Gyógyszerészi Hetilap, 1925 (64. évfolyam, 1/3-17/51. szám)

1925-01-18 / 1. (egyesített 3.) szám

Észt rokonaink az egészségügyi hivatalt már ez időben kitervelték. A belügyi tárcától vá­lasztották el az ehhez tartozó ügyeket s az egészségügyi hivatalt három osztályra tervez­ték. Orvosi, gyógyszerészeti s állategészség­ügyi osztályra. Az utóbbi azonban a földmíve­­lésügyhöz került. Az egészségügyi hivatal megalakításakor az országtanács úgy határo­zott, hogy a gyógyszerészeti osztály vezetője mindenkor oki. gyógyszerész lehet csak. Ez az osztály 1919-ben kezdte meg működé­sét R. Walter, fönt említett cikkírónk vezetése alatt. Első munkái közé tartozott a gyógysze­részek lajstromozása, továbbá a gyógyszertá­rak, drogériák, gyógyszerészeti laboratóriu­mok és ásványvízgyárak összeírása. Az orosz időkből származó irattár és történelmi fel­jegyzéseket az oroszok még a cári uralom alatt, a németektől való félelmükben, az ország belső részeibe szállították, hol nyom nélkül eltűntek, így alapjából kellett az egész speciá­lis gyógyszerészi ügymenetet felépíteni. A hi­vatal gyógyszerészi osztálya természetesen minden gyógyszerészi személyi változást is nyilvántart. A gyógyszertárakat és hasonló intézménye­ket gyógyszerész vizsgál felül a gyógyszerészi osztály irányítása mellett. Már az első időben kitűnt, hogy mennyire felette állnak a gyógy­szerész által végzett modern rendszerű ellen­őrzések a régi orvosi ellenőrzés fölött. A régi Oroszországban végzett orvosi tessék-lássék ellenőrzések alatt a drogériák már valóságos gyógyszertárakká lettek s árusítottak mindent, mit különben csakis gyógyszertár adhatott re­cept nélkül jogosan. A háború által sokat szen­vedett, lerongyolódott, gyógyszerészetet ezek a szakemberek által történő ellenőrzések gyöke­réből átalakították s ha az első időkben sok ne­hézséggel kellett is e téren megküzdeni, észt kartársaink a helyzetet megértően a legna­­gyob áldozatkészséggel igyekeztek a gyógy­szertáraikat a modern kor szelleme szerint emelni. Az ismertetések szerint a gyógyszeré­szeti önkormányzat folytán az észtországi gyógyszerészetben a legnagyobb rend uralko­dik. Az az intézkedés, hogy a gyógyszerészi osztály, illetve gyógyszerészek ellenőrzik a drogériákat is, vissza­kényszerít­ette őket ere­deti hivatásukhoz s megszüntette a közegész­ségügyre igen káros zuggyógyszertári műkö­désüket. A gyógyszertári osztály egyébként gyakor­lati élelmiszervizsgálattal is foglalkozik s kez­deményezésére az egyetemen gyógyszervizsgá­lati intézetet állítottak fel. Az osztály kereté­hez tartozik egy taxa- és gyógyszerkönyvké­szítő bizottság is. Az utóbbi bizottság készíti a gyógyszerészeti manuálist, melyből már két 100—­100 oldalas kiadvány meg is jelent. — Egy tégla. — A Budapesti Gyógyszerész Testület beteg­ségi biztosító intézete*) — Írta: Réthelyi József, budapesti gyógyszer­tár tu­la­j­don­os. Immár közel két évtizede annak, hogy a Gyógyszerészi Hetilap szerkesztőségében tol­lamat utoljára letéve, búcsút mondottam e ha­sáboknak, s e hasábokon keresztül a lap olva­sóközönségének. Az életünk fonalát szövögető Sors elszólított a szerkesztőségi íróasztal mel­lől, s hogy „műnyelven14 fejezzem ki magamat: előretolt állásban a pionír feladatát ruházta reám. Idők múltak, emberek, viszonyok változ­tak, s ma sem tudom teljes bizonyossággal: az én utam hajlott-e el, vagy ez a tisztes orgánum *) A nagyon helyénvaló eszme mind­enkép ér­demes a megvitatásra, hogy a megvalósuláshoz közelebb juthasson. Egyébként a Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület programjában is helyet foglal az általános betegségi biztosító intézet megteremtése. (Szerk.) A GYÓGYSZERÉSZI HETILAP­ nak találkozásából alakuljon ki a kari köz­munka helyes irányelve. A szerkesztő munkája olyan mint a búváré: kell, hogy az ismeretlenekbe hatoljon, keres­sen, kutasson, találja meg mindenben és min­denkiben az értékeset, hogy ne maradjon az is­meretlen s ne vesszen el a közre nézve. Hoz­zon lehetőleg minden értéket a felszínre s a felfedett, rejtve volt drága kincsét adja a köz javára. De a szerkesztő kell, hogy egyben olyan legyen, mint a merész, saját életével se törődő aviatikus, aki az égig nyúló hegycsú­csok fölött is átszáll, hogy hírt vihessen, hírt hozhasson s az egymástól elválasztottakat is merész ívelésű repülésével összekapcsolhassa. Épen ezeknek szem előtt tartásával kísérletet teszünk arra, hogy a különböző vélemények kifejtésére lapunk hasábjain összegyűjtsük mindazokat, akiknek mondanivalójuk van akár kari szociális ügyekben, akár gyógyszerész­­gyakorlati, akár gyógyszerész-tudományi kér­désekben. S ha ez a törekvésünk megértésre talál, ha mindenki vállal munkát a magyar gyógyszerészet szolgálatában, ha erőinket, ösz­­szefogjuk, ha minden tapasztalatot, tanulsá­got értékesítünk, akkor semmi kétségünk, hogy a magyar gyógyszerészet szolgálatába ál­lítani kívánt, becsületes munkálkodásunk nem marad eredmény nélkül. Ebben a gondolatban és szellemben üdvözöl­jük olvasóink táborát,é­s ehhez a törekvésünk­höz adjon a jó Isten erőt, türelmet és kitar­tást! Koritsánszky Ottó.

Next