Gyógyszerészi Hetilap, 1925 (64. évfolyam, 1/3-17/51. szám)
1925-01-18 / 1. (egyesített 3.) szám
Észt rokonaink az egészségügyi hivatalt már ez időben kitervelték. A belügyi tárcától választották el az ehhez tartozó ügyeket s az egészségügyi hivatalt három osztályra tervezték. Orvosi, gyógyszerészeti s állategészségügyi osztályra. Az utóbbi azonban a földmívelésügyhöz került. Az egészségügyi hivatal megalakításakor az országtanács úgy határozott, hogy a gyógyszerészeti osztály vezetője mindenkor oki. gyógyszerész lehet csak. Ez az osztály 1919-ben kezdte meg működését R. Walter, fönt említett cikkírónk vezetése alatt. Első munkái közé tartozott a gyógyszerészek lajstromozása, továbbá a gyógyszertárak, drogériák, gyógyszerészeti laboratóriumok és ásványvízgyárak összeírása. Az orosz időkből származó irattár és történelmi feljegyzéseket az oroszok még a cári uralom alatt, a németektől való félelmükben, az ország belső részeibe szállították, hol nyom nélkül eltűntek, így alapjából kellett az egész speciális gyógyszerészi ügymenetet felépíteni. A hivatal gyógyszerészi osztálya természetesen minden gyógyszerészi személyi változást is nyilvántart. A gyógyszertárakat és hasonló intézményeket gyógyszerész vizsgál felül a gyógyszerészi osztály irányítása mellett. Már az első időben kitűnt, hogy mennyire felette állnak a gyógyszerész által végzett modern rendszerű ellenőrzések a régi orvosi ellenőrzés fölött. A régi Oroszországban végzett orvosi tessék-lássék ellenőrzések alatt a drogériák már valóságos gyógyszertárakká lettek s árusítottak mindent, mit különben csakis gyógyszertár adhatott recept nélkül jogosan. A háború által sokat szenvedett, lerongyolódott, gyógyszerészetet ezek a szakemberek által történő ellenőrzések gyökeréből átalakították s ha az első időkben sok nehézséggel kellett is e téren megküzdeni, észt kartársaink a helyzetet megértően a legnagyob áldozatkészséggel igyekeztek a gyógyszertáraikat a modern kor szelleme szerint emelni. Az ismertetések szerint a gyógyszerészeti önkormányzat folytán az észtországi gyógyszerészetben a legnagyobb rend uralkodik. Az az intézkedés, hogy a gyógyszerészi osztály, illetve gyógyszerészek ellenőrzik a drogériákat is, visszakényszerítette őket eredeti hivatásukhoz s megszüntette a közegészségügyre igen káros zuggyógyszertári működésüket. A gyógyszertári osztály egyébként gyakorlati élelmiszervizsgálattal is foglalkozik s kezdeményezésére az egyetemen gyógyszervizsgálati intézetet állítottak fel. Az osztály keretéhez tartozik egy taxa- és gyógyszerkönyvkészítő bizottság is. Az utóbbi bizottság készíti a gyógyszerészeti manuálist, melyből már két 100—100 oldalas kiadvány meg is jelent. — Egy tégla. — A Budapesti Gyógyszerész Testület betegségi biztosító intézete*) — Írta: Réthelyi József, budapesti gyógyszertár tulajdonos. Immár közel két évtizede annak, hogy a Gyógyszerészi Hetilap szerkesztőségében tollamat utoljára letéve, búcsút mondottam e hasáboknak, s e hasábokon keresztül a lap olvasóközönségének. Az életünk fonalát szövögető Sors elszólított a szerkesztőségi íróasztal mellől, s hogy „műnyelven14 fejezzem ki magamat: előretolt állásban a pionír feladatát ruházta reám. Idők múltak, emberek, viszonyok változtak, s ma sem tudom teljes bizonyossággal: az én utam hajlott-e el, vagy ez a tisztes orgánum *) A nagyon helyénvaló eszme mindenkép érdemes a megvitatásra, hogy a megvalósuláshoz közelebb juthasson. Egyébként a Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület programjában is helyet foglal az általános betegségi biztosító intézet megteremtése. (Szerk.) A GYÓGYSZERÉSZI HETILAP nak találkozásából alakuljon ki a kari közmunka helyes irányelve. A szerkesztő munkája olyan mint a búváré: kell, hogy az ismeretlenekbe hatoljon, keressen, kutasson, találja meg mindenben és mindenkiben az értékeset, hogy ne maradjon az ismeretlen s ne vesszen el a közre nézve. Hozzon lehetőleg minden értéket a felszínre s a felfedett, rejtve volt drága kincsét adja a köz javára. De a szerkesztő kell, hogy egyben olyan legyen, mint a merész, saját életével se törődő aviatikus, aki az égig nyúló hegycsúcsok fölött is átszáll, hogy hírt vihessen, hírt hozhasson s az egymástól elválasztottakat is merész ívelésű repülésével összekapcsolhassa. Épen ezeknek szem előtt tartásával kísérletet teszünk arra, hogy a különböző vélemények kifejtésére lapunk hasábjain összegyűjtsük mindazokat, akiknek mondanivalójuk van akár kari szociális ügyekben, akár gyógyszerészgyakorlati, akár gyógyszerész-tudományi kérdésekben. S ha ez a törekvésünk megértésre talál, ha mindenki vállal munkát a magyar gyógyszerészet szolgálatában, ha erőinket, öszszefogjuk, ha minden tapasztalatot, tanulságot értékesítünk, akkor semmi kétségünk, hogy a magyar gyógyszerészet szolgálatába állítani kívánt, becsületes munkálkodásunk nem marad eredmény nélkül. Ebben a gondolatban és szellemben üdvözöljük olvasóink táborát,és ehhez a törekvésünkhöz adjon a jó Isten erőt, türelmet és kitartást! Koritsánszky Ottó.