Gyógyszerészi Hetilap, 1928 (67. évfolyam, 1/3-17/51. szám)
1928-01-15 / 1. (egyesített 3.) szám
A GYÓGYSZERÉSZI HETILAP ezernyi igen kis súlymennyiségű gyógyszerek leltározása, melyeik egy évben egyszer fordulnak elő, azoknak a sok különböző címkéknek, zacskóknak, porkapszulának, dobozoknak, üvegeknek, dugóknak, megszámolása azt jelentené, hogy — amint a kommün alatt történt — a gyógyszertárakat zárva kellene tartani a napokig eltartó munkálatok alatt. Kevés kivételtől eltekintve, nem állanak a gyógyszertárak rendelkezésére adatok, hogy évi forgalmukban hány százalék a recept, különlegesség, kézfeladás, mi a nem szigorúan vett gyógyszertári forgalom (illatszerek, piperecikkek, stb.) nincsen külön vezetve saját készítményeinek bevétele és kiadása, pedig ezek mindegyikének eladási ára más és más haszonkulcs alapján van kiszámítva. Ezen hiányok pótlása saját érdekünk. Ha az általános üzleti költséget pontosan ismernénk, úgy lehetetlen volna, hogy a specialitások áraiból egyesek engedményeket nyújtsanak, mert egy közepes normál gyógyszertár költségei az összforgalmának 25 százalékát képezi, melyből egyedül a személyzeti teher 15 százalékot tesz ki. A gyógyszertárak azon részénél, melyek forgalmának több mint 50 százaléka különlegességekből áll, ez azt jelenti, hogy 10 százalékos engedmény esetén majdnem saját árban adják oda az árut. Az előállítási és önköltségi ár kiszámításánál se járunk el kellő alapossággal, mert az általános üzleti költségeken felül még sok mindent kellene figyelembe vennünk, hogy ez megközelítő pontossággal megállapítható lehessen, így tekintetbe kell vennünk áraink romlását, különlegességeink törését, drogok porzását, bomlását, egyesek nedvszívó tulajdonságát, folyadékok párolgását és elöntését, mely veszteségek igen tekintélyesek annál is inkább, mert az állványedények többszöri megtöltésénél és az anyagok kisebb mennyiségekben való lemérésekor amúgy is tekintélyes súvveszteségeink vannak. Igen nagy a kár az egyes készítmények eladhatatlansága miatt. Az orvosok állandóan az újabban hirdetett cikkeket rendelik, az azelőttiekről pedig elfelejtkezve raktárunkról, évről-évre nagytömegű ily elfelejtett és elromlott készítményt kell kiselejtezni, mert kicserélésükre a külföldieknél nincsen mód. Leltárt nem veszünk fel, így igen gyakran az év eredménye az előzővel összehasonlítva, 100 százalékos eltéréseket mutat. Ezt részben elkerülhetnénk, ha saját magunk részére az év végén azon cikkeket, melyekből nagyobb készleteink szoktak lenni, leltároznánk. Ez könnyen keresztülvihető volna s így megállapíthatnánk, hogy a nagyobb nyereséget az árukészlet csökkenése idézte elő. A statisztika képezné a saját részünkre a gyógyszertár belső tükrét, melyből érthetővé válna, miért van egyes gyógyszertárak nyereségei között olyan nagy különbség, hogy az adóbevallásaikban 8—25 százalékig mutatnak ki tiszta maradványt. Végtelenü fontosnak tartom a saját készítményeknek a gyógyszertártól elkülönített könyvelését, mert így az adóhatóságok nem i hatnák ezeket egy haszonkulcs alá a gyógyszertárral. Ezen készítmények ugyanis túlnyomóan a nagykereskedőknek adatnak el, kisebb részijén pedig a gyógyszertáraknak, tehát minden esetben viszontelárusítóknak, így azokon, a hozam igen csekély, sőt a propaganda nagyobb arányai esetén az első években igen sokszor jelentős ráfizetések mutatkoznak. Ezen cikkeink a forgalmunknak gyakran igen nagy részét teszik ki, így az adóhatóságok a bevallott hasznot ezen nagy forgalmakra hivatkozva, lényegesen felemelik. Ha ezek könyvelése teljesen elkülöníttetnétő a gyógyszertári forgalomtól, úgy a szakértők természetesnek találnák, hogy ezek kisebb arányú hirdetés esetén 4-6 százaléknál többe nem jövedelmezhetnek akkor sem, ha a bevezetési költséget már számba nem is vesszük. Ezen dolgok bevezetése és keresztülvitele nem olyan, nehéz, mint ahogy gondoljuk. A világ halad, fejlődése egy percre meg nem áll. Ami még nemrégen az utópisztikus regényekben mint megvalósíthatatlan ábránd volt olvasható, ma már megvalósult. Haladnunk kell nekünk is. Az értékteória helyett ma már a jövedelmezőség az irányadó minden téren, ezt pedig ily rendszerű könyvelés nélkül kimutatni és megállapítani nem tudjuk. Hogy megállapíthassuk, a magunk, érdeke. A közelmúltban a törvény kényszerített minket bizonyos könyvelés megteremtésére, szemben azon régi intézkedéssel, mely gyógyszertárt mentesítette kereskedelmi könyvek vezetése alól. Ma az élet kényszerít arra, hogy ezt a magunk céljainak és érdekeinek megfelelően kibővítsük és átalakítsuk. Aki az élet hívó szavát meg nem érti és nem követi, az magára vessen, ha elmarad abban a versenyfutásban és tülekedésben, melyet a megélhetésünkért, jövőnkért, képességeink megfeszítésére kell folytatnunk. Fenyőmenthol dragée I g ■■ nu Génehurut és rekedtség ellen a legjobb kézfeladási cikk.