Gyógyászat, 1893 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1893-03-26 / 13. szám
Harminczharmadik évfolyam. 13. SZ. Budapest, 1898 márcz. 16. A GYÓGYÁSZAT Л* W W Á Л* Ш W & ШШ ■ ШШШ ELŐFIZETÉSI DIJAK Melléklete a Honvédorvos я | Я Я | П Af | F П 11| kéziratok és a lapot érelőfizetési ára: If V A A W Ш 1 И M 11 deklB egyéb tudósitósOk ш.tr “7:k" 1 T 11 / 1 T IHlllIn I * egyed évre 2 • 500 ЯЛ. Я* А ЛшшЖ. Яш. А Я^ 'Budapest, Orvosnövendékek лпи/лг«-г i г-\ s-\ ил А .. JVigyo-utcza S. sz. felét fizetik. AZ ORVOSTUDOMÁNY intézendők. hazai és külföldi fejlődésének, különösen az orvosi gyakorlatnak közlönye. Laptulajdonos: KOVÁCS JÓZSEF tanár. Szerkesztő-kiadó: SCHACHTER MIKSA tr. Főmunkatárs: SZÉNÁSY SÁNDOR tr. Tapasztalási adatok a trachomás szembetegség aetrologiájához. Ottawa I. tr. egyetemi magántanártól. A gyógyítás tudománya mindig tapasztalati alapon fejlődött és ezen fejlődik a mai napig is, ami benne reális alapon épült, azt mind a tapasztalás adta kezünkbe. Az orvosi tudománynak rengeteg sok theóriája legnagyobb részt tisztán speculatio, alapnélküli, becsempészett állítás, igen sokszor elnyomója a szerény igazságnak. A trachomás szembetegségről is oly sokat írtak, hogy az ember évek hosszú során nem képes az egész anyagot áttanulmányozni. És e rengeteg munkának még sincs kellő eredménye, mert ma sem tudjuk a trachomát gyógyítani. Csak a legújabb időben kezd e szembetegségnek lényege titokzatos burkolatából kibontakozni. A kötőhártya tudorzatos egyenetlenségeitől, a csomóktól vett elnevezés: «trachoma», mely még Galentől származik, ma már nem diagnosis, mert a kötőhártya számos megbetegedésénél képződnek csomók és egyenetlenségek annak felszínén, s így e név számos kötőhártya-betegségnek egy közös symptomáját jelöli, de nem magát a betegséget, illetőleg annak lényegét. S ha ezen elődeinktől öröklött elnevezést megtartjuk, egy a betegség lényegét kifejező jelzőt kell hozzá csatolnunk. Thiry 1869-ben (Presse medicale Beige, Bruxelles 1869 p. 146.) azt írta, hogy a trachomás szembetegségnél fejlődő granulák, neoplastikus termékek, melyeket egy specificus vírus okoz. Ugyanezen vírus a genitáliák nyálkahártyáján is hasonló granulás betegséget idéz elő. Thiry tehát a kötőhártya granulás megbetegedésének okát ezen vírusban kereste. Vele egy véleményen volt Harrion. (Annales d’oculistique T. 63. pag. 5.) Blumberg (Ueber das Trachom vom cellullar pathologischen Standpunkte Arch, f. Opht. 15 II. p. 129.) közleményében azt mondja, hogy mindazon okok, melyek a kötőhártya ellenállási képességét csökkentik, egyúttal a trachomás betegség kifejlődésének is lehetnek okozói. A kötőhártya ilyen gyöngítője lehet a gonorrhoicus méreg is. Wagujevszky 1887-ben írta, hogy egy fiúnak egy katonatiszt urethrájából chronicus gonorrhoeának váladéka került mindkét szemébe, s ezeken az infectio folytán trachomás betegség fejlődött ki. Én már 1885 óta tanulmányozom a trachomás szembetegséget és 1891. évben megjelent munkámban (Tanulmány a trachomás szemgyuladásról 1891. p. 30,31.) 5 esetet ismertettem, melyeknél gonorrhoicus infectio a szem kötőhártyáján trachomás betegséget okozott. De ezen eseteknél még pregnánsabban mutatja állításom igazságát a következő észlelésem, mely az öt eset egyikének mintegy folytatása. Fent említett tanulmányom 30. lapján egy szerencsétlen varróleány esetét is ismertettem; ezt most röviden ismétlem, hogy teljesen meggyőző argumentummal szolgáljak olvasóimnak. A leány 1887-ben jelentkezett először nálam: mindkét szeme hypermetropiás és teljes látóképes volt, a kötőkátya egészséges volt. E vizsgálás után öt nap múlva kankós férfival (orvossal!!) közösült; genitáliáiban gonorrhoeát kapott, elég befolyással; az ezzel járó kellemetlenségeket és fájdalmakat nem ismerve, azokat a hymenrepedés természetes következményeinek tartotta, és enyhítésükre genitáliáit hideg vízzel mosogatta. Gonorrhoicus genitáliáinak váladékával bepiszkolt kezeivel szemeihez nyúlt. A coitus után hatodik napon a balszemen acut gonorrhoicus gyuladás tört ki, ezzel jött hozzám. A jobbszem ép volt; genitáliáiban elég bőfolyással acut gonorrhoeát találtam. A balszem corneája elgenyedt, a szemgolyó összezsugorodott ; a processus acut tüneteinek elmúltával a kötőhártyán apró szemölcs-túltengések mellett mindinkább nagyobb és számos trachomacsomó fejlődött. Addig míg a balszemen a gyuladás acut volt, a leány nagyon vigyázott, hogy jobb szemére át ne vigye az infectiót. De mikor látta, hogy balszeme tönkre ment, a csábitó férfi elhagyta, de különösen, midőn észrevette, hogy a coitusnak egyéb eredménye is lett, szóval anyának érezte magát, elkeseredett s balszemének váladékával inficiálta jobb szemét, hónapok múltával trachomás lett ez is. Most következik fontos észlelésem. A rendes időben megszületett leánygyermek ép és erős volt; szemein semmi elváltozást sem észleltem. Másfél éves korában mindkét szeme hurutos lett, sőt a jobb cornea közepén apró infiltratum suppurativum is képződött. Azonban mindez gyorsan gyógyult. Az anya minden nap látogatott gyógykezelés végett s magával hozta gyermekét is, így alkalmam volt a kis leány szemét naponkint vizsgálni. Az elkeseredett nőnek sokat kellett küzdenie a nyomorral is; gyermekét nem gondozhatta, de még úgy látszott, közönyös volt előtte már minden; a gyermekkel egy ágyban aludt, egy edényben mosdott, egy törülközőbe törölközött; magam is láttam, hogy ugyanazon kendővel törülte gyermeke szemeit, melylyel csak néhány pillanattal előbb saját trachomás szemeit érintette. Figyelmeztetésemre csak sírt. Két éves korában a kis leánynak igen makacs, minden orvoslásnak ellenálló hurut támadt mindkét szemén: hetek múlva az átmeneti redő duzzadása fokozódott; számos