Gyógyászat, 1874 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1874-05-23 / 21. szám
Tizennegyedik évfolyam. 21. sz. Budapest, 1874. május 23. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak KÖZLÖNYE. Szerkesztő-tulajdonos: Poor Imre tr. Szerkesztő-kiadó: Dulácskané'/.fi tr. - - Г?Г--|7,||...—П.11ПД-1 ................ ........................ . ~--------------- Tartalom: A vérátömlesztés műtétének jelen álláspontja. (Folyt.). — Propylamin izület-csúz ellen. — Orbáné szülés alatt. — Lapszemle. A lázellenes gyógykezelésről gyermekeknél. A chloral-rol. A dülmirigy tultengés gyógyitása. A cukros hugyár kezelése carbolsaval. Kigyómarás ellen. Lobosodott aranyeres csomnok gyógykezelése gyermekágy ásoknál. — Tárca, a) Budapest középitési szabályjavaslata közegészségi tekintetben. (Vége), b) A budapesti kir. orvosegylet. — Különféle. A vérátömlesztés műtétének jelen álláspontja. HOCHHALT K. tr.-tol Budapesten. (Folytatás). biloibid feladatunk még hátralevő részéhez kezdenénk s a technikai eljárások tárgyalására térnénk át, szükségesnek tartjuk bevezetéskép azon veszélyekről szóllani, melyek, mint a műtevést nehezítő körülmények, több oldalról lettek felhozva s nem ritkán érdemen felül méltányolva. Egyike ezen veszélyeknek — nem szólva az átömlesztéskor beállható vér megalvadásról, melyről már megemlékeztünk — a visszerekbe történhető légbehatolás. Ezen kedvezőtlen esélyre már a múlt században Stosa figyelmeztetett, ki azt tapasztala, hogy a torkolati visszerekbe hatolt légáram rögtöni halált okoz. Különféle nézetek merültek fel azon kérdés tisztázása körül, vájjon a gyors halál fellépte ily esetben mily tényezők befolyásának tulajdonítandó ? Voltak, kik azt hitték, hogy a szív belfajzatának léggel való érintkezése elegendő arra, hogy annak összehúzódásai azonnal megszűnjenek. Mások inkább mechanikai okokban keresték e tünemény megfejtését. Szerintük: a viszérbe hatolt légbuborékok a jobb szívbe sodortatnak, innen a tüdőütér legfinomabb ágaiba jutva, s azokban fenakadván, tömülést (embóliát) okoznak, miáltal egyrészt a vér élenyülését, másrészt annak keringését gátolják, s így lánggörcsök között fulladási halált hoznak létre. Ezen felfogást a bencseletek is támogatják, miután a jobb szívben s szintúgy a tüdőütér legfinomabb ágazataiban légbuborékokkal vegyes, habos vért mutatnak ki. Uterbart (Beri. kl. W. 1870) és Loeventhal (Inaugural Dissertation, Heidelberg 1871) hosszas vizsgálatok s a műtét körül gyűjtött tapasztalatok nyomán azon megállapodásra jutottak, miszerint: 1) a visszeres rendszerbe hatolt, kisebb mérvű s nem nagy nyomás alatti légbuborékok, az életre nézve nem veszélyesek, ha az illető visszér a