Gyógyszerészi Hetilap, 1928 (67. évfolyam, 1/3-17/51. szám)

1928-01-15 / 1. (egyesített 3.) szám

A GYÓGYSZERÉSZI HETILAP ezernyi igen kis súlymennyiség­ű gyógysze­rek leltározása, melyeik egy évben egyszer for­dulnak elő, azoknak a sok különböző címkék­nek, zacskóknak, porkapszulának, dobozok­nak, üvegeknek, dugóknak, m­egszámolása azt jelentené, hogy — amint a kommü­n alatt tör­tént — a gyógyszertárakat zárva kellene tar­tani a napokig eltartó munkálatok alatt. Ke­vés kivételtől eltekintve, nem állanak a gyógy­szertárak rendelkezésére adatok, hogy évi for­galmukban hány százalék a recept, különleges­ség, kézfeladás, mi a nem szigorúan vett gyógy­szertári forgalom (illatszerek, piperecikkek­, stb.) nincsen külön vezetve saját készítményei­nek bevétele és kiadása, pedig ezek mindegyi­kének eladási ára más és más haszonkulcs alap­ján van kiszámítva. Ezen hiányok pótlása saját érdekünk. Ha az általános üzleti költséget pontosan ismer­­nénk, úgy lehetetlen volna, hogy a specialitá­sok áraiból egyesek engedményeket nyújtsa­nak, mert egy közepes normál gyógyszertár költségei az összforgalmának 25 százalékát ké­pezi, melyből egyedül a személyzeti teher 15 százalékot tesz ki. A gyógyszertárak azon ré­szénél, melyek forgalmának több mint 50 szá­zaléka különlegességekből áll, ez azt jelenti, hogy 10 százalékos engedmény esetén majd­nem saját árban adják oda az árut. Az előállítási és önköltségi ár kiszámításá­nál se járunk el kellő alapossággal, mert az általános üzleti költségeken felül még sok mindent kellene figyelembe vennünk, hogy ez megközelítő pontossággal megállapítható le­hessen, így tekintetbe kell vennünk áraink romlását, különlegességeink törését, drogok porzását, bomlását, egyesek nedvszívó tulaj­donságát, folyadékok párolgását és elöntését, mely veszteségek igen tekintélyesek annál is inkább, mert az állványedények többszöri megtöltésénél és az anyagok kisebb mennyisé­­gekben való lemérésekor amúgy is tekintélyes súvveszteségeink vannak. Igen nagy a kár az egyes készítmények eladhatatlansága miatt. Az orvosok állandóan az újabban hirdetett cikkeket rendelik, az azelőttiekről pedig elfe­lejtkezve raktárunkról, évről-évre nagytöme­gű ily elfelejtett és elromlott készítményt kell kiselejtezni, mert kicserélésükre a külföldiek­nél nincsen mód. Leltárt nem veszünk fel, így igen gyakran az év eredménye az előzővel összehasonlítva, 100 százalékos eltéréseket mutat. Ezt részben elkerülhetnénk, ha saját magunk részére az év végén azon cikkeket, melyekből nagyobb készleteink szoktak lenni, leltároznánk. Ez könnyen keresztülvihető volna s így megálla­píthatnánk, hogy a nagyobb nyereséget az árukészlet csökkenése idézte elő. A statiszti­ka képezné a saját részünkre a gyógyszertár belső tükrét, melyből érthetővé válna, miért van egyes gyógyszertárak nyereségei között olyan nagy különbség, hogy az adóbevallá­saikban 8—25 százalékig mutatnak ki tiszta maradványt. Végtelenü fontosnak tartom a saját készít­ményeknek a gyógyszertártól elkülönített könyvelését, mert így az adóhatóságok nem i hatnák ezeket egy haszonkulcs alá a gyógy­szertárral. Ezen készítmények ugyanis túl­nyomóan a nagykereskedőknek adatnak el, kisebb részijén pedig a gyógyszertáraknak, te­hát minden esetben viszontelárusítóknak, így azokon, a hozam igen csekély, sőt a propagan­da nagyobb arányai esetén az első években igen sokszor jelentős ráfizetések mutatkoz­nak. Ezen cikkeink a forgalmunknak gyakran igen nagy részét teszik ki, így az adóhatósá­gok a bevallott hasznot ezen nagy forgalmak­ra hivatkozva, lényegesen felemelik. Ha ezek könyvelése teljesen elkülöníttetnétő a gyógy­szertári forgalomtól, úgy a szakértők termé­szetesnek találnák, hogy ezek kisebb arányú hirdetés esetén 4­-6 százaléknál többe nem jö­vedelmezhetnek akkor sem, ha a bevezetési költséget már számba nem is vesszük. Ezen dolgok bevezetése és keresztülvitele nem olyan, nehéz, mint ahogy gondoljuk. A vi­lág halad, fejlődése egy percre meg nem áll. Ami még nemrégen az utópisztikus regények­ben mint megvalósíthatatlan ábránd volt ol­vasható, ma már megvalósult. Haladnunk kell nekünk is. Az értékteória helyett ma már a jövedelmezőség az irányadó minden téren, ezt pedig ily rendszerű könyvelés nélkül ki­mutatni és megállapítani nem tudjuk. Hogy megállapíthassuk, a magunk, érdeke. A közelmúltban a törvény kényszerített minket bizonyos könyvelés megteremtésére, szemben azon régi intézkedéssel, mely gyógy­szertárt mentesítette kereskedelmi könyvek vezetése alól. Ma az élet kényszerít arra, hogy ezt a magunk céljainak és érdekeinek megfe­lelően kibővítsük és átalakítsuk. Aki az élet hívó szavát meg nem érti és nem követi, az magára vessen, ha elmarad abban a verseny­futásban és tülekedésben, melyet a megélhe­tésünkért, jövőnkért, képességeink megfeszí­tésére kell folytatnunk. Fenyőmenthol dragée I g ■■ nu Génehurut és rekedtség ellen a legjobb kézfeladási cikk.

Next