Gépészek Országos Szövetsége - Hivatalos Lap, 1925 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1925-01-01 / 1. szám
Bálunk. Mint minden évben, úgy az idén is elhatározta szövetségünk vezetősége, hogy bált rendez. Hogy bálunk nem pusztán mulatság, hanem inkább az özvegyek és árvák alapja gyarapításának, annak nagyobbá tételének előmozdítása , ezt minden kortárs jóltudja. Áljunk meg azonban itt egy szóra! Özvegy és árva-alap. Özvegyeink és árváink segítése. Szálljunk magunkba kartársaim és gondolkozzunk csak egy-két percig ezen magasztos cél felett. Nem-e önkéntelenül is átvillan agyunkon az a gondolat, hiszen a segítségre akkor, amikor már mi nem leszünk, éppen özvegyeinknek és árváinknak lehet a legnagyobb szüksége, mert nem adatott meg mindnyájunknak az életben a jólét, hogy hátramaradottjainkrg minden tekintetben gondoskodhassunk. Hogy mily jótétemény az özvegynek a segítség, melyet fájó szívvel ugyan, de kénytelen igénybe venni, igazolják azok az esetek, melyek ezideig is megtörténtek és amikor ugyancsak nagy segítséget nyújtott szövetségünk vezetősége. Mily nemes gondolat volt attól, aki ezt az alapot megteremtette, aki megpendítette ezen eszme megvalósulását, de mennyivel nemesebb tett az, mikor ezen alap megnagyobbításához tőlünk telhetőleg hozzájárulunk, azt növeljük, mert nem tudhassuk, hogy mikor kell azt a hozzánk tartozóknak igénybe venni. Tisztelt Kartársaim ! Nagyon jól tudjuk, hogy eddig is csak a legszorosabban hozzánk tartozó cégeket, vállalatokat stb. kereshettünk meg ezen alapunk nagyobbá tételének hozzájárulásához, s ezen összegek, melyek az ezen alkalomra elküldött tiszteletjegyekért befolytak, legnagyobbrészt készkiadásainkat fedezték csak, ami haszon maradt, melyből ezen tőkénk szaporodott, ezt nekünk kellett összegyűjtenünk. Nehéz időket élünk! Nincsen mindannyiunknak módjában, hogy bálunkon részt vegyen. De megoldottuk a dolgot s módot nyújtunk kartársainknak a részvételre olyképpen, hogyha már személyesen nem is jelenhetnek meg, módja legyen az alapszaporutáshoz oly módon hozzájárulni, hogy jegyét, melyet az elküldendő meghívóhoz csatolni fogunk, megváltja már csak annál is inkább, mivel önmagunknak kedveskedünk vele, önmagunkat illetőleg családtagjainkat segítjük esetleg vele-Szövetségünk vigalmi bizottsága ugyanis elhatározta, hogy minden egyes kartársnak meghívót küld (adsd Budapest és környékét). Feltételezem tehát minden egyes kartársamról, hogy jegyét megváltva, hozzájárul az özvegyek és árvák alapjának növeléséhez, mert ha segítségről van szó, csak önmagunk segíthetünk magunkon. Járuljanak ezen alap gyarapításához a távolabbi vidékeken lakó kartársaink is, akikhez külön meghívókat bár nem küldünk, de akik természetszerűen joggal részt vehetnek a bálon, ha körülményeik ezt egyébként lehetővé teszik, mert ez mindannyiunknak érdeke, de kötelessége is. Mutassuk meg, hogy van még bennünk is parányi szikrája az érzelemnek, a szeretetnek, úgy kartársaink, mint a magunk hozzátartozói iránt, s mutassuk meg, hogy nálunk úgy erkölcsileg mint anyagilag a legnagyobb sikerrel fog végződni. Ne legyen kartársaim ezen pár szavam a pusztába kiáltó szó, hanem találjon viszhangra mindnyájunk lelkében, az özvegyek és árvák alapja sikere érdekében! Csapó Mihály: Boldog újévet! Amikor Szilveszter éjjelén pont éjfélkor vidám mulatozás közben a világítást kikapcsolják, lecsavarják vagy elfujják és amikor ezt az eljárást hátulról kezdeti sorrendben visszacsinálják, abban a pillanatban az együttlevő rokonok és jóbarátok szívből kivannak egymásnak minden jót és tartós boldogsággal kapcsolatban: boldog újesztendőt. Mi kik ezen boldogságot és minden jót kívánó pillanatban habár nem is lehetünk mindenütt jelen, most mikor itt erre az alkalmunk megvan, csatlakozunk az elhangzott mindenféle jókívánságokhoz és tiszta szívből kívánunk kartársainknak kedves családjaikkal egyetemben boldog újévet. ♦ Szöveket verünk a futóhabokba és azt gondoljuk, hogy határt jelölünk vele, pedig innen is, túl is egyforma végtelenséggel terül el az út, s az a határvonal amellyel képzeletben kettévágjuk, sem föl nem tartja, sem uj sodrásba nem tereli az egymásba omló habokat. Vége az ó-esztendőnek, itt az uj — mondogatjuk, mintha az uj egyéb volna, mint a régi volt — folyamata a kezdet és vég nélküli időnek. Mégis nekünk, akiknek léte az idő egy rebbenéséig tart, mennyit mond ez a szó : itt az uj esztendő ! A régi bajjal, régi búval leszámolunk, uj kedvvel, uj hittel, uj reménységgel megyünk a jövő küzdelmei elé- Nekünk ez az új, melyet az esztendő fordulásával képzelünk, temetés és vigasság, gyász és öröm, megemlékezés és reménység édes keveréke. A napok, amelyek elmúltak, bizonnyal nem jönnek vissza soha többé. De ki busul utánunk a mai napon? Ki siratja meg a virágot, amely lehull, ha dúsan fejlődő gyümölcs marad utánna? Utánna? Ez a szó, mely tollamat elhagyja, önkéntelenül is arra késztet, hogy felette egy kissé elmélkedjek. Szövetségi életünk és annak fellendülésének érdekében már annyit írtunk és agitáltunk az évek hosszú so- GÉPÉSZEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Kiszakíthatatlan Munkaruhák gépészek, motorkezelők, fűtők, cséplőgép tulajdonosok részére Kérjen árajánlatot Gutmann J. és Társa Budapest, VIl, Rákóczi út 16.