Gyermekgyógyászat, 1998 (49. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 1. szám - SZERKESZTŐSÉGI KÖZLEMÉNY - Pintér András: Kiáltás a magyar (gyermek)egészségügyért!
SZERKESZTŐSÉGI KÖZLEMÉNY Kiáltás a magyar (gyermek)egészségügyért! A Pécsi OTE Gyermekgyógyászati Klinika, MTA Pécsi Bizottságának Molekuláris Genetikai Munkacsoportja és az Aranyág Alapítvány „Gyermekgyógyászat és Preventív Medicina” címmel szakmai konferenciát rendezett Pécsett, 1996. szeptember 18-án. Az ülésen az ország 5 gyermekgyógyászati tanszékének szakmai vezetői a gyermekgyógyászati ellátás különböző területeivel foglalkozó előadásaikban bizonyították, hogy a magyar lakosság életkilátásait a gyermekkor egészségügyi történései jelentős mértékben determinálják. A szakmapolitikai előadásokból az is kiderült, hogy a jól vagy rosszul megválasztott pediátriai stratégia kedvező vagy hátrányos hatást fejt ki a felnőttkor egészségügyi mutatóira. Az ülésre számos politikus kapott meghívást, de csak igen kevesen jelentek meg. Kovács Pál dr. országgyűlési képviselő, az Aranyág Alapítvány kuratóriumának elnöke (volt népjóléti miniszter) előadást tartott a preventív szemléletű egészségügyi rendszerről. A tudományos ülésen jól, helyenként élesen megfogalmazódott az egészségügy, ezen belül a gyermekellátás jövőjének nagyfokú bizonytalansága. Ezen érzéseket talán legjobban Pintér András professzor (Pécsi OTE Gyermekgyógyászati Klinika) előadása tükrözte. Gondolatait változatlan formában közöljük, hiszen a problémakör - sajnos - azóta sem veszített aktualitásából. „ The adult maybe safely treated as a child but the conversion lead to disaster. ” „Egy felnőttet bátran kezelhetünk úgy, mint egy gyermeket, de ha ezt fordítva tesszük, az katasztrófához vezet. Lancelot, E., Barrington Ward A nyilvánvaló érzéseket gyakran nehéz megfogalmazni, szavakba, mondatokba ölteni. Ilyen nyilvánvaló érzés a magyar egészségügyért, a gyermekgyógyászati ellátásért, s ezen belül a gyermeksebészetért érzett mélységes aggodalmunk. Az elmúlt néhány évtizedben nekünk gyermeksebészeknek is sikerült valamit felépíteni. Jelentős eredményeket értünk el az életet közvetlenül veszélyeztető vagy az életet megnyomorító, sürgős ellátást igénylő fejlődési rendellenességek gyógyításában, a balesetet szenvedett vagy égett gyermekek kezelésében, de sorolhatnám tovább a gyermekmanuális ellátás egyéb sürgősségi területeit. Eredményeink, ha nem is érik el a nyugati színvonalat, de bátran mondhatjuk, hogy az irány jó volt. Bizakodtunk és dolgoztunk a további előrelépésért. Elfogadtuk és végrehajtottuk a sokszor indokolatlan mértékű ágyszámcsökkentést a gyermekgyógyászat területén, de további redukciók, legyen az anyagi vagy személyi, orvosi vagy nővéri, nemcsak megállítanák a fejlődést, hanem közvetlenül veszélyeztetnék a beteg gyermekek gyógyulását, és szétzúznák eddigi eredményeinket. Szakmai érvekkel és nem érzésekkel szeretném a hallgatóságot igazunkról meggyőzni. Aggodalmaink, félelmeink bizo-