Gyógyászat, 1863 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1863-02-14 / 7. szám
hetik vissza. S mégis e tény mostanig sem talált elegendő elismerésre ; míg ugyanis a bujakórászok egy része a hurutnak (catarrhus) bujatakárrá (clenorrhoea) átalakulhatási képességét teljesen tagadja, s hiszi, hogy a bujatakár (kankó) csak sajátnemű ragályból származott, addig a szemészek tapasztalata az ily átalakulási képességet már régen elismerte és megállapította. Hogy az ártalmatlan nyaktestecsek (Schleimkörperchen) ragályos, takaros genynyé átváltozása mi módon megy véghez, nehéz meghatározni , valószínű, hogy a takárnál a zsongtalanul kitágult hajszáledények eszközük, miképp a fehérnye a csirsejtekbe (Blastem) átizzadjon, miáltal gyakran az ártalmatlan nyakteste is ragályos genynyé alakul. Több orvosbúvár szelleme már régidő óta foglalkozik azzal, hogy a hüvelytakár mindkét neme között tökélyes elkülönítő kórismét állíthasson föl; csak a valószínűbb adott tételeket szándékom itt elsorolni. Ambroise Paré azon hitben volt, hogy a folyás, míg a tisztulással egy időre esik, jó indulatú, ha pedig ez időn túl tartana, annak roszindulatára mutat. Csak azért említem itt meg e nézetet, hogy kimutassam, miképp a 16-ik század hírneves sebésze már e tárgy fölött kutatott, mert ma már kiki jól tudja, hogy a hüvely szaporodott nyakváladékát (legyen ez bár ragályos vagy nem) , nem a Gráf-féle tüszők szétpattanása intézi. Az újabbkori búvárok a húgycsőgenyes váladékában a hüvely ragályos takarának ismeretét (criterium) akarnák fölismerni , s igen fontos, hogy az ártalmatlan takarnál (leucorrhinsons) a húgycsőben szaporodott nyákelválasztás, s hugyozáskori fájdalom szabály szerint nem fordul elő; ámde maga a legjobb indulatú lob is képes a hüvelyről a húgycsőre, sőt magára a hólyagra is terjeszkedni, míg másrészt ez a takaros lobnál nem szükségképpen történik meg, s alig kell megemlítenem, hogy valamely esetleges húgycsőlob (uretritis) téves kórismére vezethet, kivált ha mellette ártalmatlan hüvelytakar is van jelen, mint néha bizonyos ételek és italok élvezete után szokott föltűnni. Mások továbbá a fügölyök jelenlétéből akarnak ragályos takárra következtetni, ezeket azon megállapított tényekre kell utalnunk, hogy még szüzeknél előjövő, vérhiány avagy méhbántalmakból származott hüvelyfolyással, sőt ezek nélkül is jöhetnek létre fügölyök, ha különben nedves tisztátlanság van jelen. Mindenesetre gyakran föltaláljuk a ragályos takarnál az ismeretes kimaródásokat (erosio) s a felületes fekélyeket (Geschwar) a méhszáj nyákhártyáján és annak környékén , mind a mellett ezek nincsenek mindig jelen, különösen ha a ragályos takár rövidebb tartamú, s így ez a tünet is kétséges. Ugyanez áll a ragályos takarnál itt-ott megduzzadt lágyékmiri