Geodézia és kartográfia 1985 (37. évfolyam, 1-6. szám)

1985 / 1. szám - Lukács Béla - Koronczay Miklós: A mezőgazdasági nagyüzemi területek kialakításáról

tást minden év július 1-től lehetett engedélyezni, és azt augusztus és szeptember hónapban lehetett végrehajtani. A belterületen levő földekre sem a földrendezés, sem a tagosítás nem terjedhetett ki. A tanyás vidé­kekre vonatkozóan előírta a jogszabály, hogy a földrendezésnél és a tagosításnál a termelőszövet­kezetek területét lehetőleg úgy kell kialakítani, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok tanyaterülete a táblákon kívül maradjon. Az ún. termelőszövetkezeti családok érdekeinek védelmére a jogszabály azt írta elő, hogy a háztáji gazdálkodáshoz szükséges területeiket — legalább részben — a közös területtől elkülönítetten, lehető­leg a belterülethez csatlakozóan, vagy annak köze­lében, elsősorban a zártkertben kell kiadni. A földrendezések és a tagosítások országos irá­nyítása és ellenőrzése a földművelésügyi miniszter feladata volt. A földrendezések és a tagosítások helyi irányításáért, megszervezéséért és végrehaj­tásáért a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke volt a felelős. A földrendezés és a tagosítás végrehajtásának költségeit teljes egészében az állam viselte. A föld­­rendezési és a tagosítási eljárásban valamennyi be­advány és határozat illetékmentes volt. Ez kiter­jedt a vagyonátruházási illetékre is. 3. Az önkéntes földcserék és földrendezés A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. Kong­resszusán elfogadott határozatokat követő idő­szakban nagy lendületet vett a magyar mezőgaz­daság szocialista átszervezése. A megalakuló termelőszövetkezetek részére ki kellett alakítani a nagyüzemi táblákat. Ennek ér­dekében látott napvilágot a mezőgazdasági nagy­üzemi területek kialakításáról szóló 1959. évi 24. számú tvr. és a végrehajtásáról intézkedő 16/1959. (V. 30.) FM számú rendelet. Az említett jogszabályok a termelőszövetkezeti nagyüzemi táblák kialakításánál elsősorban az ön­kéntes földcserékre helyezték a hangsúlyt. Az ön­kéntes földcsere-megállapodások érvényességét ha­tósági jóváhagyáshoz kötötték. A megállapodáso­kat a járási (városi) tanács vb mezőgazdasági osz­tálya hagyta jóvá. Amennyiben a nagyüzemi gazdálkodásra alkal­mas táblák önkéntes földcserével nem voltak ki­alakíthatók, úgy a termelőszövetkezetek nagy­üzemi területeit a község egész határára kiterjedő földrendezéssel lehetett kialakítani. A földrendezést csak engedéllyel lehetett végre­hajtani. A földrendezés engedélyezését a község­ben működő bármelyik termelőszövetkezet elnöke, vagy állami gazdaság igazgatója kérhette. A ter­melőszövetkezet kérelméhez csatolni kellett a köz­gyűlési határozatot is. A földrendezés engedélyezése a megyei (fővá­rosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizott­ságának a hatáskörébe tartozott. Az említett jogszabályok alapján egy községben csak egy alkalommal lehetett földrendezést végre­hajtani, függetlenül attól, hogy korábban volt-e a községben tagosítás vagy földrendezés. Nem lehe­tett földrendezést végrehajtani azokban a közsé­gekben, ahol termelőszövetkezet nem működött. A földrendezést a községenként alakított Föld­rendező Bizottság hajtotta végre; a Bizottság 5­9 tagból állt a község területétől függően. A földrendezések országos irányítása és ellen­őrzése a földművelésügyi miniszter feladata volt. A földrendezések megyei irányításáért, megszer­vezéséért és a végrehajtás ellenőrzéséért a megyei tanács végrehajtó bizottságának az elnöke volt a felelős. A földrendezés a belterületen fekvő ingatlanokra nem terjedt ki. Nem lehetett bevonni a földrende­zésbe az ún. zártkerteket sem. A tanyás vidékekre, illetőleg a tanyákra vonat­kozóan a földrendezési jogszabályok speciális elő­írásokat tartalmaztak. Ezeken a területeken a ter­melőszövetkezetek és az állami gazdaságok tábláit úgy kellett kialakítani, hogy a tulajdonosok tanyái a táblákon kívül maradjanak. A tanyához tartozó földterületet 800—1600 n.­ölig a földrendezésből ki kellett hagyni, és a tulajdonosok részére úthasz­nálatot kellett biztosítani. A későbbiek során lehetőség volt még ún. kiegé­szítő földrendezés végrehajtására is, ezzel a témá­val azonban e cikk keretében nem kívánunk fog­lalkozni. A rövid történeti visszatekintés után áttérünk a jelenleg érvényben levő szabályozás tárgyalására. 1. A nagyüzemi táblák kedvezőbb kialakításának lehetőségei napjainkban A társadalmi és a gazdasági fejlődés a 70-es évek közepére szükségessé tette a földcserékre és a föld­­rendezésekre­ vonatkozó jogszabályok felváltását egy korszerűbb, a korábbinál egyszerűbb és átte­kinthetőbb szabályozással. Mindezt figyelembe véve született meg a földrendezésekről szóló 1976. évi 23. számú tvr. és végrehajtási rendelete a 29/1976. (IX. 2.) MÉM számú rendelet. A hivatkozott jog­szabályok értelmében a mezőgazdasági nagyüze­mek összefüggőbb, nagyüzemi gazdálkodásra alkal­mas területeiket önkéntes földcserével, illetőleg különböző fajtájú földrendezéssel alakíthatják ki. a) Az önkéntes földcserék A mező- és erdőgazdasági nagyüzemek nagy­üzemi gazdálkodásra alkalmas tábláit elsősorban önkéntes földcserével kell kialakítani, ily módon ez a földrendezésnek mintegy előfeltétele is. Önkéntes földcserére vonatkozó megállapodást mező- és erdőgazdasági nagyüzemek és más szocia­lista szervezetek (pl. állami szerv, nem mezőgazda­­sági szövetkezet, egyesület, társadalmi szervezet) egymással, illetve magánszemélyekkel köthetnek. Az önkéntes földcsere-megállapodást a cserében érdekelt mezőgazdasági nagyüzemnek (nagyüze­meknek) kell a föld fekvése szerint illetékes föld­hivatalhoz jóváhagyás végett — a megállapodás megkötésétől számított 30 napon belül — benyúj­tani. A megállapodáshoz csatolni kell a földcseré­ben érintett üzemek felett közvetlen felügyeletet gyakorló szervnek — a hozzájárulását. Az önkén­tes földcsere-megállapodás csak a földhivatal jóvá­

Next