Gépészek Országos Szövetsége - Hivatalos Lap, 1926 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1926-01-01 / 1. szám

A Gépészek országos szövetsége legesen, mivel defakto jelentkezett a szétforgácsolt erők egyes eredőinek absolut értéktelen volta és mintegy szükségszerűen terelődtek e komponensek a közös eredő megteremtésére. Sok egymásba nyúló tárgyalás és egyezkedés eredményeképpen 8 év letargikus eredménytelensége után, végre az együttműködés regeneráltatok az „Országos Gépész és Művezető Egyesület és Nyug­­díjintézet“ cím alatt. Az egyesülés erkölcsi hatása alatt a taglétszám hatalmasan felszökött. Most kezdte érezni az előbb még szétváltan működő erők tö­mege, hogy egyesülésükben hatalmas erő honol. És a mind erősebben érzett jogviszonyunk és a min­denre kiható tervszerűtlen és helytelen alapokon nyugvó gépészképesítés nagy kérdései megértek arra, hogy a fórumokkal szembehelyezkedve, revízió alá vétessenek. Sajnos azonban, hogy az egyetlen mód és eszköz, amely e célra rendelkezésre állott, n­­m. a kilincselés és a kérvényezés eszköze, nem bizo­nyult elégnek a cél elérésére. Egyes kartársaink megemlékezéséből halljuk, hogy e kérdésnél isme­retlen, titokzatos erők helyezkedtek szembe mindig törekvéseinkkel. Egy rendkívüli közgyűlésen e helyzetnek fel­ismerése nyomán az az üdvös határozat hozatott, hogy e nagy feladatok elérése szempontjából egy országos megmozdulás létrehozandó, 1905. évben, husvét napjára egy országos gépészkongresszus hí­vandó egybe. A kongresszus gondolatában kifeje­zésre jutott az a törekvés, hogy az iparállammá fejlődött Magyarország gépészeinek jogos törekvé­seiről a kormányzaton kívül a nagy nyilvánosság, a nagy társadalom, de különöskép minden érdekelt tényező közvetlen tudomást szerezzen. De legfőbb­képen demonstrálni kellett azzal az impozáns erő­vel, amelyet minden tekintetben a gépészi kar kife­jezésre juttathatott. A gépészkongresszus előkészíté­sére kijelölt szervezőbizottság munkája Pfeiffer Ignác műegyetemi tanár úr vezetése alatt egy­­aranylapot jelent azon lelkes tagok albumában, akik közérdek­ért szívvel-lélekkel dolgoztak. Hálás köszönetünket az akkori sajtónak és ezek között különösen Jutassy Ödön úr szerkesztésében megjelenő Molnárok Lap­jának, amely hatalmas morális istápolással járult a gépésztársadalom törekvéseihez. A gépészcongresszuson megjelenő 2500 gépész­kartárs mindegyike hasonló gondolatokkal, hasonló forró kartársi szeretettel, az esetleges régi sérelmek, egyéni vagy má­­snemű sérelmek elfelejtésével, egyéni vagy eszmei ellentétek háttérbeszorításával jelent meg. És minden egyes résztvevő láthatta a tömö­rülésben levő erő nagyszerűségét, az emberi gyarló­ságok és ellentétek dacára is a tömörülés lehetősé­gét és meggyőződhetett arról, hogy a széthúzási tö­rekvések az összeségen át reá az egyedre, elsősorban káros. Károsak és elítélendők. A kormány képvise­letében megjelentek a vigadó nagytermében az egyes ministériumok kiküldöttei, a Műegyetem, az iparfel­ügyelőség képviselői és a szaksajtó. A mindenkori sérelmek, jogos kívánságok képezték a két napos kongresszus anyagát. A milliószor említett képesítési és jogviszonyi kérdés volt az, amely a díszelnöklő Lázár Pál műegyetemi tanár úr megnyitó szavai után Pfeiffer Ignác elnök koncepciózus előadásában boncoltatott. Szükségét érezte itt a kongresszus annak, hogy az egyesített erők konzerválása céljából egy orszá­gos szövetséget létesítsen, amely nemsokára meg is alakult. Erről annak idején egy tüzetes ismertetés jelent meg a Gépész Szövetség kiadásában, amely­nek történeti adatait gépészkartársaink már ismerik. A Gépész Szövetség megalakulása, amely az alap­szabályt előkészítő bizottság tervei alapján az 1906-i nagygyűlés által mondatott ki, magával vonta azután szövetségi lényeg szerint több fiók megalakulását. Fiókok alakultak lelkes vezetőkkel: Szabadka, Pécs, Mecenzéf, Szatmár, Cegléd, Szombathely, Arad, Kis­pest, Hódmezővásárhely, Győr, Makó és Borosjenő városokban. Miután úgy látjuk, hogy a gépészek meg­mozdulása társadalmi megmozdulás volt, azt is szem­ügyre kell vennünk, hogy a társadalmak életében a fejlődés a sok akadály miatt igen lassú. Annyit tesz ez, hogy eredmények a megmozdulás után igen lassan és sokára érhetők el. Egy kiforrott, egyöntetű szellem csak nagysokára, sok sziszifuszi erőfeszítés után honosulhat meg. Ennélfogva, bár kézenfekvő, hogy a gépészek nagyobb megmozdulása után sem következhettek el prompt eredmények, de viszony­lagosan mégis igen rövid idő alatt éretett el egy sokatmondó karakterisztikus eredmény, amely sze­rint 1911-ben államhatósági rendeletben szabályoz­­tatott a gépész gazdasági helyzete, jogviszonya. Ebben a rendeletben ugyanis abból a gépészi képzettséget megcsúfoló elbánásból emeltetett ki a gépész, amely őt előbb a gazdasági cseléddel egy sorban tartotta. (65.000/VI—1 sz. M-kir. földmivelés­­ügyi minisztérium 1911.) Jellemző az itt említett tény­körülmény a XX. század társadalmában, de jellemző és tanulság leszűrésére alkalmas a tömörülés szem­pontjából is ! Ha itt azt nézzük, hogy még ennek a szégyenletes hibának az eltüntetésére is hatalmas megmozdulásra volt szükség, akkor nem-e átérezheti minden egyes egészséges gépészbenső, hogy a to­vábbi nagy sérelmek, követelmények elintézésére ugyanúgy, sőt fokozottabb együttmunkálkodásra van szükség? Az esetleges szenvedélyek és egyéni ellen­tétek sutbadobásával ! Úgy látszott ezekben az években, hogy a gépészi törekvések már-már révbe jönnek, úgy látszott, hogy a zászlónkra írt jelige a gépészi tűzhelyek sakra­­mentumává válik és az örömteljes jólét települ le minden gépészhajlékban. De egy végzetes jövevény szólt a dolgokba bele. Egy örök kárhozat, amely kétes kimenetelében hozza vagy viszi jólétünket, de amely minden körülmények között hazafius önfelál­dozást kíván. Önfeláldozást vérben és pénzben. Az „CALORIA géptömitő-anyag gyár­ás szilviaszk gyártás Stopfbachsen-Packung Fabrik Seitz-féle szabadalmazott gyűrűs tömszelence fémtömités. SEITZ JÁNOS Budapest, V., Berzencei­ utca 26. sz.

Next