Gyógyszerészi Hetilap, 1928 (67. évfolyam, 1/3-17/51. szám)
1928-01-15 / 1. (egyesített 3.) szám
GYÓGYSZERÉSZT HETILAP ban foglalkozni. Mi sohasem állítottuk, hogy a „disisztidonisek“ ébredőiből állanak. Annál kevésbé gondoltuk ezt, hisz tetemes részük vagy zsidó vallású volt, vagy zsidó eredetű, vagy most is az . De állanának tisztán keresztényeikből avagy zsidókból, ez bennünket nem érdekel, hisz itt nem felekezeti, hanem gyógyszerészi érdekű kérdések vannak a szőnyegen. Ne tereljük a kérdéseket tehát olyan útra, ahová azok nem valók. Két dologban van igaza Bayernek. Az egyik, hogy normális viszonyok között, már csak a munkamegosztás elve miatt is, az a helyes, hogy külön vezetősége legyen a Testületnek s az Országos Egyesületnek is. De csal normális viszonyok között, ahol minden a rendes kerékvágásban halad. Amikor nem kell állandóan en gazdéban állani, a gazdasági életmeglepetéseivell küzdeni, s amikor ráér a gyógyszerészi kar arra is, hogy elnökei hetekig először rázzanak, míg végre illetékes fórum elé kerülnek kívánságainkkal. De most egyetlen helyes álláspont az, amely egy kézben olyanba teszi le a gyógyszerészi kar ügyeinek vezetését, aki megmutatta, hogy eredményeket tud elérni, akinek van tekintélye kifelé és befelé egyaránt, aki közjogi rangján felül tagja a parlamentnek is, s akit anyagi függetlensége is képessé tesz arra, hogy teljes erővel léphessen fel ott is, ahol mások esetleg feszélyezett helyzetbe kerülhetnének. Ismételjük, itt elvileg igaza van Bayernek. De ezt a megállapításunkat nem abból a múltból merítjük, miikor Bayer is éveken át elnöke volt az egyesületnek, amely — dacára a Testület elnökétől való személyi különállásnak — ez időben teliesen elsorvadt, súlytalan volt, s amelynek igaz eredményeire , maga is nehezen tudom rámutatni. Viszont csodálkozunk azon, hogy éppen Bayer csinál ebből elvi kérdést, aki ha megnézi az elnölkülése alatt működött tisztikart és választmányt, azt fogja látni. FODOR KÁLMÁN Első Magyar Gyógyszertári, Szükségleti Cikkek Gyára BUDAPEST 1., MÉSZÁROS UTCA 58 Telefon : József 310—47. KÉRJEN AJÁNLATOT PORKAPSZULÁKRA, hogy a huszonegy tagból sokszor csak egy volt vidéki gyógyszerész s hogy kivétel nélkül ugyanazok a budapesti gyógyszerészek voltak az Oszágos Egyesület vezetőemberei, akik a Budapesti Gyógyszerész Testületben is vezetőszerepet játszottak. A szétválasztás tehát csak formai volt s így nem támasztja alá Bayer mostani állásfoglalásának komolyságát. A másik igazsága a Bayer által előírt cikknek az, hogy békét nem lehet elképzelni úgy, hogy az egyik fél vakon fogadja el a másik feltételeit. Ezt a megállapítást akceptálta. Gaál akkor, amikor a disszidens csoport jogtalan s a Testület is sértő feltételeit visszautasította. Mert engedjék meg az igen tisztelt békiülni így óhajtók, ha megállapítjuk, hogy azt sem tanítjuk mindig okosnak, ha egy nagy többség csak hatalmi szóval dönti el a kérdéseket, de az meg egyenesen mosolyra, derítő, ha egy minden csatát elveszhető törpe minoritás diktálni akar. Mi akarjuk a békét, de ennek ára nem lehet sem az önérzet, sem a kari érdek. Alanya pedig csak a hátsó gondolatmentes, lélekből fakadó megbékélés lehet. Ha így jönnek az urak, kezünk baráti kéziszorításra mindig készen áll. De addig, a múltak tapasztalatain okulva, fülünkbe cseng a figyelmeztetés: „Timeo danaos, et dona ferentes.“ A gyógyszertárak évi mérlege, írta: Löderer Tamás budapesti gyógyszertár-tualjdonos. Ismét lezáródott egy esztendő. A kereskedők, iparvállalatok összeállítják mérlegeiket, hogy megállapíthassák üzemeik hasznát, fejlődését, vagy hanyatlását. A gyógyszerész nem kereskedő, mérleget, leltárt nem csinál. Az év végén csak a forgalmának emelkedéséből vagy csökkenéséből gondolja, hogy helyes irányú-e üzemének fejlődése, a pénztárában talált összeget pedig nyereségének hiszi. A gyógyszerészet fenállása óta így van ez, s az egyébként nagy átalakuláson átment pályánkon minden megváltozott — sokat tanítunk, haladtunk — csak a könyveléstől és a mérlegkészítéstől irtózunk változatlanul. A gyógyszerészet pedig az utolsó évtizedeken át meg átszövődött kereskedelmi vonatkozásokkal és ma már — sajnos — a gyógyszerésznek jó kereskedőnek is kell lennie, hogy megállhassa helyét és biztosíthassa megélhetését. Egy gyógyszertár ma, igen sokszor jut téves következtetésekre azért, mert nem ismeri, hogy hány százalék költsége terheli árait, így nem tudja az előállítási árat kiszámítani, ezek következtében pedig az év végén egyszer igen sok, másszor nagyon kevés haszonkulcsot eredményez a készpénzfeleslege. Az évvégi leltár felvétele csaknem lehetetenség, mert annak az 3