Gépészek Országos Szövetsége - Hivatalos Lap, 1926 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1926-01-01 / 1. szám
A Gépészek országos szövetsége legesen, mivel defakto jelentkezett a szétforgácsolt erők egyes eredőinek absolut értéktelen volta és mintegy szükségszerűen terelődtek e komponensek a közös eredő megteremtésére. Sok egymásba nyúló tárgyalás és egyezkedés eredményeképpen 8 év letargikus eredménytelensége után, végre az együttműködés regeneráltatok az „Országos Gépész és Művezető Egyesület és Nyugdíjintézet“ cím alatt. Az egyesülés erkölcsi hatása alatt a taglétszám hatalmasan felszökött. Most kezdte érezni az előbb még szétváltan működő erők tömege, hogy egyesülésükben hatalmas erő honol. És a mind erősebben érzett jogviszonyunk és a mindenre kiható tervszerűtlen és helytelen alapokon nyugvó gépészképesítés nagy kérdései megértek arra, hogy a fórumokkal szembehelyezkedve, revízió alá vétessenek. Sajnos azonban, hogy az egyetlen mód és eszköz, amely e célra rendelkezésre állott, nm. a kilincselés és a kérvényezés eszköze, nem bizonyult elégnek a cél elérésére. Egyes kartársaink megemlékezéséből halljuk, hogy e kérdésnél ismeretlen, titokzatos erők helyezkedtek szembe mindig törekvéseinkkel. Egy rendkívüli közgyűlésen e helyzetnek felismerése nyomán az az üdvös határozat hozatott, hogy e nagy feladatok elérése szempontjából egy országos megmozdulás létrehozandó, 1905. évben, husvét napjára egy országos gépészkongresszus hívandó egybe. A kongresszus gondolatában kifejezésre jutott az a törekvés, hogy az iparállammá fejlődött Magyarország gépészeinek jogos törekvéseiről a kormányzaton kívül a nagy nyilvánosság, a nagy társadalom, de különöskép minden érdekelt tényező közvetlen tudomást szerezzen. De legfőbbképen demonstrálni kellett azzal az impozáns erővel, amelyet minden tekintetben a gépészi kar kifejezésre juttathatott. A gépészkongresszus előkészítésére kijelölt szervezőbizottság munkája Pfeiffer Ignác műegyetemi tanár úr vezetése alatt egyaranylapot jelent azon lelkes tagok albumában, akik közérdekért szívvel-lélekkel dolgoztak. Hálás köszönetünket az akkori sajtónak és ezek között különösen Jutassy Ödön úr szerkesztésében megjelenő Molnárok Lapjának, amely hatalmas morális istápolással járult a gépésztársadalom törekvéseihez. A gépészcongresszuson megjelenő 2500 gépészkartárs mindegyike hasonló gondolatokkal, hasonló forró kartársi szeretettel, az esetleges régi sérelmek, egyéni vagy másnemű sérelmek elfelejtésével, egyéni vagy eszmei ellentétek háttérbeszorításával jelent meg. És minden egyes résztvevő láthatta a tömörülésben levő erő nagyszerűségét, az emberi gyarlóságok és ellentétek dacára is a tömörülés lehetőségét és meggyőződhetett arról, hogy a széthúzási törekvések az összeségen át reá az egyedre, elsősorban káros. Károsak és elítélendők. A kormány képviseletében megjelentek a vigadó nagytermében az egyes ministériumok kiküldöttei, a Műegyetem, az iparfelügyelőség képviselői és a szaksajtó. A mindenkori sérelmek, jogos kívánságok képezték a két napos kongresszus anyagát. A milliószor említett képesítési és jogviszonyi kérdés volt az, amely a díszelnöklő Lázár Pál műegyetemi tanár úr megnyitó szavai után Pfeiffer Ignác elnök koncepciózus előadásában boncoltatott. Szükségét érezte itt a kongresszus annak, hogy az egyesített erők konzerválása céljából egy országos szövetséget létesítsen, amely nemsokára meg is alakult. Erről annak idején egy tüzetes ismertetés jelent meg a Gépész Szövetség kiadásában, amelynek történeti adatait gépészkartársaink már ismerik. A Gépész Szövetség megalakulása, amely az alapszabályt előkészítő bizottság tervei alapján az 1906-i nagygyűlés által mondatott ki, magával vonta azután szövetségi lényeg szerint több fiók megalakulását. Fiókok alakultak lelkes vezetőkkel: Szabadka, Pécs, Mecenzéf, Szatmár, Cegléd, Szombathely, Arad, Kispest, Hódmezővásárhely, Győr, Makó és Borosjenő városokban. Miután úgy látjuk, hogy a gépészek megmozdulása társadalmi megmozdulás volt, azt is szemügyre kell vennünk, hogy a társadalmak életében a fejlődés a sok akadály miatt igen lassú. Annyit tesz ez, hogy eredmények a megmozdulás után igen lassan és sokára érhetők el. Egy kiforrott, egyöntetű szellem csak nagysokára, sok sziszifuszi erőfeszítés után honosulhat meg. Ennélfogva, bár kézenfekvő, hogy a gépészek nagyobb megmozdulása után sem következhettek el prompt eredmények, de viszonylagosan mégis igen rövid idő alatt éretett el egy sokatmondó karakterisztikus eredmény, amely szerint 1911-ben államhatósági rendeletben szabályoztatott a gépész gazdasági helyzete, jogviszonya. Ebben a rendeletben ugyanis abból a gépészi képzettséget megcsúfoló elbánásból emeltetett ki a gépész, amely őt előbb a gazdasági cseléddel egy sorban tartotta. (65.000/VI—1 sz. M-kir. földmivelésügyi minisztérium 1911.) Jellemző az itt említett ténykörülmény a XX. század társadalmában, de jellemző és tanulság leszűrésére alkalmas a tömörülés szempontjából is ! Ha itt azt nézzük, hogy még ennek a szégyenletes hibának az eltüntetésére is hatalmas megmozdulásra volt szükség, akkor nem-e átérezheti minden egyes egészséges gépészbenső, hogy a további nagy sérelmek, követelmények elintézésére ugyanúgy, sőt fokozottabb együttmunkálkodásra van szükség? Az esetleges szenvedélyek és egyéni ellentétek sutbadobásával ! Úgy látszott ezekben az években, hogy a gépészi törekvések már-már révbe jönnek, úgy látszott, hogy a zászlónkra írt jelige a gépészi tűzhelyek sakramentumává válik és az örömteljes jólét települ le minden gépészhajlékban. De egy végzetes jövevény szólt a dolgokba bele. Egy örök kárhozat, amely kétes kimenetelében hozza vagy viszi jólétünket, de amely minden körülmények között hazafius önfeláldozást kíván. Önfeláldozást vérben és pénzben. Az „CALORIA géptömitő-anyag gyárás szilviaszk gyártás Stopfbachsen-Packung Fabrik Seitz-féle szabadalmazott gyűrűs tömszelence fémtömités. SEITZ JÁNOS Budapest, V., Berzencei utca 26. sz.