Gyermekgyógyászat, 1991 (42. évfolyam, 1-4. szám)

1991 / 1. szám - A Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium Állásfoglalása

lelő. GYERMEKGYÓGYÁSZAT A MAGYAR GYERMEKORVOSOK TÁRSASÁGÁNAK ORSZÁGOS FOLYÓIRATA XLII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Főszerkesztő, felelős szerkesztő: Gegesi Kiss Pál dr. Szerkesztő: Székely Áron dr. Gyermekgyógyászat 42. 1991. 1991 -04- 0­8 A Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium Állásfoglalása A magyar egészségügyet érintő reformtörekvésekkel és intézkedésekkel kapcsolatos hivatalos állásfoglalásokban és programok vitáin egyaránt sok szó esik az alapellátás színvonal emelésének fontosságáról és a családi orvoslás rendszerének kialakításáról. A gyakran félreérthető tájékoztatás a gyermekorvosok körében nyugtalanságot, bi­zonytalanságot eredményezett. Állásfoglalásunkkal ezt a bizonytalanságot szeret­nénk eloszlatni oly módon, hogy közzétesszük a Szakmai Kollégium e tárgyában ki­alakított és a SZEM majd a Népjóléti Minisztérium felé több ízben továbbított állás­pontját. A gyermek és ifjúság egészségügyi alapellátást ma Magyarországon egyaránt végzik gyermekszakorvosok és általános orvosok. A 0—14 éves korúak 60%-át látják el alapszinten gyermekszakorvosok, ez a hálózat azonban csak a fővárosban és a na­gyobb városokban teljes, a falvak gyermekeit általános orvosok gondozzák és gyógyít­ják. Az alapellátás minőségének növelését, az ellátás definitív jellegének erősítését, a preventív szemlélet és gyakorlat teljessé tételét a gyermekek ellátásában sürgető szük­ségnek tartjuk. A magyar gyermekek 100%-ára kiterjedő gyermekorvosi alapellátás igénye nem reális, de az a cél, hogy azt — ott, ahol nincs szakosított alapellátás — csak megfelelő praegraduális gyakorlati képzéssel rendelkező alapellátó orvos végezze. Te­hát az egészségügyi reformtörekvésekben megfogalmazott „családi orvost” jól kép­zett, megfelelő praegraduális gyakorlattal bíró, a családot egységben szemlélő, gon­dozó és gyógyító „alapellátó” általános „general practicioner” orvosnak képzeljük el. Azokon a településeken ahol jól szervezett és folyamatosan, jól működik a körzeti gyermekorvosi alapellátás, a meglévő szolgálatokat meg kellene tartani. Ugyanakkor a gyermekorvosi szakellátást, szakrendeléseket, szakambulanciákat és szukspecialitásokat meg kellene erősíteni, számítva a családot ellátó általános orvos részéről várható némileg megnövekedett konzultációs igényre, illetőleg a szabad or­vosválasztás és a különböző biztosítási formák adta lehetőségek bevezetésére. A gyermekellátás definitív jellegének emelése a meglévő jelenlegi körzeti orvosi el­látásban is szükséges, mert sok helyütt a szakmai igényesség és a színvonal nem megte.Ez részben a jelenlegi alapképzés főleg gyakorlati téren jelentkező hiányosságaira, részben a körzeti orvosi továbbképzésben igen csekély hányaddal szereplő gyermek­­gyógyászati ismeretekre vezethető vissza.

Next