Gyógyszerészek Lapja, 1941 (36. évfolyam, 1-24. szám)
1941-01-01 / 1. szám
Évtizedfordulón Írta: URSZINYI KÁROLY, az O.Gy.O.E. elnöke A magyar nemzet felemelkedésének, megerősödésének fényében és dicsőségében, amikor a Felvidék egy része, Kárpátalja, Észak-Erdély és a Székelyföld újra a miénk, álljunk meg egy pillanatra és az élet tovairomló rohanásában szakítsunk kevés időt etörténelmi évfordulón a visszaemlékezésnek. Áljunk meg egy pillanatra, vegyünk egy mély fékezetet és nyúljunk vissza az emlékezés kinyújtott karjaival a gyógyszerészet múltjába és hozzuk elő az elmúlt évtized minden örömét és szomorúságát, hogy megállapíthassuk mit végeztünk, mit alkottunk és mit mulasztottunk? Forduljunk viszsza és lássuk meg tiszta szemlélettel és világos ítélettel, hogy a fejlődés útján meddig jutottunk előre és mérjük le, hogy milyen feladatok állanak még előttünk, amelyeket meg kell oldani. Formáljuk és alakítsuk ki magunkban tisztán és világosan további feladataink, hivatásunk mértékét és szükségességét, mert a számadás órája nagyon komoly. A század negyedik évtizede történelmi díszben fordul a múltba, hogy helyet adjon a friss, ötödik évtizednek, amelynek első jelenése, első éve egy újabb világháborúban frissen, de komor figyelmeztetéssel az arcán jelent meg életünk küszöbén, buzdítva bennünket, hogy fokozott felelősséggel kövessük az új idők útmutatását, mert lemaradtunk és az elmúlt tíz hosszú esztendőt nem használtuk ki eléggé! A magyar gyógyszerészet az elmúlt évtizedben nem tudott úgy megerősödni, ahogy ebben a legújabb korban ez kívánatos lett volna. A Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapja az évtized fele útján — sokat késve — kelt csak életre és ezzel az évtized legnagyobb jelentőségű szociális alkotása nemcsak megnyitotta a fejlődés berozsdásodott kapuját, hanem reményt és hitet is öntött a csüggedőkbe, akik eddig 50—60 éves deres fejjel és roskadozó lábakkal, reménytelenül és hiába hajszolták az élet, az öregkor kiérdemelt segítségét és támogatását. Hosszú kényszerű szünet után — amelyet olyan katasztrofálisnak tartottunk, hogy 1938 decemberében egy nagygyűlést is hirdettünk, amelyen rá akartunk mutatni helyzetünk tarthatatlanságára — születtek meg a 150/1939 és a 160/1939 B. M. rendeletek éppen akkor, amikor úgy éreztük, hogy egy percnyi idő sincs már a várakozásra. A szolgálati jogviszony, a munkaidő, legkisebb munkabér, fizetéses szabadság ügyeinek rendezése, a gyógyszertár üzemi idejének és ügyeletes szolgálatának szabályozása ezzel megoldást nyert. Ugyanebben az évben a 741/1939. BM. számú rendelet a gyógyszertári jogosítványok adományozásánál a hadirokkantak és a vitézi rendbe tartozók és a tűzharcos gyógyszerészek előnyben részesítését, valamint ezeknek a katonaviselt bajtársaknak a gyógyszertárakban alkalmazását szabályozta. Húsz évig vártunk erre. Hányan pusztultak el ezalatt az idő alatt azok közül, akik a világháborúban hitet tettek a hazaszeretet, a példaadás, az önzetlenség, a bajtársiasság és személyes bátorság legszebb erényei mellett, de a béke időszakának kitüntetése, a megbecsülés és a megkülönböztetés mégis csak elmaradt, vagy legalább is hosszú, nagyon hosszú ideig váratott magára. Ezen már hiába kesergünk, mert bizony sokan közülünk elköltöztek ez alatt a húsz esztendő alatt oda, ahová anynyi százezren elmentek bajtársaink már a világháborúban értünk, tiértetek, valamennyiünkért . . . • Hazánkért! A vallás és közoktatásügyi miniszter 32/ 1 900—1940 IV. számú rendelete az új gyógyszerészképzés reformját, sok éves küzdelem után megvalósította. A gyógyszerész-továbbképzés intézményesítése is erre az időszakra esik. Ugyanebben az évben a gyógyszerészet katedrát kapott az egyetemen: dr. Mozsonyi Sándor a gyógyszerészi tanszék első nyilvános rendes tanára lett. A harminc éves kultúrpolitika eredményének komoly állomásai ezek, amelyek 1940-ben valósulnak meg. Ha hozzávesszük az új egyetemi gyógyszertár korszerű elhelyezésének és felszerelésének megvalósítását, amely elsősorban dr. Mozsonyi Sándor érdeme — akkor az évtized utolsó évében kulturális téren csaknem teljes eredményről lehet beszámolni. A májusban megjelent 1940 VI. t.c. 760/1940 B. M. számú, szeptemberben kiadott végrehajtási utasítása értelmében a gyógyszertári jogadományozás új rendszere lépett életbe. Minden esetben országos pályázatot kell hirdetni. Az első pályázati hirdetmény értelmében, amely néhány héttel a rendelet kibocsátása után jelent meg, 43 gyógyszertár (időközben 42-re csökkkent) személyes jogosítványának elnyerésére nyílik alkalom. A napokban megjelent 9.150/1940. M. E. rendelet 7%-os fizetéspótlékot állapít meg az alkal■vázott gyógyszerészekrészére november 1-ig viszszamenő hatállyal. Ugyancsak az év utolsó napjainak egyik eseménye a Jóléti Alap újabb házvásárlása. A három hatalmas bérház a nyugdíjintézet hatalmas biztonsági tartaléka. . A legközelebbi O.Gy.O.E.. ftGYÓGYSZERzÉSZEK % ...r..ú§ 1 Á B I XXXVI. ÉVFOLYAM 1. SZ. WBmB 1 iyp J Budapest, 1941. ■■ JANUÁR I AZ OKLEVELES GYÓGYSZERÉSZEK országos egyesületének hivatalos közlönye vacsorát január 9.-én, csütörtökön tartják meg a „Debrecen”-étterem különtermében.