Gépészek Országos Szövetsége - Hivatalos Lap, 1926 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1926-01-01 / 1. szám
GÉPÉSZEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Így történt, hogy 1890-ben már a gépészegyesület is döbbent nevét „Országos Gépész Egyesület" címmel cserélte fel. Hatalmas tagszaporulat — amely a gépészek körében a közös sorsnak, az azonos érdeknek felismeréséből folyt — következett be. Mindazon gépészkartársak, akik a 90-es évek „modernebb“ gépészképesítési módja szerint nyerték oklevelüket a felsőipariskolában, első útjukban az ,,Országos Gépész Egyesületbe“ vétették fel magukat tagokul, amelynek első elnöke Ordódy János volt. 1894-ben a Betű uralkodásának már akkor hatalmas korszakában természetesen az ,,Országos Gépész Egyesület“ sem mulaszthatta el, hogy érdekeinek a propagálására és a gépészek tömörítése céljából újságot indítson. Hiszen természetes, hogy a vidéki kartársak, de a helybeli kartársak is, csak egy központi hivatalos lap útján értesülhetnek az eseményekről pontosan és idejekorán. De kétségkívül felismerték elődeink azt is, hogy egy központi sajtóorgánum, egy hatalmas eszközül szolgál ahhoz, hogy a gépésznek intelligenciális fejlődést nyújtson, illetve intelligenciális fejlettségét a környezettel, a külvilággal, de különösképen a törvények s hatóságok fórumai előtt dokumentálja. Elsősorban ugyanis épen az utóbbira van nagy szükség, amit — nagyon helyesen — már elődeink legfontosabb momentumként kezeltek. Kirívóan, visszatetszően, mondhatni károsan nyilvánult meg az a még ma is élő sajnálatos tény, hogy a gépészember életében úgy felfelé mint lefelé rendezetlen a jogviszony kérdése; hogy a gépészember jogviszonyának meghatározására az ipartörvényekben egy határozottan szóló, félremagyarázást nem tűrő paragrafust találni nem lehet! Egyenes következményekép a dolgoknak az egyesület lapot alapított. Ugyanis Lovag Tichtl Károly tulajdonában és K. Horváth János ny. mozdonyvezető szerkesztésében megjelent „Magyar Gépipar“ című szaklapot átvette és tovább szerkesztette az egyesület égisze alatt. Ha nézzük azt a tényt, hogy akkori lapunkban pl. Becsey Antal gépészmérnök úr, Jámbor Gyula műegyetemi titkár úr, majd Kandó Gyula gépészmérnök úr stb. a szaklap szerkesztésében hathatósan és dicséretreméltóan működtek közre az egyesület nívójának emelésében, akkor nem tehetünk mást, mint csak megállapíthatjuk, hogy akkor a gépészek társadalma nem állt oly szigorúan elszigetelten, mint ma; de egyben azt is, hogy a nagyobb képzettségű szakemberek, mint pl. a mérnökök társadalmi megmozdulásuk időpontja előtt álltak! És a gépészek szövetségében igyekeztek hasznos munkájukkal érvényesülni. Ne mondjuk azt, hogy ez a tény a gépész-szövetség heterogenitását jelentette, azonban kézenfekvő, hogy ezen erőknek az evulúciós alakulás folytáni kiválása, a szövetséget automatikusan homogénabbá engedte fejlődni. Ez a helyzet tehát a gépészérdekek kivívására szerintünk alkalmasabb az akkorinál. Az egyesület életének első 10 esztendeje tehát a szervezkedés nagy munkájával telt el, mert természetesen itt nemcsak lelkes emberi törekvések játszottak szerepet, de beleszóltak abba olyan erők is, olyan elvont tényezők is, amelyek a tömegek életében mindenkor és mindenhol fontos szerepet játszanak. A gazdasági élet az egyednél, a tömegphszike stb. stb., de ezek mind ahhoz járultak hozzá, hogy az egyesületet mindinkább ágyneművé tegyék, így mintegy kompakt egység jelent meg 1895- ben a gépészegyesület felszentelt zászlójával a nagyvilág előtt, melyre az van írva, hogy a „Haza mindenek felett !“ A gépészek boldog Hazát óhajtottak. Boldog Hazát, boldog emberekkel! De emberi tervek, isteni végzet alatt állnak. A teremtés bölcsessége-e, avagy hibája, hogy a legszentebb céloknál is emberi viszályok, emberi ellentétek ütik fel fejüket a cél rovására, nem tudjuk. De érezzük mélyreható, végzetes hátrányát e ténynek, mert 10 éves fenállás után éppen azok a kartársaink, akik az együttműködés megteremtésében hasznos munkát végeztek, széthúzást tápláltak egymás iránt, amellyel hozzájárultak ahoz, hogy a gépészegyesület erejében megtépázva egységében szétmarcangolva, hosszú évekre visszavehetett a tehetetlenség porába. Istenadta emberi gyarlóságok, kapzsiságok, melyek a Teremtéstől ojtattak belénk: hiúság, melyeket a Mindenható titokzatossága tart ébren bennünk: érvényesültek ekkor és sütötték, fejlesztették kortársainkban a képzelt különbség érzetének káros csíráit, amely körülmény kapcsán „ranarupta" meséjére emlékeztetően elektrikusok, művezetők, főgépészek, különválva egy úgynevezett „kört“ alakítottak. Az emberi értelmesség azonban felülkerekedik rendesen a káros indulatokon és az elvont belső tulajdonokon. A tárgyilagos megítélés minden indulatszülte irányzat után előbb-utóbb bekövetkezik. Természetesen minél későbben, annál károsabb az . Az objektív megítélés ideje ezen különválás után sem maradhatott el vég- MIUáMIMiMMilÉ Csak „TAURIL” magasnyomású tömítőlemezt használjon! Pénzpocsékolás, ha silány utánzatokkal kísérletezik Kapható minden műszaki kereskedőnél. mmmmmmmmmmm