Gyógyszerészi Hetilap, 1922 (61. évfolyam, 31/3084-41/3094. szám)
1922-07-30 / 31. (3084.) szám
31. (3084.) sz. Hatvanegyedik évfolyam. Budapest, 1922. julius 30. GYÓGYSZERÉSZI A magyar gyógyszerészet tudó- "gB~ "gT £17 "BT ~HT A IS62 óta megjelenik minden vs.áraM arányos és szociális törekvé- Sjj____Kg MA ' ' IS ^ g* M H ffl hTM‘amerék: hétköznapokon délieinek legrégibb közlönye. || || |\^A fi | | A A m. M ^ Magy. kir. postatakarékpénztárt Telefon JÓZSEF 13-23. szám. ------ cheque-számla 6865. -----A MAGYAR GYÓGYSZERÉSZET SZOCIÁLIS TÖREKVÉSEINEK LEGRÉGIBB KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRA : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Égés, évre 48 • K. félévre P41 K. negyed Szerkeszt, és kiadja: BUDAPEST. Vili AGGTELEKI UTCA 8. évre 120, egy hóra 60 K. Egyed szám :0 K JR. VARSÁGH ZOLTÁN. Főmunkatárs : DOBLER BÉLA. Főmunkatárs: dr. VARGA JÁNOS Cseho-Szlovákiában */i évre 100 szokol | Romániában: */* évre 100 lei | Jugoszláviában: */i 50 dinár */a évre 50 szokol | V* évre 50 lei | 1/a 25 dinár Tartalomjegyzék: A gyógyszerész adója. — Államvasuti betegápolási cikkek uj árai. — Unguentum hydrargici. (Kemény Imre.) — Uj gyógyszerek és különlegességek. (Dobler Béla). — A Magy. Gyógy. Egy. állásfoglalása az alkalmazotti fizetések ügyében. Uj kézfeladási árszabvány. A Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület taxakiadványai. Nem hivatalos gyógyszerek uj árszabványa. Az irgalmasrend gyógyszerészei. A Gyakorló Gyógyszerészek Országos Nemzeti Szövetségének megalakulása. Hatósági orvosok kötelezése pénztári orvosi szolgálatra. — Gyógyszerkülönlegességek legújabb árváltozásai. — Nyilt tér. — Álláshirdetések. — Apróhirdetések. — Hirdetések. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A gyógyszerész adója. Kari közéletünket azon a kérdésen kívül, hogy hogyan lehet egy elfogadható taxát »kigyilkolni«, az utóbbi években egy kérdés foglalkoztatta: a forgalmi adó kérdése. Sikerült is benne némi eredményt elérni. Soha sehol sem került azonban szóba, hogy más, egyenes adóknál kari szervezeteink próbáltak volna valami eredményt elérni, mint ahogy ezt minden más foglalkozási ág érdekképviselete megkísérelte és adandó alkalmaknál meg is kísérli. A harmadosztályú kereseti adó, továbbá a vagyonadó, jövedelemadó és hadinyereségadó kivetésénél minden gyógyszerész úgy áll a kincstári képviselővel és az adófelszólamlási bizottsággal szemben, mint a kínai fallal. »A patika a legjobb üzlet, — minden gyógyszerész milliomos, — a gyógyszer a legdrágább!, — ezek azok a stereotyp válaszok, amiket a bizottságtól vagy a finánctól kap, akik ezért a tájékozatlanságért tulajdonkép nem is hibásak, mert sehonnan semmi direktívát arról nem kapnak, hogy adópolitikai szempontból mit tud egy gyógyszerész teljesíteni. Konkrét példával élve így fordul elő aztán az az eset, hogy teszem azt egy középszerű kis községi gyógyszertárat az 1918. évre 570.000 koronára értékelnek, mint vagyonadó tárgyat. 1918-ban ez az ár, mint emlékszünk, egyáltalán ismeretlen volt egy gyógyszertárért. Még traglikomikusabban hangzik aztán a dolog, hogy annak a gyógyszertárnak az áruraktárát ugyancsak 1918-ba 520.000 koronára értékeli a kincstár képviselője és a boldogtalan adóalanynak, aki csak maga tudhatja igazán, mint gyógyszerész, hogy milyen vad absurdum ez, a kincstár képviselője azt mondja: mutassa elő az 1918. évi áruléstárt. Mivel pedig ez természetesen nincs, a bizottság ebben rosszhiszeműséget vél felfedezni és megállapítja, hogy egy falusi patika »áruraktára« 1918-ban 520 ezer koronát ért. A jövedelemadó kivetésénél a finánc mértékadóul egy napi két vagyon lisztet őrlő nagy malmot proponál, aminek a teljesen laikus bizottsági bedől, még az"említett malom számtalan milliós vagyonú tulajdonosánál is nagyobb adót róna a gyógyszerészre, aki végül azzal a kétségbeejtőés felháborítóan szomorú megállapítással kénytelen távozni az adófelszólamlási tárgyalásról, hogy 5—6, az övénél jobb vagy hozzá