek a sivár esztendőnek is voltak fénypontjai. Alapította GONDA BELA 1877-ben. l Az a körülmény, hogy a külkereskedelmi szerződések egy részét — arra való tekintettel hogy az önálló vámterület ez idő szerint nem lesz életbeléptethető akként, kötötte meg a kényszerhelyzetbe került kormány» hogy azok lejárata egy Ausztriával kötendő tízéves kereskedelmi és vámszerződés lejártával összeesik és igy arra az időpontra az önálló vámterületéletbeléptetése előtt akadály nem lesz. már szintén némi eredménynek mondható. Positiv eredménye a múlt évnek az, hogy a választói jog kiterjesztését akuttá tette. Ezzel a közgazdasági élet muukásainak százezrei nyernek jogot arra, hogy az ország sorsának intézésében résztvehessenek. Ez azt jelenti, hogy a nemzet képviselői közt a jövőben a közgazdasági kérdésekben járatos polgárok köréből többen foglalhatnak helyet, ami az országnak csak üdvére válhat. Szerencsés momentuma volt az elmúlt évnek a kielégítő termés. Ennek köszönhetjük, hogy az ország ellentálló képessége nem roppant meg hogy továbbá a külföld nem veszítette el bizalmát a magyar értékek iránt a felfordult viszonyok és az általános adómegtagadás dacára sem. Ez a jó termés okozta ellentálló képesség adja meg a reményt arra, hogy a nyugodt, békés viszonyok beálltával az ország ismét biztos fejlődésnek és virágzásnak indul. Ebbéli reményünket éleszti az a körülmény is hogy még ebben a lefolyt sivár esztendőben is történtek ipari alapítások, épültek va suták, alakultak uj pénzintézetek a vidéken és emelték tőkéjüket fővárosi pénzintézetek. Mily biztató perspektívát nyújtanak e körülmények arra az időre, midőn a nagy állami beruházások ismét foganatba vétetnek és ösztökélni fogják a magántőkét a vállalkozásra. Ehhez csak politikai béke és nyugodt viszonyok kellenek. Nem kívánhatunk tehát olvasóinknak jobbat a beállott újév alkalmából^ minthogy béke honoljon mielőbb szeretett hazánkban. * Lélekemelő ünnepségben volt részük szombaton, december hó 3-án este a magyar mérnököknek. Több évtizedes, buzgó, lelkiismeretes és eredményes munkásságuk gyümölSzerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, Vili. KERÜLET CONTI-UTCZA 38. SZÁM T csét aratták le a napokban dr. Mentsik Ferenc Hoszpotzky Alajos és Szántó Albert kartársak, midőn őket a királyi kegy a jól megérdemelt előléptetésben részesítette. A két előbbi kartárs a műszaki életpályán oly ritka minis- téri tanácsosi, a harmadik kartárs pedig az osztálytanácsosi rangosztályba emelkedett. Tudja róluk az egész műszaki kar, hogy ez a kitüntetés igaz érdemek jutalmazása, a mit legjobban az a közvélemény bizonyít, hogy a kitüntetett három kartárs az egész műszaki kar részéről a legnagyobb megbecsülést és kartársi szeretetet tudott kiérdemelni. Ezeket az érdemeket juttatta a műszaki kar őszintén kifejezésre, midőn szombaton este a mérnök-egyletben fehér asztal mellett ünnepelte a három kitüntetett kartársat. Száznál több kartárs közt ott látjuk az ünnepeltek körül műszaki életünk számos kitűnőségét- köztük Kherudl György Nagy Yirigil, és Cserháti Jenő tanárokat, Gonda Béla miniszteri tanácsost, Zsák Hugó min. oszt. tanácsost, Rényi Zsigmond Speidl Bódog és Kádár Gusztáv máv. főfelügyelőket, Pulszky Garibaldi máv. üzletvezetőt, Pártos Gyula építészt, dr. Zielinszki Szilárdot, a Magánmérnökök Országos Szövetségének elnökét, Zsigmondy Bélát stb. Az ünnepelt három kartársat számosán fel- köszöntötték, igy Cserháti Jenő, Kherudl György Gonda Béla, Rényi Zsigmond, Kádár Gusztáv, dr. Zielinszky Szilárd, stb. Felszólalók valamennyien meleg elismeréssel adóztak a kitünteteti kartársak kiváló érdemeinek, de kiemelték azt is, hogy e kitüntetésekből az egész műszaki karra háramlik némi kisugárzás. Visszaemlékeztek 2—3 évtizedes múltra, midőn a mérnöki foglalkozás hazánkban még igen lenézett foglalkozás volt, s örömmel tekintenek a jelenbe, midőn már nem csak hogy nem szégyen mérnöknek lenni, de ime ily magas állásokba is el-el jut közülök egynéhány. Megjelölték azoknak a kartársaknak a karral szemben fennálló kötelességeit, a melyek teljesítésével előmozdíthatják azt, hogy a műszaki kar elvégre hazánkban is elérhesse azt a méltán megillető pozíciót, a mit művelt nyugati államokban már régóta elfoglalnak külföldi kartársaink. Természeten jókívánságokban sem volt hiány