Gyógyszerészi Hetilap, 1920 (59. évfolyam, 1/2983-52/3033. szám)

1920-11-21 / 47. (3028.) szám

734 GYÓGYSZERÉSZI HETILAP galma gyógyszertára van, akinek abban az időben súlyos betege volt családi tűzhelyé­nél, alig töltött naponta valami kevés időt a maga magánügyeinek szolgálatában, b­á­néiul egész tevékenységét és minden érdek­lődését a magyar gyógyszerészet ügyének és teendőinek szentelte. A hatóságokkal való érintkezésben rálépett a legcélravezetőbb ös­vényre, a szóbeliség útjára. Minden kűn tö­rekvés kiküzdése végett, de magánosoknak, egyes kartársaknak ügyes-bajos dolgában is személyesen járt el a minisztériumban és egyebütt, úgy, hogy joggal merem állítani, miszerint ő egymaga tízszer annyit dolgo­zott egyesületi elnöki minőségében, mint ha­sonló idő alatt bármelyik elődje. A proletárdiktatúra alatt az egyesületi élet természetszerűleg megszűnt és Zoltán Béla egy ideig passzivitásra volt kárhoztatva. De rövid idő múlva az akkori rendszer sze­repvivői is ráeszméltek arra, hogy a gyógy­szerészeti ügy intézésében Zoltán Béla tu­dását, tekintélyét, nagy népszerűségét, vala­mint szorgalmát és kartársainak vele szem­ben való bizalmát nem nélkülözhetik. Köz­­tudomású szerint Zoltán Bélát ez a dikta­túra is magas hatáskörrel volt kénytelen fel­ruházni és hogy Zoltán Béla kartársai védel­mében minő szolgálatokat tett akkor, nem­csak budapesti, hanem egy csomó vidéki kar­­társunknak is, arról igen sokan tudnának a hála és elismerés hangján beszélni A proletárdiktatúra megszűntével egy új kurzus következett, amelynek szelleme azt hozta magával, hogy Zoltán Béla egy időre az­ ügyek éléről félreálljon. Bizalmasaival, közöttük csekélységemmel is megtárgyalta ezt a kérdést és magam is helyeselni vol­tam kénytelen azt az elhatározását, hogy egyelőre álljon félre az útból, nehogy a már cikkem elején említett körülményei­­ miatt kockáztatva legyenek azok­ a szimpátiák, a­melyekre korunknak a maga céljai kiküz­déséhez szüksége van.­­ Azt remélte akkor ő is és azt reméltük valamennyien, hogy konszolidálódni­­fogják a viszonyok és hamarosan elkövetkezik az az idő, amikor megint eg­yéni értéke sze­rint fognak elbírálni minden embert, amikor­ a leghivatottabbak kerülnek újból a nekik leginkább megfelelő szerepkörbe és amikor megszűnik az az őrület, amit például falusi mulatságoknál tapasztalunk, ahol a felvégi legények mulatságára n­e szabad betenni aj kábát az alvégi legénynek, még ha ő is a legnyalkább magyar fia a faluban és ő lenne is a legjobb táncos. Fájdalom: ez az idő még mindig nem érkezett el. Még min­dig olyan áramlatok tombolnak ,a­mi sze­gény megcsonkított országunkban, amelyek nemi összeforrasztani akarnak mindenkit a nagy nemzeti gondolatban, hanem amelyek középkori idők szellemét hirdetik, azon kö­zépkori időkét, amelyekben boszul lihegve mondták ki a büntetést nemcsak Zách Fe­liciánra, hanem heted,szigeten való ártatlan ivadékaira is. Zoltán Béla megunta a hajnal hasadását várni és rezignáltál, félreállott most. Félre­állott, hogy kötelességet teljesítsen a kar ügye iránt, nem foglalva el továbbá olyan pozíciót, amelyben tevékenykednie ez­­ idő szerint nem lehet. És amidőn ezt megtette, viszont nekünk kötelességünk meghajtani előtte a tiszteletnek és az elismerésnek fe­hér lobogóját. Kötelességünk megköszönni neki, hogy a gyógyszerészekért annyit és olyan önzetlenül dolgozott és kötelességünk a legnagyobb hálával visszagondolni azokra a szolgálatokra, amelyeket pályatársainak és az ő ügyüknek tett. Amidőn ezt a fehér lobogót Zoltán Béla előtt ezennel meghajtom, nem kétlem, hogy igen sok kartársamnak lelkében fog átrezegni Zoltán Béla kari munkálkodásának törté­nete és mindaz, aminek ált kifejezést pró­­bállam adni, visszhangra talál a tárgyilago­san gondolkodók szivében is. És meleg­ kézi szorítással búcsúzom a gyógy­szerészegyesü­­­let távozó elnökétől, de az idők jobbra for­dulásába vetett hitemnél fogva ezzel a szó­val .- .: Viszontlátásra !...■» Dr. Voktságh Zoltán kényelmesebbé teszi az expedíciót, ha a hivatalos árszabály több példányban áll rendelkezésre. A­­Gyógyyszerészi Hetilap* 31. és 32. száma egész terjedelmében közli a hivatalos taxát s példányonként 5 koronáért a kiadóhiva­talunktól megrendelhető.

Next