Geodézia és kartográfia 1987 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1987 / 1. szám - Fehér György: Az MN Tóth Ágoston Térképészeti Intézet tevékenységéről
Életének utolsó éveit Grazban töltötte 1889-ben bekövetkezett haláláig. Hamvait kívánságára hazai földön, Sopronban helyzeték örök nyugalomra. „Egy élet elveszett fáradozásai” felirat olvasható naplója borítóján. Sok keserűség, megnemértés, sok vetés, kevés aratás jutott neki osztályrészül. Álmai, vágyai, tervei az utókor munkálódása révén öltöttek testet. „Egyenesen előre” olvasható a soproni öreg temetőben lévő gránit síremléken. Ez a töretlen akarás, a szabadságharcos eszmék iránti hűség, az új iránti fogékonyság és nem utolsó sorban a térképezés ügyének kimondhatatlan szeretete tette naggyá, példává az utókor térképészei, katonái előtt. Ismét idézem az akadémiai búcsúztató szavait: „Aki életében annyit tett, amennyit tehetsége és körülményei szerint tehetett, annak fáradozása el nem veszett, sőt méltó arra, hogy róla megemlékezvén, törekvéseinek elismeréssel adózzunk”. Ma és itt az utókor egy morzsányit törleszt nagy elődünkkel szemben fennálló adósságunkból. IlaMHTH ArouiTOHa Tora, mé hmh npucBoeHO BoeHHOTO- norpaifMHecKOMy HHOTHTjrry BcHrepCKOi HapoAHoa ApMHH Dr. A. Tremmel Pe3WMe BoeHHO-Tonorpai})HuecKHH hhcthtyt BHA, c uecTbio HOCUIUHH HMH TOTa ArOIHTOHa, CMHTaeT CBOHM AOJirOM OTMeTHTb «OCTOHHblft >KH3HeHHbIH nYTb H HayHHbie fíOCTHJKeHH« 3Toro BbiAaiomerocu Boemroro KapTorpacfa. ArouiTOH Tot (1812—1889) poAHJicu b ropoae Mapuajiu. B 14 jieT oh y>Ke yhhtch b BoeHHO-HH>KeHepHOH aua- AeMHH b BeHe. By«yHH oíjmuepoM, npii BOHCKax Be.neT cböMKy Ha MecTHOCTH, a cny>Ka b TeHiuTaGe, cocpeaoTa- HHBaeT CBOe BHHMaHHe Ha B3>KH0CTH COaaHHH TOHHblX KapT. YuacTByeT b ocBoGonnTejibHOM HBHMeHHH 1848 roaa, nocae nopa>KeHHH KOToporo nonanaeT Ha 7 JieT b KpenOCHyiO TIOpbMy. OCBOGOHHBHIHCb H3 TlOpbMbI, OH c 3HTy3Ha3M0M npoaojiHOeT paGoTaTb, cneau 3a HOBeü- IUHMH AOCTH)KeHHHMH HayKH. B MHHHCTepCTBe nyTeíí cooGiyeHHH oh co3aaeT pua ueHHbix xobhx KapT. Hapuav c npenoaaBaTejibCKOH aeuTejibHOCTbto b netuTCKOM yHHBepCHTeTe oh BeaäT h nayaHyio paGoTy h BbiaejiaeTcu CBOHMH HayHHbiMH TpyaaMH. 3a 3acnyrH nepea HayKOH erő H36HpaioT HjieHOM BeHrepcKoii AxaaeMHH Hayx h BHue-npe3HaeHT0M BeHrepcxoro TeorpaiJiHHecKoro 06- mecTBa. Az MN Tóth Ágoston Térképészeti Intézet tevékenységéről Dr. Fehér György, mérnök alezredes * DK [061.6.355]:528.9 A kezdet (1946—1949) Intézetünk megalakulását követően szinte mindent az alapoktól kellett kezdeni. Elsődleges feladat volt a katonai térképező tevékenység feltételeinek megteremtése, az anyagi ellátás biztosítása, a háborúban széthurcolt gépek, felszerelések és térképészeti alapanyagok megmaradt részének felkutatása és visszaszerzése, a romos épületek ideiglenes helyreállítása. Elismeréssel kell megemlékezni azokról a hazafias érzelmű szakemberekről, akik a háború viharában az intézet felszerelésének egy részét menteni igyekeztek. Ezek a felszerelések nagyrészt meg is maradtak, így például fotogrammetriai műszereket falaztak be a budai Várban, Sopronban az evangélikus papiak pincéjében, a soproni katonaiskolában és egyéb helyeken. A két világháború közti térképek nyomólemezeinek viszont csak egy része maradt meg. Az intézet létszáma egyedi áthelyezésekkel, új dolgozók felvételével lassan, de fokozatosan bővült. A hadsereg térképigényének kielégítése viszont már csak nagyobb létszámú szakemberállomány kiképzése útján volt megoldható, ezért 1947-ben és 1948-ban a régi hadseregből átkerült fiatalabb tisztek részvételével terepfelmérő tanfolyamot szerveztek. Kétéves előkészítő tevékenység után 1948-ra megteremtődtek a terepfelmérési és egyéb térképezési munkák megkezdésének műszaki és gazdasági feltételei. A szakmai feladatok sorát a határmenti redemarkációs munkák nyitották meg. A terepfelmérő csoport 1948—49-ben végrehajtotta a magyar— csehszlovák és a magyar—szovjet határ redemarkációs munkáit, 1949-ben pedig már — kísérleti jelleggel — helyszíni helyesbítéseket is végzett, egyelőre még a régi szerkezetű térképszelvényeken. A térképek kirajzolása és sokszorosítása egyben a kartográfusok és a nyomdaműszaki részlegek feladatát is meghatározta. A térképek kiadása eleinte sok nehézséggel járt. Alig voltak nyomólemezek, főleg csak a gépnyomatok maradtak meg. Ezekről kellett fényképezéssel nyomólemezeket készíteni. Előbb azonban a fényképezéshez nélkülözhetetlen anyagokat, vegyszereket kellett előállítani. A sürgősség miatt gondolni sem lehetett arra, hogy a vonalakat rézlemezbe véssék, mert az túlságosan hosszú időt vett volna igénybe. Ezért a felvételek negatívjairól cink vagy alumínium nyomólemezeket készítettek, s ezzel véglegesen megszűnt a hagyományos rézmetszés. Az intézet véglegesen áttért az ofszetnyomásra. A személyi állomány gyarapodása, átminősítése és kiképzése 1948-ban már lehetővé tette a geodéziai (vasútkisajátítás), 1949 őszén pedig már a fotogrammetriai munkák megkezdését is. A magasabb műszaki képzettséget igénylő geodéziai és fotogrammetriai feladatok miatt szükségessé vált az intézet mérnöktiszti állományának kialakítása. Az ötvenes évek kezdetén sok fiatal mérnöktiszt került az intézethez, ahol közülük jó néhányan ma 2