Gyógyászat, 1892 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1892-09-11 / 37. szám

Harminczícettedik évfolyam. 37. sz. Budapest, 1892. szeptember 11. A GYÓGYÁSZAT Melléklete a Honvédorvos előfizetési ára: egy évre 10 frt — kr. fél évre 6­0 — egyed évre 2 , 50 ■ * Ch - osn­övel­­dékek felét fizetik.GYÓGYÁSZAT AZ ORVOSTUDOMÁNY ELŐFIZETÉSI DIJAK kéziratok és a lapot ér Mt6 egyéb tudósítások a szerkesztő-kiadóhoz "Budapest Kigyó-utcra S. sz. intézendő­. hazai és külföldi fejlődésének, különösen az orvosi gyakorlatnak közlönye. Laptulajdonos: KOVÁCS JÓZSEF tanár. Szerkesztő-kiadó: SCHACHTER MIKSA tr. Főmunkatárs: SZÉNÁSY SÁNDOR tr. A végbél bántalmainak kezelése ther­­mocauterrel. Dr. Barim, Jónás magántanár, főorvostól.* A thermocauterrel való égetés, mint más szervek, úgy a végbélnek betegségeinél is, vér megtakarítása szempontjá­ból van javulva. Alkalmazásba jöhet a végbélcsomók és előesések, a végbél rosszindulatú álképletei kiirtásánál és itt megfelel c­éljának, ha alkalmas esetben helyes módon végeztetik. A végbél visszeres csomóiban, nyakhártyája, fala elő­­esésében szenvedők sebészi segélyt a székelés fájdalmas­sága vagy gyakori és nagy vérveszteség miatt keresnek fel, mely utóbbi hámfosztás, kifekélyesedés folytán támad. Néha a végbélfal tulsarjadzó fekélyeiből indul meg, me­lyek oly külleműek lehetnek, mint kifekélyesedett rák, mely esetben többnyire már az ujjal való vizsgálás vezet­het helyes diagnosishoz, minthogy tulsarjadzó végbélfeké­­lyek szigetenkint és nem egy nagy plaque alakjában szok­tak megjelenni. A vérveszteség oly nagy fokú lehet, hogy a beteg állapota aggasztónak mutatkozik. Némely esetben a vérzés által előidézett cachecticus állapot azt gyanít­­tatja, hogy magasabb bélrák van jelen, és e gyanú csak akkor szűnik meg, midőn a meglazult és kifekélyesedett supraanalis nyákhártya, illetőleg végbélfalnak égetése foly­tán a vérzések végkép elenyésznek, a kimerülésig elgyen­gült beteg egészsége virulóvá lett. Arra nézve, hogy az aranyeres csomók és a végbélelő­esés melyik sebészi kezelése a legczélszerűbb, jelentékeny sebészek nézetei ez idő szerint is szétágazók. Némely se­bészek az előeső végbélrésznek hathatós égetését, mások annak canterrel való edzését, ismét mások kimetszését és a sebszélek varrását tartják czélszerűnek, míg a végbélcso­mók kezelésére nézve a vélemények összhangzanak abban, hogy metszéssel, kacsszorítóval vagy cauterrel eltávolítan­­dók. Nevezetesen a fémkacscsal való eltávolítást sok sebész gyakorolja, elasticus vagy nem elasticus ligatura alkalma­zása újabb közleményekben is dicsértetik. Azon kérdésre nézve, hogy mit milyen terjedelemben kelljen az egyes esetekben a végbél nyakhártyája vagy fala, illetőleg a vég­bélnyílás széleiből eltávolítani, más és máskép hangzik a felelet, a szerint a mint maga a baj, vagy valódi vagy fel­vett oka, vagy mindkettő ellen vélik a sebész beavatkozá­sát irányzandónak. Nevezetesen azok, kik a végbélnyílás tág voltát tartják az előesés főokozójának, következésképen e nyílás szűkítését tartják lényegesnek, főképen szükséges­nek vagy egyedül fontosnak. Ez utóbbi nézethez nem csatlakozhatom fentartás nél­kül, mert mindeddig hiányzik annak bizonyítéka, hogy számos esetben kifekélyesedett, prolabált végbél a végbél­nyílás mesterséges szűkítése folytán többé elő nem esett és kifekélyesedett része behegedt volna. Egyelőre az elő­eső, kisebesedett, kifekélyesedett végbélnyákhártyát vagy végbélfalt mindenekelőtt kiirtandónak, a végbélnyílás szű­kítését esetleg h­ozzácsatolandónak, de sem nagyon szük­ségesnek, sem a műtét főmozzanatának nem tartom. Ta­pasztalatom a mellett szól, hogy a végbélcsomók, illetőleg a kóros végbélfalnak teljes eltávolítása elegendő a beteg gyógyításához. A visszeres végbélcsomók és a végbélelő­esés gyökeres gyógyítására, megszüntetésére teljesen kielé­gítő és — minthogy a csomókon és az előesett végbélré­­szen keresztül nagyobb calibera ütér nem halad — ve­szélytelen eljárásnak a kóros résznek thermocauterrel való égetését állíthatom, melylyel a kiirtandó rész megpörköl­­tetik, úgy hogy teljes elhalása és később genyedés utján leválása eszközöltessék. Ez égetés, ha jól végeztetik, azaz ha avval oly pörköt létesítünk, mely az egész égetési seb­felületet borítja, nem jár utóvérzés veszélyével. Nem bírja a késsel való kimetszés azon előnyét, hogy esetleg per primum gyógyulást eredményezzen, de ez nem fontos, mert sebfertőzés tisztántartás mellett égetési pörkkel fe­dett sebnél sem fordul elő gyakran. Az pedig, hogy az ége­tett sebnek teljes gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe, nem nagy fontosságú, mert tény, hogy a thermocauterrel műtött betegek legtöbbnyire már a műtét utáni 10-ik na­pon járhatnak foglalkozásuk után és azon időben, mely ezentúl a sebek teljes behegedésére szükséges, alig érez­nek valami fájdalmasságot vagy más kellemetlenséget. 1885 óta a mai napig osztályomon összesen 93 esetben alkalmaztam a thermocautert végbélcsomó és végbélelősés ellen; 47 esetben (36 férfi 11 nő) végbélcsomó és 46 eset­ben (43 férfi és 3 nő) a végbélelőesés műtétét végeztem. A végbélcsomók műtétét az egyes esztendőkre úgy ősz- * Előadatott a m­. orvosok­ és természetvizsgálók XXVI. nagy­­gyűlése sebészi szakosztályában.

Next