Gyógyszerészek Lapja, 1941 (36. évfolyam, 1-24. szám)

1941-01-01 / 1. szám

Évtized­fordulón Írta: URSZINYI KÁROLY, az O.Gy.O.E. elnöke A magyar nemzet felemelkedésének, megerősö­désének fényében és dicsőségében, amikor a Felvi­dék egy része, Kárpátalja, Észak-Erdély és a Szé­kelyföld újra a miénk, álljunk meg egy pillanatra és az élet tovairomló rohanásában szakítsunk ke­vés időt e­­történelmi évfordulón a visszaemlékezés­nek. Áljunk meg egy pillanatra, vegyünk egy mély fékezetet és nyúljunk vissza az emlékezés kinyúj­tott karjaival a gyógyszerészet múltjába és hozzuk elő az elmúlt évtized minden örömét és szomorú­ságát, hogy megállapíthassuk mit végeztünk, mit alkottunk és mit mulasztottunk? Forduljunk visz­­sza és lássuk meg tiszta szemlélettel és világos íté­lettel, hogy a fejlődés útján meddig jutottunk elő­re és mérjük le, hogy milyen feladatok állanak még előttünk, amelyeket meg kell oldani. Formál­juk és alakítsuk ki magunkban tisztán és világosan további feladataink, hivatásunk mértékét és szük­ségességét, mert a számadás órája nagyon komoly. A század negyedik évtizede történelmi díszben for­dul a múltba, hogy helyet adjon a friss, ötödik év­tizednek, amelynek első jelenése, első éve egy újabb világháborúban frissen, de komor figyelmeztetéssel az arcán jelent meg életünk küszöbén, buzdítva ben­nünket, hogy fokozott felelősséggel kövessük az új idők útmutatását, mert lemaradtunk és az elmúlt tíz hosszú esztendőt nem használtuk ki eléggé! A magyar gyógyszerészet az elmúlt évtizedben nem tudott úgy megerősödni, ahogy ebben a leg­újabb korban ez kívánatos lett volna. A Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapja az év­tized fele útján — sokat késve — kelt csak életre és ezzel az évtized legnagyobb jelentőségű szociá­lis alkotása nemcsak megnyitotta a fejlődés be­rozsdásodott kapuját, hanem reményt és hitet is öntött a csü­ggedőkbe, akik eddig 50—60 éves deres fejjel és roskadozó lábakkal, reménytelenül és hiá­ba hajszolták az élet, az öregkor kiérdemelt segítsé­gét és támogatását. Hosszú kényszerű szünet után — amelyet olyan katasztrofálisnak tartottunk, hogy 1938 decemberé­ben egy nagygyűlést is hirdettünk, amelyen rá akartunk mutatni helyzetünk tarthatatlanságára — születtek meg a 150/1939 és a 160/1939 B. M. rendeletek éppen akkor, amikor úgy éreztük, hogy egy percnyi idő sincs már a várakozásra. A szolgálati jogviszony, a munkaidő, leg­kisebb munkabér, fizetéses szabadság ügyeinek ren­dezése, a gyógyszertár üzemi idejének és ügyele­tes szolgálatának szabályozása ezzel megoldást nyert. Ugyanebben az évben a 741/1939. B­M. számú rendelet a gyógyszertári jogosítványok adományo­zásánál a hadirokkantak és a vitézi rendbe tarto­zók és a tűzharcos gyógyszerészek előnyben része­sítését, valamint ezeknek a katonaviselt bajtársak­nak a gyógyszertárakban alkalmazását szabályozta. Húsz évig vártunk erre. Hányan pusztultak el ez­alatt az idő alatt azok közül, akik a világháború­ban hitet tettek a hazaszeretet, a példaadás, az ön­zetlenség, a bajtársiasság és személyes bátorság legszebb erényei mellett, de a béke időszakának ki­tüntetése, a megbecsülés és a megkülönböztetés mégis csak elmaradt, vagy legalább is hosszú, na­gyon hosszú ideig váratott magára. Ezen már hiá­ba kesergünk, mert bizony sokan közülünk elköl­töztek ez alatt a húsz esztendő alatt oda, ahová any­­nyi százezren elmentek baj­társaink már a világhá­borúban értünk, tiértetek, valamennyiünkért . . . • Hazánkért! A vallás és közoktatásügyi miniszter 32/ 1 900—1940 IV. számú rendelete az új gyógyszerész­képzés reformját, sok éves küzdelem után megva­lósította. A gyógyszerész-továbbképzés intézményesíté­se is erre az időszakra esik. Ugyanebben az évben a gyógyszerészet kated­rát kapott az egyetemen: dr. Mozsonyi Sándor a gyógyszerészi tanszék első nyilvános rendes tanára lett. A harminc éves kultúrpolitika eredményének komoly állomásai ezek, amelyek 1940-ben valósul­nak meg. Ha hozzávesszük az új egyetemi gyógy­szertár korszerű elhelyezésének és felszerelésének megvalósítását, amely elsősorban dr. Mozsonyi Sándor érdeme — akkor az évtized utolsó évében kulturális téren csaknem teljes eredményről lehet beszámolni. A májusban megjelent 1940 VI. t.c. 760/1940 B. M. számú, szeptemberben kiadott végrehajtási utasítása értelmében a gyógyszertári jogadomá­nyozás új rendszere lépett életbe. Minden esetben országos pályázatot kell hirdetni. Az első pályázati hirdetmény értelmében, amely néhány héttel a rendelet kibocsátása után­­ jelent meg, 43 gyógyszertár (időközben 42-re csök­­k­kent) személyes jogosítványának elnyerésére nyílik­­ alkalom. A napokban megjelent 9.150/1940. M. E. ren­delet 7%-os fizetéspótlékot állapít meg az alkal­­■­vázott gyógyszerészek­­részére november 1-ig visz­­szamenő hatállyal. Ugyancsak az év utolsó napjainak egyik ese­ménye a Jóléti Alap újabb házvásárlása. A három hatalmas bérház a nyugdíjintézet hatalmas bizton­sági tartaléka. . A legközelebbi O.Gy.O.E.. ftGYÓGYSZERzÉSZEK % ...r..ú§ 1 Á B I­­ XXXVI. ÉVFOLYAM 1. SZ. WBmB 1 iyp J Budapest, 1941. ■■ JANUÁR I AZ OKLEVELES GYÓGYSZERÉSZEK országos egyesületének hivatalos közlönye vacsorát január 9.-én, csütör­tökön tartják meg a „Debre­­cen”-étterem különtermében.

Next