Gazdasági Mérnök, 1912. január-december (37. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
1. szám. kintve, Európában kedvezőbben alakult a termelési, valamint a fogyasztási konjunktúra, ámde a kedvező jelenségek közé még az is, hogy a tengerhajózási fuvardíjak számbavehetően szilárdultak s átlagos emelkedésük három schillingre tehető. Ez közvetlen eredménye különben a külkereskedelmi forgalom élénkülésének s biztató a tekintetben, hogy a tengerhajózási vállalatok a lefolyt évre már kedvezőbb üzleti eredmények alapján, nagyobb osztalékot fizethetnek. A Panama csatorna munkálatai. (Folytatás.) Taft elnök a Wellinghanban tartott beszédében azt a kijelentést tette, hogy 1913. év július havában az első hajó már átúszik a panama csatornán, s ezzel a világ figyelme újból erre a több mint harminc év óta vajódó műre terelődött. Voltaképen az eszme jóformán olyan régi mint Amerika fölfedezése, mert hiszen Balbao és Pizzaro már röviddel a fölfedezés után foglalkoztak a csatorna tervével, sőt ez anyira átment a köztudatba, hogy II. Fülöp spanyol király tilalmat adott ki e terv ellen, mert vakmerő istenkísértésnek találta. A tudós Humbold Sándor, meg a gazdag Vanderbilt elméjét is foglalkoztatta ez a merész terv, amely azonban mégis csak akkor érett meg, amikor Lesseps Ferdinand, az 1875-ben Párisban tartott földrajzi kongreszszuson beterjesztené a csatorna terveit és költségvetését. Lesseps Ferdinánd még a Szuezi-csatorna sikereinek szinte mézes heteit élvezte, a világ megbízott benne és 1880-ban a Panamarészvényeket háromszorosan túljegyezték. A részvényesek dús dividenciákról álmodtak s vajmi csekély ügyet vetettek a csatorna közgazdasági és világforgalmi jelentőségére. Pedig tudnivaló, hogy azt a töméntelen áldozatot, azt a száz milliókra rugó költsége azért tették meg, mert a New York és Szán Franciska között való út a Panama-csatornával tizenegyezer kilométerrel rövidül meg. De még az európai kikötőkből is kerek tízezer kilométerrel lesz az út rövidebb mint a Tűzfák körül Délamerika megkerülésével A Panama-csatorna tehát épp oly szolgálatot tesz a közforgalomnak mint a Szuezicsatorna. Valójában új perspektívát nyit a nemzetközi forgalomban, Délamerika buja termőföldjének minden kincses gazdasága, Északamerika nyugati partjainak aranyat ezüstöt rejtő bányái mind hinti majd kincseit az emberi kultúra talajára, ha megnyílik a Panama-csatorna. Ilyen kevély bizodalommal indult meg a munka 1881-ben. Lesseps maga is vakon bízott tervében és ifjú energiával indult neki a világraszóló munkálatoknak. Valósággal megifjodott, hiszen 1885-ben a budapesti országos kiállítás egyik közebédjén a csárdást ropta és kijelentette, hogy tizenharmadik gyermekének — ha fiú lesz — az első magyar királyról István nevet fogja adni, nem tellett bele egy esztendős Ráth Károly akkori főpolgármester már megkapta a telegramot: a tizenharmadik Lesseps-ivadék Etienne lett! Csakhogy a tizenharmadik sarjadékkal úgy látszik balvégzet csillagzata fordult a Lesseps ház fölé. Mikor Lesseps nekivágott a Szuez-csatorna hatalmas munkájának, puritán jellemű, szinte kérges tenyerű mókás volt, tizenhárompróbás mérnök, őserőtől duzzadó eredeti természetességgel. De az ünneplés, a hír, a vagyon kivetkőztették őt régi karakteréből és belőle is egy párizsi vivőr lett. Az ő terve a Panama-csatornáról az ő költségvetésével merőben keresztülvihetetlen volt. Lesseps a csatornát Panama és Gálen között tervezte ; hetvenhárom kilométer hoszszúra volt trasszírozva, nyolc és fél méter mélységgel és ötven méter vízfelszínti szélességgel. Ő a csatornát olyannak képzelte, hogy a Csöndes óceánt egyszerű csatornával összekösse az Atlanti-óceánnal, minden zsilip nélkül. Számítása szerint hetvenhárom millió köbméter földet kellett volna kiemelni és az árát hatszáz millió frankban kontemplálta. Gondolta, hogy amit Lesseps mond, annak igaznak kell lenni és amit Lesseps tesz, az jól van téve. S a munka hamarosan megindult húszezer munkással. Egy év alatt egy új világ keletkezett a Panama szoros miazmas, maláriás, mocsaras vidékén. Kalandorok, megszökött elítéltek, proletárok és veszedelmes szélhámosok csak úgy özönlöttek oda, s úgy hullottak, mint a pillék a lángban, mert a gyilkos éghajlat a munkások három-öt százalékát ölte meg. De micsoda világ keletkezett. Falvak nőttek ki a semmiből és zakatoltak a masinák, recsegtek az emelődaruk és csikorogtak a kotrógépek. És robbantak az aknák, robogtak a földszállító lokomotivok, szikráztak a csákányok és ott nyüzsgött az a fékeveszett, zabolátlan csürhe, gyülevész tömeg, amelyiknek nincs se istene, se törvénye, se erkölcse. De nem tellett bele tíz esztendő és fordult újra a világ. A milliókat elnyelt földhányások buckái és árkai mentén letették a csákányt, elhallgatott a gépek kereke, megálloit a vontató szerkezet, megakadt a bagger akója. Párisban pedig a nagy Lesseps rabkórházban ült, az Eiffel-börtön aljába szédült s a francia nép siratta elveszett vagyonát, meggazdálkodott fillérjeit. A Panama csődbe került, kiütött a Panama válság. Mennyi duzzadó bizodalommal indultak neki a világra szóló tervnek. Ötven millió frank áru gépezet hatvanezer lóerőre rugó energiát adott az emberi elmének ; száznyolcvan mozgó és százharminc álló gőzgép segítette a munkát, a forgalmat és több száz vasúti kocsi, meg harminc gőzhajó szállította a kiásott földet. Kiemeltek tíz év alatt ötvenöt millió köbméter földet. Lesseps a költséget 1886-ban már ezerkétszáz millió frankra emelte. A kátyúba került munkálatok szekerébe befogták a mindenható s mindent tudó Eiffel mérnököt is, de későn volt. A terv nem számolt a Kulebra-hegység kétszáz méter magasságba is fölnyuló csúcsaival s e hegyek sok helyütt laza, törmelékes szerkezetével. Nem számolt a terv a Khagres-folyó szeszélyeivel; esőzések idején úgy elönti ezt az egész hangyabolyt hömpölygő vadvizével. S nem számoltak a két tenger apadásával és dagadásával. A két tengeren ugyanis az ár magassági különbsége öt méter, de még az időbeli eltérés is számottevő. Az eredeti terv annyira felszínes és megbízhatatlan volt, hogy Lesseps és táborkara is tisztába jöttek azzal, hogy a művet csak duzzasztó zsilip-rendszer mellett lehet megteremteni. Csakhogy akkor már egy milliárd elúszott (részben a vállalkozók s a megvesztegetett francia képviselők zsebébe) s így a részvénytársaság anyagilag és műszakilag is csődbe került. De a csatorna ügye ezzel el nem veszett. A csőd megnyitása után gondnokságot rendeltek el, majd Bonnardel mérnök elnöklete alatt új igazgatóságot választottak, amely szakértőkül meghívta Európa és Amerika legelső műszaki tudósait. Közben ezerféle új terv merült föl. Az egyik az óriási költségen megépített Thuantepek-vasút mentén egy olyan óriási vonatot akart teremteni, amely a hajókat rakományostól átszállítaná az egyik tengerből a másikra. A másik a Nikaraguacsatornát akarta megépíteni. Ezenközben azonban homloktérbe lépett az Egyesült Államok érdekeltsége. A spanyol-amerikai háború kevélyekké tette az amerikaiakat. A Monroe-doktrina — Amerika Amerikáé — valósággal beszívódott a köztudatba. A buffalói pánamerika kiállítás után az amerikaiak egyenesen soviniszták lettek, a Mac Kinley-bill pedig Európát teljesen kiszorította Amerikát közgazdasági szerepléséből. Az Egyesült-Államok Délamerika piacait is meghódította s a nemzeti önérzete büszke izmosodásával az Egyesült-Államok vágya a katonai erő gyarapítására is megduzzadt . Flottájuk máris imponáló és éppen a flotta szempontjából maga a Panama-csatorna stratégiai jelentőséget nyert. A Panama-csatorna kérdése szinte nemzeti kérdéssé lett. Roosevelt elnök rendeletére maga Taft, akkor való hadügyminiszter tanulmányozta a terveket a helyszínen, s az ő rendelkezésére Wallace, a legtekintélyesebb amerikai mérnök vette kezébe a dolgot s a még elvégzendő munkálatok költségeit kilencszázharminc millió frankra becsülte. Lesseps tehát, aki eleinte hatszáz millióra irányozta elő a költségeket, s aki azután újabb hatszáz milliót gyűjtött össze, ezernégyszáz millió frankkal tévedett. Tudnivaló pedig, hogy Wallace utóda Stevens, az új vezető mérnök, a csatornából remélhető hasznot távolról sem hitte arányosnak a befektetendő óriási tőkével, és ezért a munka igazán csak akkor indult meg, amikor Goethatls ezredest állították a munkálatok élére, tehát az egész tervezet katonai színezetet nyert. Az amerikaik 1904-ben fogtak hozzá a munkához ezerötszáz fúrógéppel, hatvan gőzásóval, háromszáz lokomotívval, kétezerötszáz vasúti kocsival, legújabb rendszerű kotrókkal, darukkal, légüresítőkkel indították meg a GAZDASÁGI MÉRNÖK.