Gazdasági Mérnök, 1913. január-december (38. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-05 / 1. szám
1 szám. GAZDASÁGI MÉRNÖK Téli kikötők és menhelyek. 1. A pozsonyi téli kikötő vízterülete 19 hektár, amelyben a 0 víz alatti vízmélység 1’5 —200 méter. A bejáratnál mintegy 40 méter hosszban a legkisebb vízmélység 0 víz alatt átlag 150 méter, amely azonban még az ősz folyamán 250 méterre fog mélyíttetni. 2. A komáromi téli kikötő használható vízterülete 42 hektár, a bejáratnál a víz alatti vízmélység 2 méter. A kikötőnek használható parthossza 4,5 kilométer. A kikötő felső végénél 50 méterig felérő záró gát és jégtörők vannak a jégzajlás ellen. 8. Az újpesti téli kikötő vízterülete 32 hektár, amelyből 10 hektáron 21 méter, 14 hektáron 1*5 méter és 8 hektáron 1*6 méter 0 víz alatti vízmélység van. A kikötőnek 40 méter szélességű bejáratából 15 méter szélességben 0 víz alatt 2 méter a vízmélység. 4. A lágymányosi téli kikötőben 5 hektár terület 0 vízszin alatt 2 méter mélységre van kikotorva. Bejárata 40 méter széles, amelyben 20 méter szélességben 0 víz alatt 2 m. vízmélység van. 5. A tassi menhely a folyó évben nem kotortatott, azonban szükség esetén a hajók abba bemenekülhetnek. 6. A dunapentelei téli kikötő 8 hektár vízterületén a 0 víz alatt 2 m. vízmélység van. A 70 méter széles bejáratból 8 magának a technika minden ágában. Fontos tehát, mivel lehet megóvni ezt a becses anyagot a természet külső behatásával szemben, hogyan lehet konzerválni, hogyan lehet legnagyobb ellenségétől, a rozsdától biztosan megóvni. A vas megrozsdásodásának fontosságát semmi sem jellemzi jobban, mint az az óriási irodalom, amely vele foglalkozik. A litteraturából, amely a vas megrozsdásodásának okát, elhárítását tárgyalja, valóságos könyvpiramisokat lehetne emelni az óriási gépkolosszusok mellett, úgy a külföldön, mint hazánkban a legérdemesebb tudósok hosszú éveket szenteltek a nevezetes probléma tanulmányozásának. A külföldiek közül még a legnevezetesebbek megemlítésére sincs terünk, annyian voltunk a kiválóak, nálunk Magyarországon legjelesebb műszaki tudósunk, Wartha Vince volt az, aki még a külföldi kutatóknál is jobban megvilágította a vas megrozsdásodásának okát. A legújabb kutatás már nem csupán a vegyi folyamatokat tartja a vas megrozsdásodása közvetlen okának, hanem úgy vélekedik, hogy itt elektromosság is szerepel. Elektromosság, amely a vasnak különböző anyagi minőséggel rendelkező két pontja között lép fel, vagy ha máskép akarunk beszélni, a vasnak különböző oldási nyomással bíró két pontja között keletkezik. Ennek a theóriának bizonyságát két amerikai kutató, Cushman és Gardner kísérletei szolgáltatták. Eddig tehát rendben volna a dolog a theóriában: a vas megrozsdásodását a vasban, illetve a vas felületén fellépő úgynevezett helybeli elektromos áramok okozzák. A gyakorlatban azonban nem lehet ilyen egyszerűen belenyugodni a dologba, hiszen arról van szó, hogy a század legbecsesebb fémjét ezek az apró lokális áramok lassanként teljesen megemésztik, tönkre marják. Lehet-e segíteni valami módon a vason, lehet-e a rozsdásodást megakadályozni? Ha csupán arról volna szó, hogy a levegő alkatelemei, a szénsav, a nedvesség teszi tönkre a vasat, igen egyszerű volna az eljárás. Mindössze azt kellene cselekedni, hogy a vasat nedvességet, levegőt vagy más gázokat át nem eresztő réteggel vonjuk be az atmoszferikák ellen, mint ahogyan ezideig be is vonták ily módon a vasat mindenütt és mindenkor. Természetes dolog azonban, hogy miután mindeddig nem tudták a rozsdásodás valódi okát, a rosszul alkalmazott bevonás teljesen hiábavaló fáradozás volt s nem is igen használt semmit. Meg kell érteni tehát jól: a vas rozsdásodásának kutforrása a festékréteg alatt rejlik a vason, onnét kell valamiképen eltávolítani. Mivel történjék ez az eltávolítás? Festékkel? E kérdésre ma még nehezen tudunk helyesen megfelelni, hiszen csak be nem végződött kísérletek állanak rendelkezésünkre, próbálgatózások, tapogatózások a sötétségben. Annyit mondhatunk mindössze, hogy ez idő szerint a réteggel való bevonáson kívül más módot a rozsdásodás meggátlásának megkísérlésére nem ismerünk. A leghasználatosabb, mert legolcsóbb a bevonás céljára a festék. A vizsgálatok azonban azt mutatják — Libreich kutatásai — hogy a festék megválasztása rendkívül kényes dolog. Az esetben tudniillik, ha a festéket csak vaktában alkalmazzuk, megtörténhet, hogy egyenesen elősegítjük a vas megrozsdásodását. Megtörténhet, hogy az az úgynevezett lokális áram, amely meglehetős gyenge mérvben a vas 2 pontja közt keletkeznék, most sokkal erősebb kiadásban áll elő a festék és a vas között. Ez esetben az lesz a következmény, hogy a festékkel bevont vas sokkal rövidebb idő alatt megy tönkre, mint a szabad légnemnedvességnek kitett csupasz fém. Libreich szerint a festékkel bevont vas akkor rozsdásodik meg legkönnyebben, ha a festék és a vas közé valamely, az elektromos áramot vezető folyadék jut. Ez természetes dolog, hiszen elektrolit nélkül nem léphetne fel a lokális áram sem. Minél nagyobb a vas és festék közti anyagi különbség, annál erősebb lesz a rozsdásodást okozó áram s annál intenzívebb, minél kisebb a bevonó festék elektromos ellenállása. Ez elmondottakból könnyű kitalálni mire kell ügyelni, ha vasat festékbevonattal akarunk rozsdamentesíteni. A festést, különösen pedig a nagyobb tárgyak, hidak stb. festését száraz időben kell eszközölni, hogy a vas felületén mindig található finom mélyedések ne legyenek parányi mennyiségű vízzel sem megtöltve a festés alkalmával. Más okból is kerülhet azonban nedvesség a festék és a vas közé. Némely festéknek megvan az a rossz tulajdonsága, hogy poralakban álkában vizet szív magába, akár a spongya. Természetesen a festett vas megrozsdásodása lesz ennek következménye. A festékeket lenolajjal szokták elkeverni. A lenolaj pedig azzal a kellemetlen tulajdonsággal rendelkezik, hogy miközben a bevont tárgyon szárad, vegyi után vizet ad ki magából. Láthatjuk tehát, mily könnyű a lehetősége annak, hogy a vas és festék közé nedvesség kerüljön. Az elektromos helybeli áramot elősegítő második körülmény, a potenciál különbség, népszerűen szólva, anyagi minőségben rejlő különbség, felléphet a vas és a festék, a vas és a lenolaj között, de előállhat és intenzívebbé válhat polározódás révén is. Polározódás akkor állhat be, ha pl. a lenolaj vagy lakk chémiailag épen leváló hidrogént abszorbeál. Azt tapasztalják, hogy a lenolaj és vas közt — ha az utóbbi kovácsolt — kb. 003 voltnyit tesz ki az elektromos potentiálkülönbség, lenolaj és újonnan csiszolt vas közt pedig O'Ol voltot. Valamennyi vizsgálat azt igazolta, hogy a vas a festékkel szemben mindig olyan elektród szerepét játsza, amely az elektromos áram létrejöttekor kell, hogy feloldódjon. Elektromos áram pedig annál inkább is létrejő, hiszen a festéknek a fajlagos ellenállása meglehetősen nagy annak dacára, hogy a nagy keresztmetszet s a kicsiny hosszúság, valamint a jelenlevő nedvesség utóbbit jelentékenyen kisebbítik. A potenciálkülönbség kedvező befolyásolására úgy kell tehát eljárni, hogy a használt festékekhez oly anyagokat kell adni, melyek a differenciát csökkentik, avagy meggátolják azt, hogy a festék és vas közül épen a vas legyen az, amelyiknek feloldódnia kell. Fémeknek, pl. zinkpornak a festékhez való keverése nem valami praktikus s igy legújabban Amerikában nem fémport, hanem bizonyos krómsókat kevernek a bevonó festékhez úgy is járnak el, hogy a festékhez olyan anyagokat adagolnak, amelyek vegyi után a vas és festék közt lappangó nedvességet lekötik oly módon, hogy avval lúgos anyaggá egyesülnek. A keletkezett lúgos termék pedig alkalmas arra, hogy a vasat olyan potenciállal ruházza fel, hogy az elektromos áram megindultával nem megy oldatba. A newyorki műszaki kongresszuson főleg azokról a módszerekről számoltak be a vas rozsdásodásával foglalkozók, melyek ez utóbbi ellenszereknek voltak köszönhetők. Az eredmények eléggé kielégítők, tekintve azt, hogy jelenleg még mindig folynak a kísérletek melyek a további tökéletesedést is célozzák. Valószínű, hogy végre elérkeztünk ahhoz az úthoz, amely csalhatatlanul el fog bennünket vezetni azokhoz az eljárásokhoz és módokhoz, melyek a vas megrozsdásodásának oly régen óhajtott elhárítását lehetővé teszik