Gyógyászat, 1866 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-30 / 26. szám

Hatodik évfolyam 1866. 20. St. Pest, junius 30. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak . KÖZLÖNYEI.­­ Szerkesztő-tulajdonos: Poor Imre tr. Tartalom: Laborde tr. tana az agylágyulás- és agyvértorlódásról különösen öregeknél. Liégeois után közli Kövér Gábor. — Huszonöt évi orvosi gyakorlat eredménye (Vége). Doleschall Gábor tr.-tol. — Lapszemle. — Tárca. A ma­gyar orvosok és természetvizsgálók f. é. junius 13-án tartott ülése. A hazai egész­ség- és orvosügyi javaslat. — Különféle. Laborde tr. tana AZ AGYLÁGYULÁS- ÉS AGYVÉRTORLÓDÁSRÓL különösen öregeknél. SZÉGEDIS után közli KÖVÉR GÁBOR. „Mi nem leshetjük meg az életvegyészet jelenségeit, nem állapíthat­juk meg kísérlet útján azon szervi módosulásokat, melyek a táplálkozási folyamattal állanak oki viszonyban. E benső parányműködések érzékileg nem észlelhetők s őszintén meg kell vallanunk, hogy azon mozzanatok, melyekre a szervek elváltozásai visszavezethetők volnának, előttünk még egészen ismeretlenek, így némelyek szerint a vértorlódás és kóros beideg­zés tünetei az esetek többségében bonctani elváltozáson alapszanak, míg mások azt hiszik, hogy a szervekben a változások véghetlen sorozata sze­repelhet , a­nélkül, hogy ezek a vérbőséggel oki viszonyban állanának. E téren hosszú lesz a vitatkozások tartama: a búvárok nem arról fognak értekezni, a­mit láttak, hanem a mit látni véltek; igy a legellentétesebb nézetek bő pártolásban részesülendenek s ily vitákra kellő világot árasz­tani mindig nehéz leend. “E sorok, melyek a „compendium de médi­­eine“ 1837. évi folyamából vannak kiírva, jelenleg is teljes érvényességben állanak, mivel bár tárgyunk számos tényekkel gazdagodott is, az oktant illetőleg igen csekély haladás észlelhető. Némelyek szerint az agyellágyu­­lás lényegileg lokos természetű bántalom; míg mások azt hiszik, hogy e kóros elváltozás a legkülönbözőbb okok és befolyások közvetítése által keletkezik. A táplálkozási zavarokat e tekintetben első helyen kell említe­nünk. E zavarok némelyek szerint atéri csontosodáson, értömülésen vagy embólián alapszanak s hasonlók a gangraena senilishez; mig mások a vérszegénységre fektetvén a fősúlyt, az agyellágyulást az idegközpontok bizonyos vértelenségi állapotára vezetik vissza. Végül vannak karbúvárok, kik az említett szöveti változást azon erőcsökkenés következményéül te­kintik , mely az idegelemeknél az aggkornak megfelelőleg beköszönt.

Next