Geodézia és kartográfia 1985 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1985 / 1. szám - Lukács Béla - Koronczay Miklós: A mezőgazdasági nagyüzemi területek kialakításáról
tást minden év július 1-től lehetett engedélyezni, és azt augusztus és szeptember hónapban lehetett végrehajtani. A belterületen levő földekre sem a földrendezés, sem a tagosítás nem terjedhetett ki. A tanyás vidékekre vonatkozóan előírta a jogszabály, hogy a földrendezésnél és a tagosításnál a termelőszövetkezetek területét lehetőleg úgy kell kialakítani, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok tanyaterülete a táblákon kívül maradjon. Az ún. termelőszövetkezeti családok érdekeinek védelmére a jogszabály azt írta elő, hogy a háztáji gazdálkodáshoz szükséges területeiket — legalább részben — a közös területtől elkülönítetten, lehetőleg a belterülethez csatlakozóan, vagy annak közelében, elsősorban a zártkertben kell kiadni. A földrendezések és a tagosítások országos irányítása és ellenőrzése a földművelésügyi miniszter feladata volt. A földrendezések és a tagosítások helyi irányításáért, megszervezéséért és végrehajtásáért a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke volt a felelős. A földrendezés és a tagosítás végrehajtásának költségeit teljes egészében az állam viselte. A földrendezési és a tagosítási eljárásban valamennyi beadvány és határozat illetékmentes volt. Ez kiterjedt a vagyonátruházási illetékre is. 3. Az önkéntes földcserék és földrendezés A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. Kongresszusán elfogadott határozatokat követő időszakban nagy lendületet vett a magyar mezőgazdaság szocialista átszervezése. A megalakuló termelőszövetkezetek részére ki kellett alakítani a nagyüzemi táblákat. Ennek érdekében látott napvilágot a mezőgazdasági nagyüzemi területek kialakításáról szóló 1959. évi 24. számú tvr. és a végrehajtásáról intézkedő 16/1959. (V. 30.) FM számú rendelet. Az említett jogszabályok a termelőszövetkezeti nagyüzemi táblák kialakításánál elsősorban az önkéntes földcserékre helyezték a hangsúlyt. Az önkéntes földcsere-megállapodások érvényességét hatósági jóváhagyáshoz kötötték. A megállapodásokat a járási (városi) tanács vb mezőgazdasági osztálya hagyta jóvá. Amennyiben a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas táblák önkéntes földcserével nem voltak kialakíthatók, úgy a termelőszövetkezetek nagyüzemi területeit a község egész határára kiterjedő földrendezéssel lehetett kialakítani. A földrendezést csak engedéllyel lehetett végrehajtani. A földrendezés engedélyezését a községben működő bármelyik termelőszövetkezet elnöke, vagy állami gazdaság igazgatója kérhette. A termelőszövetkezet kérelméhez csatolni kellett a közgyűlési határozatot is. A földrendezés engedélyezése a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottságának a hatáskörébe tartozott. Az említett jogszabályok alapján egy községben csak egy alkalommal lehetett földrendezést végrehajtani, függetlenül attól, hogy korábban volt-e a községben tagosítás vagy földrendezés. Nem lehetett földrendezést végrehajtani azokban a községekben, ahol termelőszövetkezet nem működött. A földrendezést a községenként alakított Földrendező Bizottság hajtotta végre; a Bizottság 59 tagból állt a község területétől függően. A földrendezések országos irányítása és ellenőrzése a földművelésügyi miniszter feladata volt. A földrendezések megyei irányításáért, megszervezéséért és a végrehajtás ellenőrzéséért a megyei tanács végrehajtó bizottságának az elnöke volt a felelős. A földrendezés a belterületen fekvő ingatlanokra nem terjedt ki. Nem lehetett bevonni a földrendezésbe az ún. zártkerteket sem. A tanyás vidékekre, illetőleg a tanyákra vonatkozóan a földrendezési jogszabályok speciális előírásokat tartalmaztak. Ezeken a területeken a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok tábláit úgy kellett kialakítani, hogy a tulajdonosok tanyái a táblákon kívül maradjanak. A tanyához tartozó földterületet 800—1600 n.ölig a földrendezésből ki kellett hagyni, és a tulajdonosok részére úthasználatot kellett biztosítani. A későbbiek során lehetőség volt még ún. kiegészítő földrendezés végrehajtására is, ezzel a témával azonban e cikk keretében nem kívánunk foglalkozni. A rövid történeti visszatekintés után áttérünk a jelenleg érvényben levő szabályozás tárgyalására. 1. A nagyüzemi táblák kedvezőbb kialakításának lehetőségei napjainkban A társadalmi és a gazdasági fejlődés a 70-es évek közepére szükségessé tette a földcserékre és a földrendezésekre vonatkozó jogszabályok felváltását egy korszerűbb, a korábbinál egyszerűbb és áttekinthetőbb szabályozással. Mindezt figyelembe véve született meg a földrendezésekről szóló 1976. évi 23. számú tvr. és végrehajtási rendelete a 29/1976. (IX. 2.) MÉM számú rendelet. A hivatkozott jogszabályok értelmében a mezőgazdasági nagyüzemek összefüggőbb, nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas területeiket önkéntes földcserével, illetőleg különböző fajtájú földrendezéssel alakíthatják ki. a) Az önkéntes földcserék A mező- és erdőgazdasági nagyüzemek nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas tábláit elsősorban önkéntes földcserével kell kialakítani, ily módon ez a földrendezésnek mintegy előfeltétele is. Önkéntes földcserére vonatkozó megállapodást mező- és erdőgazdasági nagyüzemek és más szocialista szervezetek (pl. állami szerv, nem mezőgazdasági szövetkezet, egyesület, társadalmi szervezet) egymással, illetve magánszemélyekkel köthetnek. Az önkéntes földcsere-megállapodást a cserében érdekelt mezőgazdasági nagyüzemnek (nagyüzemeknek) kell a föld fekvése szerint illetékes földhivatalhoz jóváhagyás végett — a megállapodás megkötésétől számított 30 napon belül — benyújtani. A megállapodáshoz csatolni kell a földcserében érintett üzemek felett közvetlen felügyeletet gyakorló szervnek — a hozzájárulását. Az önkéntes földcsere-megállapodás csak a földhivatal jóvá